Obama színházi kiruccanása kiverte az ellenzéki biztosítékot

Konzervatív kommentátorok nem kímélték a demokrata párti elnököt, amiért különrepülőgépet vett igénybe a manhattani előadás és vacsora miatt, természetesen testőrök, biztonsági ügynökök és a szintén elmaradhatatlan újságírók kíséretében.

A Republikánus Párt vezetése nyilatkozatban rótta meg az elnököt, amiért egy kis broadwayi kikapcsolódás kedvéért repülőre ült, amikor az országot évtizedek óta nem látott gazdasági válság sújtja, a legnagyobb autógyár, a General Motors a csőd szélén tántorog, és sok amerikai a havi közüzemi számlákat sem tudja fizetni.

Obamát közelmúltbeli európai útjáért is korholták, miután hivatalos négynapos programja végeztével városnéző körutat tett feleségével és lányaival Párizsban. (Michelle és a lányok az elnök hazautazása után Európában maradtak, hogy felfedezzék a helyi nevezetességeket.)

A vita megosztotta a sajtót, a liberális média teljes képtelenségnek nevezte a konzervatívok kirohanásait. Az egyik liberális műsorvezető rosszmájúan megjegyezte: Obama elődjét, George Busht nem érték ilyen támadások, mert 8 évi elnöksége alatt talán kétszer szervezett magának kulturális különprogramot.

Obama nem különleges eset, az adófizetők pénzéből finanszírozott elnöki magánutakat az ellenzék mindig is bírálta. S ahogy elődei, úgy Obama sem vett tudomást - legalábbis eddig - a támadásokról. A magáncélú kiruccanások miatt nem keletkezett különösebb csorba az elnökök tekintélyén, az amerikaiak többsége megérti, hogy az elnököknek is joguk van kimozdulni Washingtonból, és mozgása komoly biztonsági és egyéb költségekkel jár.

Ronald Reagan például gyakorta röpködött az Air Force One fedélzetén Washington és kaliforniai farmja között; azt hangoztatta, hogy a Fehér Háztól egy rövid helikopterútra fekvő elnöki nyaralóban, a marylandi hegyekben levő Camp Davidben nincs elég fizikai munka, otthon viszont fát vághat és bozótot nyírhat. Bill Clinton az adófizetők pénzéből járt vakációzni egyebek között a Utah állambeli Park Citybe, a floridai Amelia Islandre és a massachusettsi Martha's Vineyardra.

George W. Bushról pedig tudni lehet, hogy két elnöki ciklusában 490 napot crawfordi farmján, Texasban, 487 napot pedig Camp Davidben töltött, ez nem kevesebb, mint elnökségének egyharmada. S bár javarészt pihenőidejében is dolgozott, kritikusai hiányzó elnökként emlegették. Az idősebb Bush elnököt azért bírálták, mert túlságosan gyakran utazott haza a családi nyaralóba, a maine-i Kennebunkportba. Ő viszont rendre elhárította a támadásokat, mondván, hogy háború és recesszió idején az elnöknek joga van a feltöltődéshez, és ehhez neki horgászatra, golfozásra, lópatkódobálásra és motorcsónakozásra van szüksége.

Nem minden republikánus támadta Obamát magánútjai miatt. Tony Fratto, az előző elnök szóvivője például kijelentette: emiatt nem érheti kritika az elnököket, akikre hihetetlen nyomás nehezedik munkájuk miatt, s akik mellesleg férjek és apák. Az pedig magától értetődik, hogy akárhová utazik is az elnök, mindig mellette kell, hogy legyen a biztonsági személyzet és a kommunikációs háttér.

A bírálók elsősorban az elnöki repülőgépek drága üzemeltetésére hivatkoznak, jóllehet a költségeket csak találgatni lehet. A Fehér Ház ugyanis nem közöl ilyen adatokat. Az elnök azonban nem csak a nagy testű Boeing 747-es géppel száll fel, Air Force One-nak minősül minden olyan katonai gép, amelyen az elnök tartózkodik. Az Obama-pár néhány hete egy kisebb Gulfstreammel utazott New Yorkba.

Az elnökök utaztatása során azonban nem csak a repülőgép üzemanyagára kell költeni. Az Egyesült Államok első emberének programja előtt általában a célhelyre szállítják az elnöki páncélozott limuzint és annak mását, a titkos ügynökök pedig napokat tölthetnek el a látogatás előkészítésével. Az elnökkel szinte mindenhová együtt utaznak különféle személyi, katonai és biztonsági tanácsadók, akiket szintén el kell szállásolni, és akiknek fizetés jár. Az elnök által gyakran látogatott helyeken biztonsági és kommunikációs posztokat építenek ki. Többnyire a helyi rendőrség is jelentős erőket mozgósít az elnök szabad mozgásának biztosításához, például az útlezárásokhoz, amelyek sokszor nagy késéseket okoznak.