szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

A soros elnökség, amelyet Magyarország január 1-jén átvesz, az Európai Unió talán legfontosabb intézményi eleme, mert az EU tevékenységét a soros elnökséget betöltő tagország hangolja össze és sok tekintetben irányítja is.

A tavaly életbe lépett Lisszaboni Szerződés sok változást hozott az unió életében, ezek közül több a soros elnökséget is érinti, de a gyakorlatban sok szempontból megmaradt a féléves elnökségi szerep lényege és fontossága. A soros elnökség ellátása az adott ország egész kormányának jelentős többletfeladatokat ad. Bonyolítja az érintett kormány dolgát, hogy ezalatt EU-ügyekben elvben csak uniós szempontok alapján dolgozhat és javasolhat döntéseket, a nemzeti érdekeket kissé háttérbe kell szorítania.

Az EU-ban a döntéshozatal kisebb részben az Európai Parlament, nagyobb arányban a tagországok kormányainak képviselőiből álló Tanács feladata. A különféle összetételű tanácsokban viszont kis túlzással az történik, amit az elnökséget adó ország kíván - az elnöknek tehát jelentős a befolyása és ennélfogva a felelőssége is. Kisebb lett a befolyása az elnöknek a Lisszaboni Szerződéssel bekövetkezett újítások miatt a külügyi kapcsolatok tanácsában, illetve az állam- és kormányfői tanácsban (Európai Tanács). Mindkettő élére állandó elnök került, akik a soros elnökséggel közösen látják el az irányítást.

A soros elnökség szerepéhez tartozik az egyes tanácsi formációk programjának összeállítása, a napirenden lévő témák vitasorrendjének meghatározása, a tagországok között, illetve az uniós intézmények között is kompromisszumok kidolgozása, a Tanács munkájának irányítása, továbbá ezen intézmény képviselete unión belül és kívül. Az elnökség előnyei közé tartozik, hogy az adott ország alaposan megismerheti valamennyi más tagállam nemzeti érdekeit, megmutathatja tárgyalási képességeit, és bár elvben nemzeti érdeket nem képviselhet, bizonyos, számára fontos kérdéseket előtérbe helyezhet a napirenden.

Orbán Viktor és frakciótársai. A soros elnökség pluszterhet jelent
Stiller Ákos

Kezdetben a ma már létezésének ötvenharmadik évében járó Európai Unió elnökségét ábécésorrendben adták az egyes országok, csak arra ügyeltek, hogy minden tagállam egyszer januártól júniusig, legközelebb viszont júliustól decemberig legyen elnök. 1993 decemberétől azonban - amikor már eldőlt tény volt a skandináv államok és Ausztria belépése - a külügyminiszteri tanács változtatott ezen a rendszeren, mert úgy ítélte meg, szükség van arra, hogy legalább három félévente nagy vagy rutinos EU-tagország lássa el az elnöki teendőket.

Ma már jóval kisebb a jelentősége a betűrendnek, a sokszori bővítés felülírta ezt az alapításkori megállapodást. Magyarország Spanyolországgal és Belgiummal egy trióban, Lengyelország előtt elnököl - a kezdőbetűk sorrendjében gyakorlatilag nem lehet tudatosságot felfedezni.

Az unió működésében már korábban is fontos szerepet töltött be az úgynevezett trojkaformáció, az előző, az adott és a következő félévi elnökséget adó tagországok megkülönböztetett csoportja. Ezt a fajta együttműködést éppen a döntéshozatal folyamatosságának megőrzése érdekében vezették be, a Lisszaboni Szerződéssel pedig intézményes formában került az EU életébe. A spanyol-belga-magyar trió az első volt ebből a szempontból, és az első két félév után elhangzott nyilatkozatok szerint a rendszer jól működik. A tagországok 2020-ig előre eldöntötték a soros elnökség sorrendjét. Ettől csak akkor lehetséges eltérni, ha valamelyik soros elnökségre jelölt ország saját maga kéri elnökségi időszakának módosítását.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!