"Mindig tudtuk, hogy Amerika uralma a világ legnagyobb nemzeteként egyszer véget ér. Ám a legtöbben úgy képzeltük a bukást, hogy amikor eljön, az nagyszerű és tragikus lesz" - írja a Nobel-díjas Paul Krugman a New York Timesban. A lapban állandó rovattal rendelkező közgazdász professzor azonban nem ilyen véget jósol Amerikának: szerinte inkább a lengyel végzet, egy "halálos komédia" fenyegeti országát, mintsem a Római Birodalom bukásához hasonló tragédia.
Amerika nem birodalmának túlterjeszkedése miatt, hanem a döntéshozatali eljárások megbénulása (procedurális paralízis) miatt bukhat el - véli Paul Krugman. Állításának igazolásához a Nobel-díjas közgazdász visszanyúl a XVII-XVIII. századig, Lengyelország felbomlásáig. A lengyel törvényhozásban, a szejmben akkoriban a liberum veto, a szabadvétó volt szokásban. Ez azt jelentette: bárki ellenzte a javaslatot, akkor azt nem fogadták el. Mindez kormányozhatatlanná tette az országot, szomszédai pedig egyre nagyobb darabokat csíptek le belőle. Végül 1795-re megszűnt Lengyelország, és csak több mint egy évszázad múlva jött létre újra ez az állam - írja Krugman.
Krugman most hasonló folyamatokat vél felfedezni az USA-ban, a szenátus döntéshozatali procedúrájában. A törvényhozás 100 tagú felső házában egyre több szenátor jön elő egyéni követelésekkel, és zsarolni kezdi a testületet, hogy nem csupán nem szavazza meg az előterjesztéseket, hanem egyfajta speciális eljárásjogi vétót "dob be", amivel megkadályozza egy kérdés napirendre kerülését. Ez az angol szóval "hold"-nak (visszatartásnak) nevezett vétó azt jelenti, hogy akár egyetlen ember is megakadályozhatja döntést. Ennek egyetlen feloldása (azon kívül, hogy az érintett visszavonja a vétót), hogy a szenátus 60 tagja egységesen felülbírálja ezt a vetót. A demokraták viszont éppen nemrégiben vesztették el hatvan fős többségüket, ezért igyekeznek most a republikánusok a vétókkal operálni.
Így például Christopher Bond, Missouri állam republikánus szenátora ahhoz kötötte az egyik szavazás előtt a támogatását, hogy a kormány hagyjon jóvá egy építési projektet Kansas Cityben. Minthogy Bond sikeresen lobbizott, felbátorodott egy másik szenátusi tag is: Richard Selby, az Alabamát képviselő republikánus azt nyilatkozta: az Obama elnök által javasolt összes kinevezést - 70 ember vitára bocsátását - megvétózza, ha Alabama nem kap egy terrorizmus elleni központot.
Mindez Krugman szerint fontos problémát vet fel: ha nem sikerül meggyőzni a résztvevőket egy döntéshozatali eljárásban az alapvető elvek tiszteletben tartásáról, akkor nehéz lesz fenntartani az állam működését. Mindez korábban egységes, közös hagyományokon nyugvó hagyomány volt, a reciprocitást, a kölcsönösséget is figyelembe vevő hagyomány. Most azonban Krugman szerint az a helyzet következett be, hogy a nemzet egyik nagy pártja nihilizmusba esett, gyakorlatilag az ország megbénítását sem tartják soknak azért a politikai előnyért cserében, amit az Obama-kormányzat blokkolásával elérhetnek.
Mindennek kapcsán Krugman felidézi azt is, hogy amikor már késő volt, a lengyelek Napóleon seregében szolgálva énekelni kezdtek egy dalt: "Nincs még veszve Lengyelország". Később ez a dal lett az I. világháború után Lengyelország himnusza is. A Nobel-díjas tudós így fejezi be írását: "Nos, nincs még veszve Amerika. De a szenátus ezen dolgozik."
A kortárs film szinte korlátlan büdzsével játszó angol nagyágyúja, Guy Ritchie egyszerre két produkcióval is kényezteti a dinoszauruszok újbóli eljövetelére váró közönséget: kőkemény gengszterekkel és az örök fiatalság titkát kereső kalandorokkal.
A Tisza Párt elnöke arra kérte a magyar rendőröket, hogy a szombati Pride-on a magyar embereket védjék meg.
A magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
