Egy Irán elleni támadás után "az arab világ csendben tapsolna"

HVG: Izraeli és egyes amerikai politikusok szinte készpénznek veszik, hogy az iráni nukleáris program valódi célja az atomfegyver. Ön is így látja?

S. B.: A program egyértelműen a nukleáris fegyver kifejlesztésére irányul.

HVG: A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) friss jelentése szerint erre nincs konkrét bizonyíték.

S. B.: Az IAEA szakértői háttérdokumentumaiban egyértelmű utalások szerepelnek a nem békés szándékra, ezek azonban kimaradtak a végső jelentésből, mert az intézményt a nemzetközi politika befolyásolja. Teherán sokáig titkolta urándúsítási kutatásait, ami hátsó szándékra utal. Az ország rendkívül gazdag energiahordozókban: kőolajban és földgázban.

HVG: Teherán azt állítja, szüksége van a nukleáris energiára, hiszen lakossága meghaladja a 70 milliót, és az olajtermelése csökken.

Smuel Bar

S. B.: Az atomenergia hasznosításához nem kell saját dúsított urán, illetve plutóniumot előállító nehézvizes reaktor, amilyen Arakban működik. A buseri atomreaktort felépítő Oroszország a fűtőanyag-utánpótlást is vállalta, de a dúsítás leállításáért kínált európai ösztönzők között is szerepelt a dúsított urán biztosítása. Az iráni programot húsz–harmincszor több hasadóanyag előállítására tervezték, mint amennyire a buseri erőműnek szüksége lenne. Pedig az iráni dúsított urán hússzor drágább, mint amennyibe az orosz vagy más import kerül. Az atomenergiát hasznosító országok java külföldről vásárol fűtőanyagot.

HVG: Irán talán nem akar másoktól függni a fűtőanyag terén.

S. B.: A finomított kőolajtermékek, például a benzin esetében Irán jelentős behozatalra szorul. A dúsítási programra költött pénzen bőven építhetett volna finomítókat, és csökkenthette volna ezt a sokkal érzékenyebb stratégiai kiszolgáltatottságot.

HVG: Ön szerint mi sarkallja Iránt arra, hogy atomfegyverre próbáljon szert tenni?

Smuel Bar

Az izraeli titkosszolgálatok 55 éves veteránja a Tel-avivi Egyetemen történelemből doktorált, számtalan könyvet és tanulmányt írt a közel-keleti biztonságpolitikáról, az iráni védelmi doktrínáról, a radikális iszlám mozgalmakról. 30 éven át dolgozott a kormánynak: a hadsereg hírszerzésénél, majd a miniszterelnöki hivatalban, végül – egyéb diplomáciai megbízatásokat követően – országa hágai követségének első titkáraként. A héberül, arabul, angolul, spanyolul, franciául és hollandul beszélő szakértő jelenleg a herclijai Stratégiai és Politikai Intézet kutatási igazgatója.

S. B.: Az iráni rezsim tudja, hogy nem igazán kedvelt a világban: támogatja a terrorizmust, a szomszéd országokban felforgató tevékenységet folytat, fenyegeti Izraelt. Ugyanakkor Iránnak meggyőződése, hogy a térség vezető hatalma, és ehhez a státushoz kell az atomfegyver. Úgy gondolja, ideológiai exportja hatékonyabb lehet, sőt olajpolitikáját is rákényszerítheti Szaúd-Arábiára.

HVG: Mi lesz Izrael válasza, ha Irán atomfegyverhez jut?

S. B.: Irán nem titkolja, hogy meg akarja semmisíteni Izraelt. A zsidó állam számára elfogadhatatlan az iráni nukleáris fegyver, ebben nincs különbség bal- és jobboldal között. Nem lehet bízni abban, hogy Irán racionálisan cselekszik és nem indít támadást – ha minden politikus így tett volna, nem robban ki a második világháború. Izraelnek nem szabad megvárnia, amíg Irán tíz-tizenöt atomtöltethez elegendő hasadóanyaggal rendelkezik, különösen nem Mahmúd Ahmadinedzsáddal az elnöki székben. Teheránt akkor már nem érdekelnék a szankciók, követelné a nukleáris státus elismerését, amit az európaiak meg is tennének. Az atomfegyverrel rendelkező Irán megkerülhetetlen tényezővé válna a közel-keleti békefolyamatban, védőernyőt kínálna az Izrael elleni terrornak.

HVG: Ahmadinedzsád fenyegetőzése nem puszta retorika?

S. B.: Nemcsak az elnökről van szó. Az 1979-es forradalom atyja, a néhai Khomeini ajatollah is éveken át szónokolt arról, hogy Izraelt ki kell törölni a történelem lapjairól. Ez bekerült az oktatásba, egész nemzedék nőtt fel azon, hogy Irán küldetése Izrael elpusztítása. Mindehhez rasszizmus is párosul: a rendszer vallási tanítása szerint a zsidók tisztátalanok.

HVG: Személyes tapasztalataim szerint az iráni átlagemberek nem gyűlölik Izraelt.

S. B.: Elhiszem, csakhogy nem ők hozzák a döntéseket. A legtöbb ember Iránban nem szereti ezt a rezsimet, amelyet idővel el fognak kergetni. De nem várhatunk addig. Egyébként az irániak többsége szerint országuknak joga van a nukleáris fegyverhez és a szuperhatalmi státushoz.

HVG: Mikor éri el Irán azt a pontot, amikor Izrael szerint nukleáris fenyegetést jelent?

S. B.: Irán már minden szükséges műszaki tudásnak a birtokában van. Az első atombombát fél éven belül elkészíthetik, újabb másfél év alatt pedig további tíz töltethez elegendő hasadóanyagot tudnak dúsítani. De ennél is gyorsabb lehet az ütem, ha például Észak-Koreától vásárolnak alacsony tisztaságú uránt, és azt dúsítják tovább fegyverminőségűvé. Márpedig Phenjan nemcsak rakéta-, de nukleáris technológiáját is áruba bocsátja.

HVG: Hogyan hat a térségre az iráni nukleáris program?

S. B.: Ha Irán atomfegyverhez jut, megtorpedózhatja a békefolyamatot, amely csak akkor mozdulhat előre, ha Teherán minél kisebb befolyást gyakorol a palesztinokra és Szíriára.

HVG: Egyes szakértők szerint éppen az iráni fenyegetés hatására köthet békét Izrael és az arab világ. Nem lehet, hogy nekik van igazuk?

S. B.: Nem hinném, hogy így lenne. Az arabok olyanok, mint az európaiak, akik szerint az engedékenység békítő. Mióta az USA hírszerzése nyilvánosságra hozta az iráni nukleáris fenyegetést, Katar, Bahrein és Omán máris közeledni próbál a térség „bandavezéréhez”, mondván: az USA nem fogja Iránt megtámadni.

HVG: Más országok, például a szunnita Szaúd-Arábia viszont komolyabban veszik a síita iráni hegemóniát.

S. B.: Nyilvánvalóan, de a kérdés az, mit csinálnak a szaúdiak. Ha saját atombombát akarnak, Pakisztántól könnyen beszerezhetik, az ottani nukleáris programot ugyanis ők finanszírozták. Ha Rijád számára világossá válik, hogy sem az USA, sem Izrael nem lép, akkor Szaúd-Arábia és ezt követően egy sor ország – például Egyiptom, Algéria, Törökország – is atomfegyverre fog áhítozni. Létrejön egy úgynevezett polinukleáris Közel-Kelet, amely más lesz, mint a bipoláris hidegháború. Mind az USA, mind a Szovjetunió rendkívül racionális volt, a nukleáris fegyverek és a kutatások erős civil ellenőrzés alatt álltak. Már a hidegháború elején parancsnoki hierarchiát és ellenőrzési mechanizmust létesítettek, amelyek révén mindig sikerült megakadályozni a végzetes döntést. A két ország nagykövetségeket működtetett egymás fővárosában, megvolt a közvetlen kapcsolat. Ezekből a garanciákból a Közel-Keleten semmi nem létezik. Izrael nem várhatja meg, hogy a térség a nukleáris versengés színtere legyen.

Iránt újratöltés nélkül elérni képes izraeli F-16I vadászgépek. "Az arab világ csendben tapsolna" © AP

HVG: Van még lehetőség a diplomáciai megoldásra?

S. B.: Igazi szankciók nem lehetségesek, mert Oroszország és Kína ellenzi azokat. Az oroszok legfeljebb akkor lennének hajlandók az embargóra, ha visszakapnák az amerikaiaktól a volt szovjet birodalomban, így Kelet-Európában elvesztett befolyásukat. Az USA arcmentő megoldásra törekszik, amely szerint Irán dúsíthat alacsony tisztaságú uránt, azaz három-négy hónapra lesz az áttörési ponttól, ennyi idő alatt tud fegyverminőségű, 96 százalékos hasadóanyagot készíteni húsz töltethez. Izrael számára ez elfogadhatatlan.

HVG: Ha Izrael támadást intéz az iráni nukleáris létesítmények ellen...

S. B.: Tudom, nem rombolhatjuk le mind, és mondjuk csak öt évre vetjük vissza az iráni atomprogramot. De ha a létezésünk forog kockán, mindent meg kell tennünk. Ezalatt az iráni rezsim is megváltozhat.

HVG: Milyen következményei lehetnek egy Irán elleni izraeli támadásnak?

S. B.: Egyetlen arab országtól sem várható katonai válasz, sőt az arab világ csendben tapsolna. Sem a jordániaiak, sem a szaúdiak nem akadályoznák meg az izraeli gépek áthaladását légterükön. Irán rakétákkal válaszolhat, de például az 1991-es első Öböl-háborúban Irak 42 Scudot lőtt ki Izraelre, és ezzel mindössze egy ember halálát okozta. Azt sem hiszem, hogy Irán lezárná a kőolajszállítás szempontjából fontos Hormuzi-szorost, mivel ezzel az amerikaiakat is bevonhatná a konfliktusba. A palesztin Hamász vagy a libanoni Hezbollah megtorlásul rakétákat lőhet ki, de ez sem jelent komoly fenyegetést.

HVG: Nem tart attól, hogy Irán bombázása felfordulást okozna az arab világban, például Egyiptomban?

S. B.: Az év elején egy hónapos háborút vívtunk a Gázai övezetben, mégsem történt semmi Egyiptomban. A szunnita egyiptomiak nem a síita irániak testvérei. Arab országokban manapság először azt kérdezik az amerikai küldöttségektől, mikor ad zöld utat Washington az Irán elleni fellépéshez. Kivárjuk a mostani tárgyalások végét, hogy az USA elmondhassa, megpróbálta. Aztán szeretnénk, hogy az amerikaiak kimondják: a diplomácia kudarcot vallott.

KERESZTES IMRE