A pénzügyminisztérium illetékesei akkoriban jelezték, hogy a mintegy 40 millió koronás óriási kölcsönnel a háború folytatását támogathatják, ennek ellenére a gazdasági miniszter, a történészek által eddig harcos németellenesként elkönyvelt Ernst Wigforss hozzájárult a hitelhez, pedig úgy tűnik, a németek nyomása nem volt túl erős.
A nyelvészprofesszorként, de a svéd szociáldemokrata párt megújítójaként, sőt pártja „szocialista lelkiismereteként” is tisztelt politikus döntése – és ehhez Jacob Wallenberg svéd nagyiparosnak, a Harmadik Birodalom fő vasérc- és hadiszállítójának a támogatása – hozzájárult ahhoz, hogy a németek felpörgethessék a hadihajógyártást. A szakma által a svéd gazdasági forradalom atyjának is tartott, 1977-ben elhunyt Wigforsst a Dagens Nyheter című svéd napilapban egyszerre támadják és védik; mentségére hozzák fel például, hogy élesen kritizálta Per Albin Hansson miniszterelnököt, amiért az hozzájárult, hogy a németek Svédországon áthaladva rohanják le Norvégiát.
A most felbukkant iratok alapján talán többen adnak hitelt Winston Churchill korábbi brit miniszterelnöknek, aki a második világháború történetét feldolgozó művében – nem vitatva el a zsidómentő svéd diplomaták hőstetteit – azt állította: Svédország a világégés idején mindkét oldalt kihasználta meggazdagodásához.