1. Elvesztett egy kalapácsot, római kincstemetőre bukkant

Egy brit földműves Hoxne falva mellett, Suffolk megyében 1992 novemberében elveszített a kertjében egy kalapácsot. Ezért kölcsönkérte szomszédja fémdetektorát, hogy meglelje. Ám a kalapács helyett 24 bronz, 565 arany és 14 191 ezüstpénzre bukkant, plusz több száz arany és ezüst rögre, ékszerekre és szobrokra, mind-mind a Római Birodalom idejéből.

Hoxne kincsének egy része

A „Hoxne kincse” nevet kapott gyűjteményt a brit törvények szerint a szerencsés megtaláló bejelentette, mely ez által a brit államra szállt. A törvények azonban azt is kikötik, hogy a megtalálót a talált kincs valós piaci értékén kell kárpótolni.

Így a fémdetektor birtokosa és a földműves fele-fele arányban osztozkodtak a kincsekért kapott 1,75 millió fonton, a gyűjtemény pedig ma már a British Museumban tekinthető meg. Arról, hogy meglett-e a kalapács, nem szólnak a hírek.

2. Arkansas, egy lány legjobb barátnője

W. O. Bassum 1924-ben egy gigantikus, 40,23 karátos drágakőre bukkant. A történetben azonban a legmeglepőbb, hogy nem Dél-Afrika bányáiban talált rá a szerencsés lány a drágakőre, hanem az Arkansas államban található Murfreesboroban, ahol ma a Kráter állami gyémántpark található. A park legjobb szabálya úgy szól, hogy bármilyen értékű követ is találsz, az a tiéd.

A Bassum által talált, Sam bácsi gyémántja nevet kapott drágakő az Észak-Amerikában valaha talált legnagyobb, melyet 12,42 karátosra csiszoltak meg és 150 ezer dollárért értékesítettek, ami ma körülbelül 800 ezer dollárnak megfelelő összegnek felel meg.

Sam bácsi gyémántja

Arkansasban azonban nem az volt az utolsó nagy értékű kő, melyre rábukkantak: 1964-ben a „Murfreesboro csillaga” 34,25 karátos volt, melyet 1975-ben a „Amarillo csillagfény gyémánt” követett a maga 16,37 karátjával. Utoljára 2006-ban a 6,35 karátos „Roden gyémánt” került ki a földből.

Az amerikai gyémánt becsüsök által „tökéletes” minősítést kapott kő a "Strawn-Wagner gyémánt" szintén ebből a földből került elő.

A kincsvadászat azonban tovább folyik a parkban, ahol átlagosan napi két drágakövet találnak az oda látogatók.

3. A pénzügyi függetlenségi nyilatkozat

Amerikában nagy nyilvánosságot kapott az a férfi, aki négy dollárért vett egy garázskiárusításon egy eredeti kiadású Függetlenségi Nyilatkozatot, majd eladta 2,4 millió dollárért.

Michael Sparks egy nashville-i ószerest keresett fel, ahol vett egy gyertyatartót, egy só-bors tartó készletet és egy sárguló nyomatát a Függetlenségi Nyilatkozatnak. A férfi kifizette a nyilatkozatért kért 2 dollár 48 centet és hazament. Ezt követően napokig kerülgette a sárguló nyomatot, melyről azt gondolta, akár régebbi is lehet, mint gondolta. Ezért rákeresett az interneten és hamar kiderítette, hogy a megvett nyomat egy a 200 hivatalos másolatból, melyeket az Egyesült Államok hatodik elnöke, John Quincy Adams készítetett 1820-ban.

A 200 példányból azonban csak 35 maradt meg sértetlen állapotban, így az általa fellelt 36. igencsak értékesnek ígérkezett. Ezután egy évébe tellett mire hitelesítette, s végül 477 ezer 650 dollárért eladta.

4. Jó fej az üzlethez

Egy szerszámgyári alkalmazott Indiana államban harminc dollárért vett néhány bútordarabot és egy régi festményt, mely néhány virágot ábrázolt.

Heade: Magnóliák az arany bársony drapérián

Amikor új szerzeményeivel hazaért, a képet úgy akasztotta fel, hogy azzal a falon lévő lyukat eltakarja. Ezután évekig nem foglalkozott a képpel, mígnem egy nap egy Masterpiece nevű társasjátékkal nem játszott a barátaival, melyben híres képzőművészeti alkotásokra kell licitálni. Legnagyobb meglepetésére az egyik kártyán éppen a falán csüngő képhez nagyon hasonló alkotással találkozott szembe.

Ezután az interneten rákeresett a kép festőjére és így bukkant Martin Johnson Heade-re, a tájképeiről és csendéleteiről híres amerikai művészre. Aztán megtalálta a Heade műveit gyűjtő Kennedy Galériát is Manhattanben, akiknek a becsüsei megállapították, hogy egy eddig ismeretlen Heade festmény büszke tulajdonosa a gépgyári munkás, aki a Magnóliák az arany bársony drapérián című képet vette meg pár dollárért. 1999-ben a Hustoni Szépművészeti Múzeum 1,2 millió dollárért vette meg a képet.

5. Szép, de nem egy Middleham ékszer

Mary Hannaby az utóbbi hét évben minden vasárnap délután sétára indult, hogy fémdetektorral pásztázzon a környéken. Valójában soha semmi értékeset nem talált, de szerette ezeket a kiruccanásokat, ezért nem hagyott fel velük. 2009 júniusának egyik vasárnapján detektora ismét jelzett és ő lelkiismeretesen leásott ott, ahol a készülék csipogott. Egy bélyeg nagyságú arany medálra bukkant, mely a keresztre feszített Jézust ábrázolta.

A British Múzeum szakértői, megvizsgálva az ékszert, fontos leletnek minősítették és a piaci értékét 4000 fontra taksálták. Ennek ellenére úgy döntöttek, nem veszik meg saját kollekciójuknak. Így Mary a Sotheby’s aukciós házhoz vitte tovább a fellelt kincsét. Az aukciós ház szakértői sokkal többre tartották a tárgyat, mivel megállapították, hogy ez egy az összesen három hasonló alkotásból, melyek ma is léteznek. Első becslésük 250 ezer fontról szólt, de hozzátették, ennek akár a tízszereséért is elkelhet a kis medál. A 2009. július 9-ei árverésen azonban a 30 ezer fontról induló licit mindössze 38 ezer fontig jutott, s így jóval a remélt összeg alatt cserélt gazdát a műkincs.

+1. Vélhetően egy Pollock

Jackson Pollock egyik alkotása

1992-ben Teri Horton nyugdíjas kamionsofőr egy depressziós barátja felvidítására a helyi régiségkereskedésbe indult ajándékért. A hölgy talált is egy nagyméretű festményt, melyet rendkívül szórakoztatónak tartott, mert szerinte rendkívül ronda volt. Az először nyolc dollárért kínált képet végül 5 dollárért vitte haza. A barátnak azonban végül nem kellett a kép és ezért Teri hazavitte a képet, hogy később eladja azt. Egy helyi műkincskereskedő arra járva azt mondta az asszonynak, a kép könnyen lehet, hogy egy Jackson Pollack mű is. Válaszként Teri megkérdezte a férfit, „Ki a fene az a Jackson Pollock?”

Teri azóta is azon ügyködik, hogy bizonyítsa a kép eredetét és értékesítse a művet, mely akár 100 millió dollárt is érhet. Ennek ellenére a mai napig nem adta el a képet, pedig egy törvényszéki szakértő állítása szerint Pollock egy ujjlenyomatát is megtalálta a képen, mely megegyezik a művész stúdiójában találhatóakkal. A nyugdíjas sofőr és a festmény kálváriáját 2006-ban egy dokumentumfilm is megörökítette, Ki a fene az a Jackson Pollock? címmel.