Theodora Bertzi, a Román Örökbefogadási Hivatal (ORA) vezetője szerint 1990-2004 között legalább harmincezer gyermeket adtak el külföldre, s a leendő szülők, az ügyintézés fejében általában 30-50 ezer euró közötti összeggel támogatták meg az illető civil szervezetet, amely aztán a pénzből fizetett a vér szerinti szülőknek (ha szükség volt a lemondásukra), és kenegette a bürokrácia kerekeit. Pedig a kapott finanszírozási összegeket kötelesek lettek volna gyermekvédelmi programokra költeni. Diana Nistorescu, a Gyermekvédelmi Civil Szervezetek Szövetségének (FONPC) ügyvezető igazgatója a Cotidianul napilapnak elmondta, „a régi örökbefogadási rendszer korrupt volt a legmagasabb szinttől a legutolsó árvaházig, ám a mai napig senkit sem büntettek meg”.

1997-ig az örökbefogadási procedúra bármelyik település polgármesteri hivatalában, órák alatt lebonyolódott, így szabályos emberkereskedelem zajlott Romániában. A kiszemelt gyermek megszerzéséhez, például elegendő volt, ha a jövendőbeli szülő szerzett egy igazolást az árvaháztól, miszerint a kiszemelt gyermeket hat hónapja senki sem látogatja, így aztán az árvaházak akkor sem írták be a látogatót, ha maga a vér szerinti szülő hetente jött megnézni gyerekét. De hasonlóan egyszerű volt már a szülészetről adoptálni csecsemőt, hisz sok ezer anya volt hajlandó pénzért, a kórházi személyzet „sugallatára” lemondani gyermekéről, mások pedig szándékosan eladási céllal szültek.

A bizonyos civil szervezetek, ügyvédi irodák, szülészetek, árvaházak között kialakult szövetséget szétzilálandó, 1997-ben megszigorították az örökbefogadási procedúrát, majd 2001-től, a kinti politikusok, civil szervezetek tiltakozása ellenére, Bukarest teljesen megtiltotta a romániai gyermekek külföldre való örökbeadását.