Ramush Haradinaj. Kulcsfigurának nevezték © AP

Türelmes ember Hasim Thaqi koszovói miniszterelnök. Három évet várt arra, hogy bosszút állhasson a német hírszerző szervezeten (BND), amely egy sajtónak kiszivárogtatott jelentésben 2005-ben a koszovói albán vezetés több másik tagjával – köztük Ramush Haradinaj akkori miniszterelnökkel – egyetemben a balkáni szervezett bűnözés egyik kulcsfigurájának nevezte, s 11 bérgyilkosság megrendelésével is megvádolta.

A törlesztésre most jött el az alkalom: november közepén ismeretlen tettesek robbanószerkezetet dobtak az EU pristinai irodájára. A német titkosszolgálat a saját szakállára nyomozni kezdett az ügyben, de nem a hivatalos BND-attasét bízta meg a csupán anyagi kárt okozó merénylet kivizsgálásával, hanem három olyan ügynököt küldött a helyszínre, akik egy pristinai fedőcég, az LCAS logisztikai kft védelme alatt gyűjtöttek információkat az albán többségű egykori dél-szerbiai tartományban. A később a koszovói és német lapok címoldalára is felkerült trió többszörösen is hibázott: az ügynökök nem vették észre, hogy nem csupán ők kutakodnak a helyszínen, egyikük pedig magával vitt egy titkos adatokat őrző számítógépet.

A hármast először egy dán ENSZ-katona tartóztatta fel, majd néhány nappal később, amikor már úgy tűnt, az ügy lassan elalszik, a koszovói rendőrök a németeket vádolták meg a robbantással, s őrizetbe is vették őket. Noha máig nem derült ki, ki robbantott, az ügynököket egy héttel később visszaengedték hazájukba, miután koszovói lapértesülések szerint Angela Merkel német kancellár Thomas de Maziere kabinetfőnök révén megüzente Pristinának: Berlin felfüggeszti Koszovó anyagi támogatását, ha nem ér véget a kémügy. Németország Koszovó egyik fő segítője, negyedmilliárd eurót adott az 1999 óta ENSZ-kormányzás alatt álló egykori szerb tartománynak.

A trió már hazatért ugyan, ám az LCAS-irodában tartott alapos házkutatás, s a lefoglalt számítógép vizsgálata után Berlinben attól tartanak, hogy a koszovói politikai és gazdasági elitbe beépült ügynökeik tucatjai bukhatnak le. A Der Spiegel című német hírmagazin értesülései szerint a BND kiterjedt és eddig jól működő hálózatot épített ki Koszovóban. A németek részben a szervezett bűnözés elleni harc miatt vannak jelen a fegyver- és kábítószer-csempészet melegágyának tartott Koszovóban, ám a hírközlést ellenőrző részlegek sem unatkoznak: a BND már 1999-ben lehallgatta a Thaqi vezette Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) főnökeit.

Tavalyelőtt – amikor egyre közelibbnek tűnt Koszovó függetlenné válása s az esetleges szerb–albán összecsapások nyomán az ENSZ békefenntartó erőinek (KFOR) a veszélyeztetése – a titkosszolgálat újabb frontot nyitott, s felhatalmazta az egyik BND-osztályt, hogy gyűjtsön össze minden olyan információt, amely fontos lehet a Koszovóban békefenntartóként szolgáló német katonák biztonsága szempontjából. A 15 ezres KFOR-ban 2200 katonával Németország képviselteti magát a legnagyobb létszámmal, s az esetleges lebukások közvetve megnehezítik a többi résztvevő – köztük a háromszáz fős magyar egység – helyzetét is. A rosszul elsült kémakció Németországban is hullámokat kavart, s nevüket titokban tartó BND-sek nemegyszer bírálták a politikai vezetés határozatlanságát. „Berlin megengedte, hogy egy olyan állam vezesse az orránál fogva, amelyben a szervezett bűnözés van kormányon” – idézett egy titkosszolgálati vezetőt a Süddeutsche Zeitung című napilap.

Tovább rontja a helyzetet, hogy a német–koszovói kapcsolatok éppen akkor romlottak meg, amikor Szerbia és Koszovó kompromisszumra jutott az ENSZ-kormányzatot fokozatosan felváltó EU-misszió (EULEX) működésének szabályairól, s megkezdődhetett az eddig az ENSZ által gyakorolt rendőri, vámügyi és bírói jogkörök átadása (HVG, 2008. február 23.). Feszültséget okoz ugyanakkor, hogy az EULEX hivatalosan ENSZ-ellenőrzés alatt tevékenykedik, az albánok ugyanis attól tartanak, a világszervezet szerepének meghosszabbítása lassítja a koszovói szuverenitás kiteljesedését. Az ENSZ-kormányzat 1999-es megalakítását megalapozó biztonsági tanácsi határozatban Koszovó ugyanis az akkor még létező Jugoszlávia részeként szerepelt.