Helyezkedés Lengyelországban

Mire véget ér a tél, megmondom – így hárítja Donald Tusk lengyel kormányfő az őszi elnökválasztáson való indulását firtató kérdéseket. Pedig látszólag könnyű dolga van, a közvélemény-kutatások alapján nagy fölénnyel nyerne, ha ma lenne a szavazás. A helyzet mégsem olyan egyszerű Tusk számára, akinek – Bronislaw Geremek egykori külügyminiszter és II. János Pál pápa után – harmadik lengyelként ítélte oda a német Aachen városa az európai egyesítésben kiemelkedő szerepet játszóknak szóló Károly-díjat.

A miniszterelnök attól tart, ha átadná a kormányrudat, azzal a kabinetet és vezető pártját, a jobboldali liberális Polgári Platformot (PO) is meggyengítené. Varsói politikai körökben ezért elképzelhetőnek tartják, hogy maga helyett Bronislaw Komorowskit, az alsóház, a szejm elnökét vagy Radoslaw Sikorski külügyminisztert (vele lásd interjúnkat a 22. oldalon) indítaná az újrázásra készülő Lech Kaczynski államfővel szemben. Igaz, ez esetben Tusk nem vehetne revánsot a 2005-ös elnökválasztáson elszenvedett váratlan vereségéért. Az előrejelzések azt mutatják ugyanis, hogy az őszi szavazás a legnagyobb ellenzéki erő, a 2005–2007 között kormányzó jobboldali konzervatív Jog és Igazság Párt (PiS) által támogatott Kaczynski, illetve a PO bármely kiválasztott politikusának a párviadala lesz.

A PO alapítói közé tartozó, de onnan kilépve a Demokrata Párt színeiben induló egykori külügyminiszternek, Andrzej Olechowskinak éppúgy kevés az esélye, mint a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) jelöltjének, Jerzy Szmajdzinskinek. A korrupcióval átszőtt kormányzása után 2005-ben a hatalomból kibukott, és azóta a lengyel belpolitikában statisztaszerepet játszó kommunista utódpárt számára az is csalódás, hogy nem vállalta a megméretést a hozzá kötődő, de már független szenátorként politizáló Wlodzimierz Cimoszewicz egykori kormányfő, aki ráadásul a múlt héten Tuskot biztosította támogatásáról.

A kampány korai beindulása ismét kiélezheti a küzdelmet Tusk és Kaczynski között, ami a PO és az agrárbázisú Lengyel Néppárt (PSL) alkotta koalíció hivatali idejének első két évét jellemezte. A PiS 2007. októberi választási vereségét megemészteni képtelen államfő ahol csak tudott, keresztbe tett a kormánynak. Igaz, Tusk is előszeretettel mutogatott az elnökre, amikor arról volt szó, miért nem kezdték el az egészségügy és a média reformját, vagy nem hoztak a válságra reagálva kiadáscsökkentő intézkedéseket, amiket Kaczynski vétója akadályozott meg. A frontok megmerevedését mutatja, hogy bár a következő parlamenti választás csak 2011 őszén várható – és felemás kormányzati teljesítménye ellenére a PO a közvélemény-kutatásokban biztosan vezet –, a PiS már megalakította nyolc árnyékminisztériumi programalkotó akciócsoportját a hatalomba visszatérés előkészítésére.

A két, szemben álló jobboldali erő alkotmánymódosító elképzelésekkel is bombázza egymást. Ezek tartalma megfelel ugyan ideológiai nézeteiknek, ám egy ponton ellentmond látszólagos politikai érdekeiknek. A győzelemre álló PO javaslata szűkítené az ősszel valószínűleg ölébe hulló államfői poszt jogkörét, amelyet pedig a PiS éppenséggel további vétólehetőségekkel bővítene. A PO szerint az elnökről nem a választópolgárok, hanem a törvényhozók döntenének – az ötletet nagy többséggel vetik el a lengyelek. Az alsóházi mandátumokról pedig nem pártlistákon, hanem az egyéni választókerületeket területi listákkal vegyítő rendszerben szavaznának.

A PiS múlt héten ismertetett terve szerint az alkotmányban mondanák ki a Lengyelországban amúgy is szigorú keretek közé szorított abortusz tilalmát, valamint hogy házasság csak férfi és nő között köthető. Az alaptörvény preambuluma – közölte Jaroslaw Kaczynski PiS-pártvezér, az államfő ikertestvére – tartalmazná az Istenre hivatkozást, és engedélyezné a keresztállítást közterületen, illetve középületekben. Ez utóbbi reagálásnak tekinthető az Európai Emberjogi Bíróság közelmúltbeli ítéletére, amivel kitiltották a keresztet az olasz iskolákból. Az alkotmánymódosítások nyilvánosságra hozatala nem több politikai állásfoglalásnál, hiszen egyik változat elfogadásához sincs meg a kétharmados parlamenti többség.

A folyamatos politikai csetepaté árnyékában a lengyel gazdaság az idén ismét növekedni fog, miután tavaly, az EU-ban egyetlenként, szintén gyarapodott. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) előrejelzése alapján az ütem a tavalyi 1,5 százalék után az idén 2,5-re gyorsulhat. Az ezredfordulón még 20 százalékot ostromló munkanélküliség egy számjegyű lehet, miközben az eurózóna átlaga jövőre 10,8 százalékra nőhet. Nem okoz fejfájást Varsónak a 3,5 százalékos infláció sem, bár magasabb a jegybank által kívánatosnak tartott 2,5 százaléknál.

Nem is a makrogazdasági mutatókkal van baj, hanem a költségvetéssel. Tavaly a GDP 6,4 százalékára rúgott a hiány, amely az idén 7,5 százalékra duzzadhat, pedig az EU 2012-ig adott haladékot Varsónak, hogy a deficitet a maastrichti kritériumoknak megfelelő 3 százalékra szorítsa le. Veszélyesen emelkedik az államadósság, a hivatalos prognózis szerint az idén a GDP 54,7 százaléka lehet. Ezzel közel kerülhet az 55 százalékos határhoz, amelynek elérése esetére az alkotmány szigorú kiadáscsökkentő kötelezettséget ír elő. Az adósságállományt a kormány privatizációval csökkentené, ám a magánosítás tavalyi akadozását látva az elemzők elérhetetlennek tartják az ebből származó 25 milliárd zlotys (1 zloty = 66 forint) bevételi célt.

NAGY GÁBOR