Amennyiben helytálló Ju Mjung Hvan feltételezése, az azt jelenti, hogy Észak-Korea nem gondolta komolyan nukleáris ambícióinak feladását, amikor aláírta az 1994-es megállapodást. A paktum véget vetett annak a válságnak, amelyet a plutóniumon alapuló atombomba készítésének terve váltott ki. Az észak-koreai urániumprogramról az első gyanú 2002-ben merült fel, amikor egy amerikai tisztviselő azt állította, hogy Észak nem hivatalos formában elismerte titkos programját.
Phenjan hosszú időn keresztül tagadta az urániumdúsító törekvéseiről szóló vádakat, de tavaly májusban, amikor második atomrobbantása nyomán ismét válság alakult ki, a helyzetet még azzal is élezte, hogy elismerte a program létezését, és megerősítette, hogy uránium dúsítására irányuló kísérlete sikerrel járt. Hogy mikor kezdte el a programot, arról nem közölt részleteket.
"Úgy tűnik, hogy Észak urániumdúsítási programját közvetlenül az 1994-es megállapodás után, de legkésőbb 1996-ban kezdte meg" - mondta Ju a Yonhap hírügynökségnek adott interjúban, de arról nem beszélt, milyen bizonyítékra alapozza állítását, amelyet utóbb minisztériuma is megerősített. A hírügynökség kommentárjában megjegyzi: ha Phenjan valóban a kilencvenes években látott hozzá urániumprogramjához, akkor a feltételezettnél előbbre tart, mert senki nem gondolta, hogy ilyen régóta foglalkozik vele.
Ju az interjúban nem tért ki arra, hogy Észak-Korea mennyi dúsított uránt használhatott fel atomfegyver előállításához. Az 1994-es megállapodásban Phenjan beleegyezett abba, hogy befagyasztja programját, majd leszereli atomreaktorát az amerikai gazdasági támogatásért és diplomáciai elismerésért cserébe. A paktum 2002-ben értelmét vesztette, amikor Washington megvádolta Észak-Koreát, hogy titkos urániumprogramon dolgozik. Egyébként a közvélekedés szerint a kommunista ország legkevesebb fél tucat atombombához elegendő dúsított plutóniummal rendelkezik.
