Augusztus 18-án "hétfőn délelőtt 11 óra 30 körül kaptam egy hívást" - emlékszik vissza Lang. "Ide kell jönnöd, mondták nekem. De hová, kérdeztem. A Wall Streetre, a bankba, hangzott a válasz" - folytatta az egykori szervező. "Micsoda megrázkódtatás volt" - mesélt negyven év távlatából az anyagi szempontból csőddel végződött fesztiválról Lang.

Noha az utókor az ellenkultúra hatalmas eseményeként emlékszik az 1969. augusztus 15-18 közötti rendezvényre, a hivatalos nevén Woodstock Music and Art Fair (woodstocki zenei és művészeti vásár) elsősorban "pénzcsináló" üzleti próbálkozás volt a szervezők részéről. Joel Rosenman és John Roberts a The New York Times hasábjain helyezett el hirdetést, "fiatalemberek korlátlan tőkével" szöveggel. A hirdetés megtette a magáét, Artie Kornfeld zenei producer és Michael Lang is lecsapott az ajánlatra, majd megszületett a nagyszabású rock fesztivál ötlete.

A szervezők már az előkészületek során problémákba ütköztek: nehezen találtak helyszínt, és túl sok pénzt kínáltak a fellépőknek, hogy a hírességek biztosan rábólintsanak az ajánlatra. "Először 15 ezer dollárban határoztuk meg a húzónevek gázsiját, de Hendrix sokkal többet akart, ötvenezret" - mondta el Michael Lang a The Daily Telegraph brit napilapnak. Végül helyszínt is sikerült találni, elkészültek a plakátok is, de amikor a helyiek kiszagolták, hogy milyen nagyszabású rendezvény készül, egy pillanat alatt dugába látszott dőlni minden. A helyszínül jelentkező Walkill visszavonta az ajánlatot, a szervezők pedig ott maradtak egy sor neves zenésszel, alkalmas terület nélkül.

Végül Max Yasgur, egy helyi farmer személyében érkezett segítség, aki busás áron, de hajlandó volt pár napra kiadni Bethel közeli birtokát. Mai árfolyamon számolva a szervezők félmillió dollárt fizettek Yasgurnak, aki 75 ezer dolláros biztosítékot is kért a földterület helyreállítására.

Egy hónappal a start előtt végre sínre került a fesztivál sorsa, amikor azonban szállingózni kezdett a közönség, kiderült, hogy már nincs idő a pénztárbódék és ellenőrzőpontok felállítására, így gyakorlatilag ingyenessé vált a fesztivál. "Rangsorolni kellett, érkeztek az emberek, etetni kellett őket, gondoskodni kellett róluk, showt kellett biztosítani számukra" - magyarázta a hibát Lang.

A fesztivál utáni hétfő még borúsabb napot hozott a négy férfi életében, a partnerek és a hitelezők aggódtak, Roberts és Rosenman pedig visszavette az üzletet, hogy rendbe tegyék az anyagi ügyeket. "Valóságos listánk volt a bajokból. Ott voltak a partnerek és a hitelezők, na meg a rendkívül dühös bankárok, akikkel foglalkozni kellett. A környékbeliek még pár keresetet is benyújtottak ellenünk, mondván, hogy a fesztivál károkat okozott birtokukban és furcsa dolgokat művelt a teheneikkel" - idézte fel a történteket Rosenman.

A nehézségek ellenére Roberts és társa kitartottak, és nem jelentettek csődöt. A párost, illetve a négyest végül a Warner Bros Stúdióval kötött megállapodás mentette meg, Michael Wadleigh Woodstock című filmje hatalmas siker lett, de így is 11 évbe tellett mire rendezték az adósságokat.