1. Elvesztett egy kalapácsot, római kincstemetőre bukkant
Egy brit földműves Hoxne falva mellett, Suffolk megyében 1992 novemberében elveszített a kertjében egy kalapácsot. Ezért kölcsönkérte szomszédja fémdetektorát, hogy meglelje. Ám a kalapács helyett 24 bronz, 565 arany és 14 191 ezüstpénzre bukkant, plusz több száz arany és ezüst rögre, ékszerekre és szobrokra, mind-mind a Római Birodalom idejéből.
 Hoxne kincsének egy része |
A „Hoxne kincse” nevet kapott gyűjteményt a brit törvények szerint a szerencsés megtaláló bejelentette, mely ez által a brit államra szállt. A törvények azonban azt is kikötik, hogy a megtalálót a talált kincs valós piaci értékén kell kárpótolni.
Így a fémdetektor birtokosa és a földműves fele-fele arányban osztozkodtak a kincsekért kapott 1,75 millió fonton, a gyűjtemény pedig ma már a British Museumban tekinthető meg. Arról, hogy meglett-e a kalapács, nem szólnak a hírek.
2. Arkansas, egy lány legjobb barátnője
W. O. Bassum 1924-ben egy gigantikus, 40,23 karátos drágakőre bukkant. A történetben azonban a legmeglepőbb, hogy nem Dél-Afrika bányáiban talált rá a szerencsés lány a drágakőre, hanem az Arkansas államban található Murfreesboroban, ahol ma a Kráter állami gyémántpark található. A park legjobb szabálya úgy szól, hogy bármilyen értékű követ is találsz, az a tiéd.
A Bassum által talált, Sam bácsi gyémántja nevet kapott drágakő az Észak-Amerikában valaha talált legnagyobb, melyet 12,42 karátosra csiszoltak meg és 150 ezer dollárért értékesítettek, ami ma körülbelül 800 ezer dollárnak megfelelő összegnek felel meg.
 Sam bácsi gyémántja |
Arkansasban azonban nem az volt az utolsó nagy értékű kő, melyre rábukkantak: 1964-ben a „Murfreesboro csillaga” 34,25 karátos volt, melyet 1975-ben a „Amarillo csillagfény gyémánt” követett a maga 16,37 karátjával. Utoljára 2006-ban a 6,35 karátos „Roden gyémánt” került ki a földből.
Az amerikai gyémánt becsüsök által „tökéletes” minősítést kapott kő a "Strawn-Wagner gyémánt" szintén ebből a földből került elő.
A kincsvadászat azonban tovább folyik a parkban, ahol átlagosan napi két drágakövet találnak az oda látogatók.
3. A pénzügyi függetlenségi nyilatkozat
Amerikában nagy nyilvánosságot kapott az a férfi, aki négy dollárért vett egy garázskiárusításon egy eredeti kiadású Függetlenségi Nyilatkozatot, majd eladta 2,4 millió dollárért.
Michael Sparks egy nashville-i ószerest keresett fel, ahol vett egy gyertyatartót, egy só-bors tartó készletet és egy sárguló nyomatát a Függetlenségi Nyilatkozatnak. A férfi kifizette a nyilatkozatért kért 2 dollár 48 centet és hazament. Ezt követően napokig kerülgette a sárguló nyomatot, melyről azt gondolta, akár régebbi is lehet, mint gondolta. Ezért rákeresett az interneten és hamar kiderítette, hogy a megvett nyomat egy a 200 hivatalos másolatból, melyeket az Egyesült Államok hatodik elnöke, John Quincy Adams készítetett 1820-ban.
A 200 példányból azonban csak 35 maradt meg sértetlen állapotban, így az általa fellelt 36. igencsak értékesnek ígérkezett. Ezután egy évébe tellett mire hitelesítette, s végül 477 ezer 650 dollárért eladta.
4. Jó fej az üzlethezEgy szerszámgyári alkalmazott Indiana államban harminc dollárért vett néhány bútordarabot és egy régi festményt, mely néhány virágot ábrázolt.
 Heade: Magnóliák az arany bársony drapérián |
Amikor új szerzeményeivel hazaért, a képet úgy akasztotta fel, hogy azzal a falon lévő lyukat eltakarja. Ezután évekig nem foglalkozott a képpel, mígnem egy nap egy Masterpiece nevű társasjátékkal nem játszott a barátaival, melyben híres képzőművészeti alkotásokra kell licitálni. Legnagyobb meglepetésére az egyik kártyán éppen a falán csüngő képhez nagyon hasonló alkotással találkozott szembe.
Ezután az interneten rákeresett a kép festőjére és így bukkant Martin Johnson Heade-re, a tájképeiről és csendéleteiről híres amerikai művészre. Aztán megtalálta a Heade műveit gyűjtő Kennedy Galériát is Manhattanben, akiknek a becsüsei megállapították, hogy egy eddig ismeretlen Heade festmény büszke tulajdonosa a gépgyári munkás, aki a Magnóliák az arany bársony drapérián című képet vette meg pár dollárért. 1999-ben a Hustoni Szépművészeti Múzeum 1,2 millió dollárért vette meg a képet.
5. Szép, de nem egy Middleham ékszer
Mary Hannaby az utóbbi hét évben minden vasárnap délután sétára indult, hogy fémdetektorral pásztázzon a környéken. Valójában soha semmi értékeset nem talált, de szerette ezeket a kiruccanásokat, ezért nem hagyott fel velük. 2009 júniusának egyik vasárnapján detektora ismét jelzett és ő lelkiismeretesen leásott ott, ahol a készülék csipogott. Egy bélyeg nagyságú arany medálra bukkant, mely a keresztre feszített Jézust ábrázolta.
A British Múzeum szakértői, megvizsgálva az ékszert, fontos leletnek minősítették és a piaci értékét 4000 fontra taksálták. Ennek ellenére úgy döntöttek, nem veszik meg saját kollekciójuknak. Így Mary a Sotheby’s aukciós házhoz vitte tovább a fellelt kincsét. Az aukciós ház szakértői sokkal többre tartották a tárgyat, mivel megállapították, hogy ez egy az összesen három hasonló alkotásból, melyek ma is léteznek. Első becslésük 250 ezer fontról szólt, de hozzátették, ennek akár a tízszereséért is elkelhet a kis medál. A 2009. július 9-ei árverésen azonban a 30 ezer fontról induló licit mindössze 38 ezer fontig jutott, s így jóval a remélt összeg alatt cserélt gazdát a műkincs.
+1. Vélhetően egy Pollock
 Jackson Pollock egyik alkotása |
1992-ben Teri Horton nyugdíjas kamionsofőr egy depressziós barátja felvidítására a helyi régiségkereskedésbe indult ajándékért. A hölgy talált is egy nagyméretű festményt, melyet rendkívül szórakoztatónak tartott, mert szerinte rendkívül ronda volt. Az először nyolc dollárért kínált képet végül 5 dollárért vitte haza. A barátnak azonban végül nem kellett a kép és ezért Teri hazavitte a képet, hogy később eladja azt. Egy helyi műkincskereskedő arra járva azt mondta az asszonynak, a kép könnyen lehet, hogy egy Jackson Pollack mű is. Válaszként Teri megkérdezte a férfit, „Ki a fene az a Jackson Pollock?”
Teri azóta is azon ügyködik, hogy bizonyítsa a kép eredetét és értékesítse a művet, mely akár 100 millió dollárt is érhet. Ennek ellenére a mai napig nem adta el a képet, pedig egy törvényszéki szakértő állítása szerint Pollock egy ujjlenyomatát is megtalálta a képen, mely megegyezik a művész stúdiójában találhatóakkal. A nyugdíjas sofőr és a festmény kálváriáját 2006-ban egy dokumentumfilm is megörökítette, Ki a fene az a Jackson Pollock? címmel.