Lajka a moszkvai űrkutatási emlékművön. Örök hála

Az űrkutatást szigorú titoktartás övezte, így Lajka szomorú sorsa csak a Szovjetunió összeomlása után, 2002-ben tudódott ki. Nyikita Hruscsov pártfőtitkárt annyira lázba hozta az október 4-én indított első szputnyik által keltett figyelem, hogy Szergej Koroljovot, a szovjet űrprogram atyját gyakorlatilag utasította, hogy találjon ki valami újat november 7-re, az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára.

A hátralévő alig egy hónap alatt új űrhajót nem lehetett konstruálni, az első szputnyik útját sem akarták megismételni. Így Koroljov kapva kapott egy munkatársa ötletén, hogy kutyát küldjenek a világűrbe. A szovjet konstruktőrök már korábban is alkalmaztak kutyákat a ballisztikus rakétákkal folytatott kísérletekhez: mind kóbor keverék eb volt, mert feltételezték, hogy azok jobban alkalmazkodnak a szélsőséges körülményekhez, és kicsiket választottak, hogy beleférjenek a kapszulába.

A barátságos, nyugodt természetű Lajka egy szibériai lajka meg egy terrier keveréke volt, és egy sintételepről érkezett. Két más kutyával húsz nap alatt akarták kiképezni az útra úgy, hogy egyre kisebb ketrecekbe zárták őket. Ám a kutyák rosszul viselték ezt, így meg kellett hosszabbítani a szoktatás idejét. Koroljov és kollégái éjjel-nappali munkával a szputnyikhoz primitív életfenntartó rendszert alkottak egy oxigéngenerátorból és egy hűtőventillátorból. A ventillátor arra szolgált, hogy az állat ne hevüljön túl. Lajka egy hétre elég, zselé állagú ételt kapott, és evett is belőle valamennyit. Az ürülék tárolására a hátsó felére erősített zsák szolgált, testére hámot helyeztek, s azt láncokkal a tartályhoz erősítettek. Így csak felállni, leülni, vagy lefeküdni tudott, megfordulni nem. A szputnyikon a kutyát figyelő berendezések mellett egyéb műszereket is elhelyeztek.

Az utolsó pillanatban bekövetkezett technikai problémák miatt három napot kellett a kapszulában gubbasztania az indulás előtt. Végül november 3-án elindult az 508 kilogramm súlyú szputnyik, amely egyben azt is bizonyította, hogy a szovjet tudósok nagy súlyt is az űrbe tudnak juttatni. (Az első szputnyik súlya 83,6 kilogramm, az első amerikai műhold, az 1958. január 31-én indított Explorer 1-é 14 kilogramm volt.)

Lajka szívverése az induláskor több mint kétszeresére gyorsult, de mire a szputnyik a Föld körüli pályára állt, visszatért a normális tempóhoz. A korabeli hivatalos verzió szerint a négylábú űrutast egy hét után egy injekcióval elaltatták, olyan szputnyikot ugyanis akkor nem sikerült konstruálni, amely visszahozta volna a Földre. (A Lajka koporsójává vált Szputnyik–2 162 napnyi keringés után a légkörbe visszatérve elégett.)

A Szovjetunió összeomlása után egy akkoriban közreműködő tudós elmondta, hogy a kis kutya túlhevülés következtében az űrben töltött alig néhány óra múltán elpusztult. Lajka ennek ellenére jelentős mértékben hozzájárult az ember űrrepülésének előkészítéséhez, hiszen akkoriban még azt sem tudták, hogy kibírja-e az élő szervezet az űrhajó indításával járó megterhelést és például a súlytalanságot. Lajka után még több kutya adta az életét az űrkutatásért sikertelen indítások következtében, s elsőként Belka és Sztrelka tért vissza a Földre 1960 augusztusában. Őket követte több kutyás űrexpedíció után 1961. április 12-én Jurij Gagarin, az első ember a világűrben. Gagarin állítólag meg is jegyezte egyszer: végül is nem tudja, hogy ő az utolsó kutya, vagy az első ember az űrben.

Lajka kutyának, a világűrt megjárt első élőlénynek repülése 50. évfordulója alkalmából szobrot állítottak Moszkvában, a repülési és űrkutatási orvostudományi intézet kertjében, ahol felkészítették a nagy útra.