Nem a magyarok a legelégedetlenebbek

Nem a magyarok a legelégedetlenebbek Európában – derült ki az OECD-országokban élők különféle társadalmi mutatóit górcső alá vevő, május elején publikált Society at a Glance (Pillantás a társadalomra) című jelentésből, bár a sereghajtók táborát gyarapítják. A tagországok állampolgárainak életmódját, szabadidős elfoglaltságait, illetve a munkahelyükkel való elégedettségét is boncolgató OECD-tanulmány szerint általános jókedv szempontjából a magyarok épphogy megelőzik a még náluk is elkeseredettebb törököket, olaszokat és szlovákokat.

A listát a Gallup nemzetközi közvélemény-kutató intézet 2006-ban, 140 országban végzett felmérése alapján állították össze. A szóban forgó kérdőív országonként ezer kitöltőjének olyan kérdéseket kellett például megválaszolnia, hogy örömét lelte-e valamiben az elmúlt nap folyamán, illetve történt-e vele olyasmi az előző napon, amire büszkén gondol vissza. A válaszadóknak egy képzeletbeli 11 fokos „boldogságlétra” valamelyik keresztrúdjára is „fel kellett állniuk”. Míg a magyarok és a szlovákok a létra ötödik fokáért szálltak versenybe, az OECD-országok átlagosan elégedett polgárai, a csehek, a japánok, a mexikóiak, a luxemburgiak, az izlandiak, valamint a britek és a franciák a 7. fok körül csoportosultak. A lajtorján a legmagasabbra – a 8. fokra – csak a dánok és a finnek merészkedtek.

HVG

Az összeállítás készítői azt is vizsgálták, hogyan változtak az OECD-tagországok elégedettségi mutatói az utóbbi évtizedben. A legboldogtalanabbnak számító törökök elégedettsége másfél, míg a szlovákoké fél fokot javult az ezredforduló óta. A pozitív tendencia a 28 tagország legtöbbjére jellemző volt, miközben a korábban is az elkeseredettebb nemzetek közé tartozó Portugáliában és Magyarországon, valamint az Egyesült Államokban, Kanadában és Japánban borúlátóbbá váltak az emberek. Talán ennek is köszönhető, hogy az utóbbi – Magyarországgal karöltve – immár nem először lett dobogós a 100 ezer főre jutó öngyilkosságokat tekintve. Igaz, idehaza csökkent ez a szám az utóbbi három évtizedben, miközben Japánban stagnált, Dél-Koreában pedig több mint a kétszeresére nőtt, amivel az utóbbi fel is váltotta Magyarországot az élen (lásd ábránkon).

„Az általános jólét és jókedv egyik legfontosabb jelzőszáma, hogy az emberek mennyire érzik magukat jól a munkahelyükön, hiszen ott töltik az életük legjelentősebb részét” – szögezi le a 2001 óta az idén ötödik alkalommal kiadott jelentés. A „munkakedvméter” szerint a hivatásukat a mexikóiak, a svájciak és az írek kedvelik a leginkább, miközben a sereghajtó dél-koreai, francia és japán dolgozóknak csupán a kétharmada elégedett a munkájával. A munka megítélését – mint azt a megkérdezett OECD-polgárok 95 százaléka nyilatkozta – jelentősen befolyásolja, mennyire tekinthető biztosnak a munkahely. Mindez természetesen az általános hangulatot is befolyásolja, amit jelez, hogy a legboldogabb országnak számító Dániában csupán 2, Norvégiában pedig 2,6 százalékos volt a munkanélküliség a felmérés idején. A magas jövedelmet a dánoknak és a svájciaknak alig több mint a fele, viszont a spanyol, a magyar, a portugál, valamint a dél-koreai megkérdezetteknek 95 százaléka szem előtt tartja az értékelésnél. A munkanap végére a magyarok fáradnak el a leginkább, igaz, a franciák, a britek és az ausztrálok 90 százaléka is úgy érzi, hogy nap mint nap kimerülten tér haza.

A boldogságtudatot a munkahellyel való elégedettség mellett az is jelentősen befolyásolja, mennyi időt fordíthatnak az emberek pihenésre, szórakozásra. A vizsgált országok közül az Egyesült Államok, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia munkavállalóinak kell a legtöbb, míg a norvégoknak, a hollandoknak, a dánoknak, a svédeknek és a franciáknak a legkevesebb időt a munkahelyükön tölteniük. Az OECD-polgárok a fennmaradó idő legnagyobb részét (átlagosan 40 százalékát) tévézéssel és rádióhallgatással töltik. A közösségi életet a törökök tartják a legtöbbre. Barátokat, rokonokat látogatnak vagy vendégelnek meg szabadidejük több mint harmadában, ezzel az átlagosnál háromszor több időt töltenek közösségben. Ugyanerre az ausztrálok fektetik a legkisebb hangsúlyt, pihenőjük mindössze 3 százalékát szánják barátaikra. A legtöbbet – naponta kilenc órát – a franciák alszanak, ezzel fél órát vernek a második helyen végzett amerikaiakra, míg a spanyolok a délutáni szieszta ellenére is, kis híján lecsúsztak a dobogóról. Némiképp meglepő módon csúcstartók azonban a spanyolok a testedzésre fordított idő tekintetében – ébren töltött szabadidejük egyhatodában sportolnak. A franciákról pedig bebizonyosodni látszik az előítélet, miszerint ők Európa legnagyobb ínyencei: naponta két órát szánnak evésre.

A szabadidő kiszámításakor a mostani társadalmi mutatók készítői – Reuben Gronau izraeli szociológus 1970-es években írt, etalonnak számító tanulmánya nyomán – nem tettek különbséget a munkahelyen eltöltött, vagyis fizetett és a többi munkára (például takarításra, főzésre, gyermeknevelésre, bevásárlásra) fordított idő között. Ez utóbbi feladatok legnagyobb részét a legtöbb országban inkább a nők végzik, ezért a férfiaknak rendszerint több idejük jut regenerálódásra, kikapcsolódásra. Olaszországban például az erősebbnek mondott nem képviselői naponta közel másfél órával, Lengyelországban, Spanyolországban és Belgiumban 50 perccel, de az e szempontból átlagosnak számító Kanadában, Finnországban és Ausztriában is bő fél órával többet pihennek a nőknél. Az OECD-jelentés alapján a norvég társadalomban a legkisebb a nemek közti egyenlőtlenség, amennyiben a férfiaknak naponta mindössze 8-9 perccel több szabadidő jut. De még a napi néhány perces többletpihenőből is annyi óra jön össze egy év alatt, mintha a munkahelyükön egy héttel több fizetett szabadság járna Norvégiában a férfiaknak.

BALÁZS ZSUZSANNA