Mire jó a virtuális vetkőztetés?

A felügyelet alatt lévők a kezüket tartsák jól látható helyen, ne rejtsék az ölükbe, így a személyzet ellenőrizheti, nem készülnek-e bűnös cselekedetre. A börtönökből és internátusokból ismert módszert az amerikai repülőgépeken egy karácsonyi merényletkísérlet hatására vezették be. Pár nap elteltével már nemigen tartatják be, és többé-kevésbé lemondtak a higgadt mérlegelés után fölösleges utasbosszantásnak minősített egyéb vegzatúrákról is. Az utasok elvben nem tarthatnak az ölükben takarót vagy számítógépet, nem használhatják a zenelejátszójukat, sőt nem kelhetnek föl az ülésből a leszállás előtti egy órában. Merthogy a nigériai terrorista, Umar Faruk Abdulmutallab december 25-én a detroiti landolás előtti órában próbált a mosdóban üzemkésszé tenni, majd a helyére visszaülve egy takaró alatt ügyeskedve az ölében felrobbantani egy bombát. Ha a következő napokban valaki megint merényletre készült volna, megtehette volna a leszállás előtt egy óra öt perccel is, és tán még akkor sem jött volna zavarba, ha azon a gépen ül, amelyen még leszállás közben is teljes fényerővel égve hagyták a lámpákat.

© AP

A biztonsági hozadékot a fedélzeti filmvetítés kikapcsolása mögött is nehéz fölfedezni, így az amerikai hatóság hamar átengedte a döntést a pilótáknak, akik aztán hagyták mozizni az utasokat. Általános vélemény szerint nagy baj, ha merénylőket a fedélzeten kell megfékezni ahelyett, hogy már a földön elkapnák őket. Ebben pedig az amerikai biztonsági szervek nagyot mulasztottak, amit Barack Obama elnök is elismert, rendszerhibát emlegetve. Hamar bejárta a világsajtót, nem lehetett leplezni, hogy Abdulmutallab gyanús viselkedésére a tulajdon apja hívta fel az amerikai titkosszolgálat figyelmét, a fiatalember neve fel is került a sok lista egyikére – nagyjából félmillió kicsit gyanús emberé mellé. Valószínű, hogy ha évek múltán meg akarta volna hosszabbítani az amerikai vízumát, alaposabban ellenőrizték volna. Most azonban senki sem kapcsolta össze a papa figyelmeztetését azzal a másik riasztással, hogy merényletre készül egy Jemenben felkészített nigériai, és azzal sem, hogy Abdulmutallabot az angol titkosszolgálat már 2005 és 2008 közötti londoni egyetemi évei alatt gyanúsnak találta.

Az amszterdami repülőteret is kínosan érintette az ügy. Bár a világ egyik legbiztonságosabb légikikötőjének hírében áll, az Abdulmutallab által használt plasztikbombát ott sem volt nehéz fölcsempészni a gépre. Annak ellenére, hogy már 2001-ben, a cipőbombás néven emlegetett, egy Párizs–Miami-járat fedélzetén rajtakapott Richard Reid is hasonló anyagot rejtett a lábbelije sarkába, mindmáig nincs megbízható általános módszer a szer kikémlelésére. Csak külön vizsgálat mutatná ki, amit pedig kizárólag eleve gyanús utasoknál alkalmaznak.

A teljes, de csak virtuális vetkőztetés lehet a következő vegzatúra, amelynek kiteszik az utasokat. A magyarul időnként pucérszkenner néven emlegetett testfürkésző berendezés 16 példánya kísérletképpen ott áll ugyan az amszterdami reptéren, de nyoma sincs, hogy Abdulmutallab áthaladt volna valamelyiken. A készülékek képesek jelezni, ha valaki a ruhája alatt, a testén rejtett el valamit. Talán a plasztikbombát is. A hullámok nem hatolnak be a testbe, ezért nem ártalmasak az egészségre. Ugyanezért csalóka a megbízhatóságuk, vélik azok, akik egy tavaly augusztusi, a maga nemében egyelőre ritka merényletre hivatkoznak. Szaúd-Arábia belügyminiszer-helyettesét meg sebesítette, saját testét pedig darabokra tépte az az öngyilkos merénylő, aki a belébe helyezte föl a robbanóanyagot. Az efféle, testbe rejtett pokolgépet pedig az új berendezések sem lepleznék le.

A röntgenre emlékeztető, de többnyire nem röntgensugarakkal, hanem a gyenge, az infravörös fény és a mikrohullámú sütők tartománya közé eső hullámokkal működő átvilágítófülkék ellen leginkább a jogvédők tiltakoznak. Őket azzal igyekeznek megnyugtatni, hogy a biztonsági személyzet elkülönítve ül, nem tudja azonosítani, kinek a nemi jegyei sejlenek föl a képernyőn, és a képeket egyébként is nyomban törlik. A kecsegtető üzlet reményében a gyártók további műszaki újításokat is bevezetnének. Akad olyan kísérleti példány, amely kikockázza az intim részeket, és olyan is, amely az emberek testét szimbolikus figuraként ábrázolja, és csak a gyanús tárgyakat ugratja ki. Az emberi szem helyett a gépi elemzés már csak azért is jó lenne, mert – a német rendőrszakszervezet elnöke, Konrad Freiberg szerint – a reptéri biztonsági személyzet alacsony fizetésért alacsony figyelemmel dolgozik. Semmilyen gép sem segít viszont azon, ha a csomagkezelő személyzetet meg lehet vesztegetni, hogy belopjon valamit egy bőröndbe – világított rá egy további szempontra Vural Öger, az egyik nagy német utazási iroda főnöke.

A jogvédők aggodalmait a biztonsági illetékesek azzal is kontrázzák, hogy a most is alkalmazott, tényleges tapogatással járó motozás helyett a számítógépes lemeztelenítés kevésbé kellemetlen, és egyébként is, a választás lényegében az, hogy a merényletektől fenyegetett utazók pár pillanatra virtuálisan meztelenek vagy örök időkre ténylegesen halottak legyenek. A pucérszkennerek szép piacot is jelentenének. Az egyik amerikai gyártó, a Rapiscan 150 darabos, idei szállításra szóló, 25 millió dolláros megrendelést kapott az amerikai repülésbiztonsági hatóságtól, amely további 300 darab beszerzését tervezi. Az amerikai repülőterek 2200 biztonsági ellenőrző pontjából 2014-ig alig 900-at készülnek fölszerelni a mutogatós gépekkel. Ferihegyen, ahol tavaly helyezték üzembe a korszerű utasbiztonsági ellenőrző rendszert, megvárják az EU döntését, mielőtt efféle testfürkészők beszerzését terveznék. A készülékek nemcsak drágák – mondta Hardy Mihály vállalati kapcsolati igazgató a HVG-nek –, hanem lassítják is az utaskezelést, és személyiségi jogi aggályokat vetnek föl.