Gyenge koalíciós kabinet követheti az abszolút többséggel kormányzó szocialistákat Portugáliában. Akár a jobboldal, akár a valamivel esélyesebb szocialisták nyerik a vasárnapi választást, egyedül egyikük sem tud kormányt alakítani.

Sokáig magabiztosan kormányozhattak a merész reformoktól sem visszariadó szocialisták (PS) Portugáliában, ám az utóbbi időben egyre több vészjelet észleltek, az ellenzéki jobboldali Szociáldemokrata Párt (PSD) által megnyert júniusi európai parlamenti választás pedig valóságos hideg zuhanyként érte őket. Így érthetően idegesen várják a vasárnapi parlamenti választást, ahol már csak alig esélyesebbek a jobboldalnál.

Mandátuma alatt a José Sócrates vezette kormány, amely 6 százalékos hiánnyal vette át az államháztartást a jobboldali koalíciótól – a PSD korábban a Néppárttal (PP) lépett szövetségre –, népszerűtlen megszorító intézkedésekre, régóta halogatott, elsősorban a közszférát érintő reformokra kényszerült. Sócrates úgy-ahogy el tudta fogadtatni az átalakítások egy részét, egyes szektorokban azonban – főként az oktatásügyben – a végsőkig kiélezte az ellentéteket. Így lassanként párbeszédre képtelen, arrogáns kormányfőként kezdtek beszélni róla. Nehezítették a kormány helyzetét a világgazdasági válság hatásai, különösen az immár kilenc százalék feletti munkanélküliség. A portugál gazdaság is recesszióba fordult, és aligha segít a szocialistákon, hogy a napokban már halvány növekedési jelek látszottak.

Mindeközben Sócratesnek az ellenzéki bírálatokat – miszerint a krízis jól jött a kormánynak, mert elfedhette vele saját sikertelenségét –, és a szerinte egyes sajtóorgánumok által a személye ellen indított hadjáratot is el kellett szenvednie. Egykori mérnöki diplomáján szabálytalanságokat fedeztek fel, nevét egy korrupciós üggyel hozták kapcsolatba (HVG, 2009. március 14.), megvádolták cenzúrával, legutóbb pedig azzal, hogy az állami titkosszolgálatokkal figyelteti a neki nem tetsző lapokat és a szociáldemokrata múltú Anibal Cavaco Silva köztársasági elnököt. A vádak többsége még bizonyításra vár ugyan (sőt lehet, hogy éppen Cavaco Silva áll a háttérben), de Sócratesnak és pártjának újraválasztási esélyét így is gyengítették.

Sócrates leadja voksát Lisszabonban
© MTI/AP

Mindezek ellenére a szigorúnak mondott 69 éves Manuela Ferreira Leite vezetése alatt még inkább jobbra tolódott PSD képtelen volt a maga javára fordítani a lakosság erősödő kormányellenes érzelmeit. Jobban profitált ebből a több kis szélsőbaloldali pártból alakult, magát baloldali szocialistának minősítő Baloldali Blokk (BE). Aktív parlamenti szerepléssel, a társadalmi igazságtalanságok iránti érzékenységgel, a korrupciós ügyek nyilvánosság elé tárásával hívta fel magára sokak, szép számmal jobboldali érzelműek figyelmét is.

Erős baloldali többség ellenére – a baloldali vagy magát baloldalinak tartó pártok összesen akár a szavazatok több mint 60 százalékát is megszerezhetik – előfordulhat, hogy Portugáliának jobboldali kormánya lesz. A jelentős támogatásra számító kisebb marxista baloldali pártok egyelőre elzárkóznak ugyanis az együttműködéstől a szerintük a jobboldalhoz közelebb álló és a kormányzástól elhasználódott szocialistákkal.

Ferreira Leite szavaz, ugyancsak Lisszabonban
© MTI/AP


A felmérések a szocialisták mindössze 3-6 százalékos előnyét jelzik, 35-38 százaléknyi szavazattal, míg a PSD 30-34-re számíthat. A kormányzati szerepben eddig egymást váltó két nagy formáció mögött a csupán egy évtizedes múltú BE lehet a harmadik, 9-12 százalékkal, a negyedik helyért a kommunisták (CDU) és a zöldek közösen, valamint a Néppárt verseng (7-8 százalék).

A veszély láttán az eddig inkább a centrumban kormányzó – sokak szerint neoliberális politikát folytató – Sócrates mostanában jó néhány, baloldalnak tetsző gesztust is tett, hogy megtartsa pártja baloldali szárnyát. Magas, 42 százalékos adót vetett ki például a menedzserprémiumokra, és felvette programjába az egyneműek házasságát. Egyúttal azzal vádolja a két – megértést egymással sem találó – marxista pártot, hogy a PS támadásával a jobboldal győzelmét segítik elő. A baloldaliak ugyanakkor arra figyelmeztetik a voksolókat, hogy ne hagyják magukat befolyásolni a Sócrates által emlegetett hasznos szavazatokra való felhívás által.

A szocialistáknak persze a választást mégiscsak elsősorban a másik nagy párttal szemben kell megnyerniük. A pártelnök-kormányfő ezért igyekszik hangsúlyozni a PSD konzervativizmusát, sőt vezetőjének retrográd gondolkodásmódját, és a PS-t modern pártként állítja szembe vele. Már csak azért is, mert győzelme esetén a PSD számíthat a nála jobboldalibb néppártiak támogatására, ami akár kormányalakítást is eredményezhet.

A kedvezőtlen közvélemény-kutatási mutatókon Ferreira Leite azzal próbál javítani, hogy hirdeti: egy esetleges szocialista–baloldali koalíció – a BE politikusainak trockista–maoista múltja alapján – erőteljes államosítási szándékkal lép majd fel. Ez az érv nem elég erős azonban, hiszen egykor ebből a körből indult több, ma már jobboldali PSD-politikus, például az Európai Bizottság elnöki posztjára a napokban újraválasztott José Manuel Durao Barroso is.

MUHARAY KATALIN / LISSZABON

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Defektet kapott Gyurcsány, de megjavította, és ezt le is fotózta

Defektet kapott Gyurcsány, de megjavította, és ezt le is fotózta

Barcelonai főkonzul lehet Taróczy Balázs

Barcelonai főkonzul lehet Taróczy Balázs

Rákosihoz hasonlította Kövér Lászlót egy volt bíró

Rákosihoz hasonlította Kövér Lászlót egy volt bíró

A Lokál és a 888 kiadóvezetője szerint ki tudnak gazdálkodni néhány helyreigazítást

A Lokál és a 888 kiadóvezetője szerint ki tudnak gazdálkodni néhány helyreigazítást

Az afrikaiak a legszomorúbbak, a latin-amerikaiak a legboldogabbak egy új kutatás szerint

Az afrikaiak a legszomorúbbak, a latin-amerikaiak a legboldogabbak egy új kutatás szerint

Nincs felhajtás, de döntő fontosságú lehet Putyin és Kim első csúcstalálkozója

Nincs felhajtás, de döntő fontosságú lehet Putyin és Kim első csúcstalálkozója