Az Orosz Ortodox Egyház pozitívan értékelte Nafigullah Asirovnak, az Oroszországi Muftik Tanácsa társelnökének bocsánatkérését – közölte a napokban Vszevolod Chaplin protopópa, a moszkvai patriarchátus helyettes szóvivője. Asirov  kijelentette, hogy mélyen megbánta, ha akarata ellenére megbántotta az Orosz Ortodox Egyházat, illetve annak híveit. A bírálatok kereszttüzébe került mufti annak kapcsán nevezte „szégyentelen lobbizóknak”, „etnikailag korlátolt vallásúaknak” az orosz ortodoxokat, hogy éppen egy kubai orosz iskolába kívánták bevezetni „az ortodox kultúra alapjai” nevű odahaza is vitatott tantárgyat. Asirov akkor „bújtatott krisztianizálással” vádolta meg az ortodoxokat. S már ment is az Interfax hírügynökségnek a szerzetes-szóvivő, Vszevolod Chaplin állásfoglalása: „Muszlim testvéreinknek nem kell attól félniük, hogy az „az ortodox kultúra alapjai” órákon bárki is a kereszténységre próbálná téríteni őket”. Külön azért a mondatért nem kért bocsánatot a mufti, amelyben azt „az ortodox kultúra alapjai” tanításában tanúsított jelenlegi gyakorlatot bírálva, amely szerint a szülők és nagyszülők határozzák meg a tananyagot, nem pedig az iskola, nagy felháborodást keltve, megengedte magának a kitételt: „jó, de mi lesz, ha egy szép napon a szülők azt mondják a gyermekeiknek, olvassatok Mein Kampfot!”?

Ilyesmit szerencsére senki sem mond az orosz pravoszláv egyházban, amely „az ortodox kultúra alapjai” tárgy tanítását testületileg üdvözli és segíti, miközben egyre többen támogatnak egy további tantárgyat is: konkrétabban azt a törvényjavaslatot, hogy a darwinizmus mint elfogult szemlélet alternatívájaként tanítsanak a biológia-órán teremtéstörténetet is. A kreacionizmusnak az iskolai oktatásba való ilyetén beemelésére nemcsak Amerikában, de Magyarországon és Oroszországban is történnek időről-időre kísérletek. Nálunk egyebek között a krisnásokhoz is közel álló Értelmes Tervezettség Mozgalom (Értem) áll ki az ügy mellett (ők az idei Darwin-napon, a tudós 198. születésnapján, február 12-én „Kihal a darwinizmus?” című hírlevéllel riogattak). Ami Oroszországot illeti, ott Szentpétervár Október kerületének bírósága február 22-én utasította el Maria Shraiber egyetemista keresetét, aki azért fordult jogorvoslatért, mert a biológia órán „kénytelen volt az evolúciós elmélet túlerejével találkozni”. A bíróság első fokon ezt a keresetét is elutasította, de rögtön a másikat is, amelyben az egyetemista azt követelte, hogy a tanárok, akik az evolúció-elméletet az iskolában tanították neki, írásban kérjenek bocsánatot tőle.

Az orosz ortodox vallási fanatizmusnak kevésbé jogszerű vállfaját gyakorolták azok, akik december végén, Moszkvában feldúlták Mihail Afanaszjevics Bulgakov emlékmúzeumát, mégpedig abban a meggyőződésben, hogy egy sátánista központot számolnak fel. A múzeum anyagának – orosz művészek Bulgakov műveihez, köztük A Mester és Margarita című, a Sátánt „valóban” szerepeltető regényéhez készített illusztrációinak, könyveknek, kéziratoknak, fotóknak, számítógépeknek, az egész anyagnak legalább a fele elpusztult a támadásban. Amelyet bizonyára sajnálatosan eltévelyedett fanatikusok hajtottak végre egy olyan író Múzeuma ellen, akinek A Mester és Margaritájáról, miután az 26 évvel szerzőjének halála után, 1966-ban megjelent,  az orosz ortodox egyház azt nyilvánította ki: nem egyéb, mint az ötödik evangélium, „a Sátán Evangéliuma”. Ezt a tanítást vette szó szerint az éppen a múzeum fölötti lakásban lakó Alekszandr Morozov, aki megszállottságában, mint egy valóságos Bulgakov-hős, már évek óta ki akarta füstölni a házból az Ördögöt, illetve be akarta záratni a múzeumot. Ő szervezte azt a tüntetést is, amelyen a környékbeliek megakadályozták, hogy szobrot állítsanak a „sátánista” írónak, akinek otthoni kedveltsége és világsikere ellenére az orosz fővárosban egyetlen emlékműve sincs.

Az orosz egyház növekvő érdekérvényesítésével kapcsolatos forró vitatéma Moszkvában az is, amit még januárban, az Eho Moszkvi rádióadón mondott Gleb Jakunyin pravoszláv pap, emberjogi aktivista – a peresztrojka idején az ellenzék, a kilencvenes években a Duma képviselője –, akit a rádióadó mint aktív pópát konferált fel. Jakunyin szerint „megfontolásra érdemes gondolat, amelyet mind többen osztanak Oroszországban, hogy Vlagyimir Putyin utóda az orosz elnöki székben esetleg az orosz ortodox egyház kebeléből kerüljön ki”. Ezt azután mondta, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök – január 7-én, a pravoszláv karácsony megünneplésére – a Moszkva környékén fekvő Új Jeruzsálem monostorba utazott – annak a Nyikon patriarchának egykori kolostorába, ma kegyhelyére, aki 17. század közepi reformjaival nemcsak a Nyugathoz közelítette a liturgiát és az egyházat, bevezetve például a két ujj helyett a három ujjal történő kereszt-vetést, de az állam és az egyház kapcsolatait is ha lehet, még szorosabbra fűzte elődeinél. A vele akkor ellenszegülők – köztük az önéletírásáról ismert, máglyahalált szenvedett Avvakum protopópa – utódai azóta is raszkolnyikoknak, szakadároknak számítanak; ők viszont Nyikon reformjait tartják eretnekeknek. Magukat óhitűeknek mondják, büszkék az orosz kultúra különállására, és továbbra is két ujjal vetnek keresztet.

Gleb Jakunyin nem rájuk gondolt, amikor a népszerű moszkvai rádióállomáson így elmélkedett: „Elnökségének utolsó évében Putyin odament. Talán még imádkozott is Nyikonhoz? Nem tudni. Tény azonban, hogy a moszkvai patriarchátus egyre inkább úgy viselkedik, mint annak idején a kommunista párt: mintha maga lenne az állam, sőt, valami, ami még az államnak is fölötte áll.” Igaz, tette hozzá Jakunyin, az egyház ne szóljon bele a politikába. Ezért javított javaslata úgy szól, a papi személy előbb lépjen ki az egyházból, legyen előbb kormányfő, s majd csak azután elnök. És establishment-pukkasztásában odáig ment, hogy még Putyin potenciális utódját is megnevezte. Kirill, Szmolenszk és Kalinyingrád metropolitája, aki barátság érdemérmet kapott s aki előtt a Rosszija állami televízió november 21-én, a 60. születésnapján főműsoridőben tisztelgett, szerinte alkalmas személy lehetne. (Jó eséllyel indulhatna mondjuk – Kaszparov ellen?)

Gerlóczy Ferenc