A török Emberi Jogi Szervezet (IHD) isztambuli tagozata megemlékezést szervezett az örmény értelmiség 220 tagjának 1915. április 24-i  rajtaütésszerű letartóztatásáról. Ezt a napot tekintik a deportálások és öldöklések kezdetének. Mintegy száz tüntető gyűlt össze a nagyváros ázsiai részében található Haydarpasa pályaudvar előtt - ahonnan a deportáltak első szerelvényét  elindították - hogy lerója tiszteletét az eltűnt örmények előtt. 

A "Soha többet" jelszóval rendezett megemlékezés részvevői sok ezer kamera előtt, rendőrök gyűrűjében, kezükben egykori deportáltak fekete-fehér fotóját tartották, olyan örményekét, akik többsége soha nem tért vissza. A rendőrség tisztes távolságban tartotta ellentüntetők egy csoportját, köztük volt diplomatákat, akik török nemzeti zászlókat lengettek. 1970 és 1980 között az ASALA szélsőséges örmény szervezet 42 török diplomata ellen követett el gyilkos merényletet. 

Az Oszmán Birodalomban már a 19. században számos mészárlás történt örmények ellen. 1909-ben a kis-ázsiai Kilikiában egy borzalmas tömeggyilkosság  során több mint 200 örmény falut perzseltek fel teljesen. Adana tartományban, amelynek 400 ezer lakosa közül minden ötödik keresztény örmény volt, három hét leforgása alatt becslések szerint 20 ezer örményt mészároltak le. Történészek szerint az öldöklés II. Abdulhamid szultán titkos parancsára történt. Ő ezzel a nyugati hatalmak beavatkozását szerette volna "kiprovokálni" az "ifjútörökökkel" szemben, akik 1908-ban Enver pasa vezetésével katonai puccsal megragadták a hatalmat. Örményország népirtásnak tartja az I. világháború idején az Oszmán Birodalomban végrehajtott deportálásokat és mészárlásokat, amelyeknek örmény források szerint több mint 1,5 millió áldozatuk volt. 

Törökország, az Oszmán Birodalom jogutódja viszont "csak" mintegy 300-500 ezer ember halálát ismeri el. Ankara szerint az örmények nem népirtás, hanem az Oszmán Birodalom végnapjaiban uralkodó káosz áldozatai lettek. A törökök szerint több tízezer törököt mészároltak le örmény nacionalisták, mielőtt az oszmán vezetők elhatározták az örmény kisebbség deportálását - többek között az akkor a birodalomhoz tartozó Szíriába, a sivatagos területekre.