Középre igazodás?

„Ki kellene zárni az euróövezetből Görögországot és vele együtt a teljes Földközi-tengeri térséget. Ami most történik, az Nyugat-Európa kifosztása. Ne adjunk egy centet se!” – így reagált Athén pénzügyi megsegítésére az osztrák szabadságpárt (FPÖ) elnöke, nyomban népszavazást is követelve a kérdésben. A minap állítólag plasztikai műtéten átesett Heinz-Christian Strache nem véletlenül csapott le a görög témára, pártja leendő irányvonalának éppen megfelel ugyanis az osztrák kisember érdekeinek védelme, a haza gazdasági hasznának fokozása a külfölddel, az unióval és minden „ellenséggel” szemben.

Heinz-Christian Strache

AP/ Ronmald Zak

Az FPÖ-t vezető jó kiállású, 41 éves Strachénak igencsak sürgős a párt üzenetének áthangszerelése, ötéves elnöksége óta először érte ugyanis belső kritika, először követelnek tőle stratégiai irányváltást. Az áprilisi államfőválasztás FPÖ-s jelöltjének, Barbara Rosenkranznak a relatív kudarca (HVG, 2010. május 1.) táplálja a bírálatokat. Az alsó-ausztriai politikusnő által a remélt 35 százalék helyett elért 15,2 százalékos eredményben az elemzők szerint Strache is ludas. A gyakran szélsőjobboldalisággal vádolt FPÖ-nek is a jobbszélén álló Rosenkranz a holokauszt megkérdőjelezésével sok lehetséges választót elrémített, a saját jelöltet nem indító néppárti (ÖVP) voksolókat végképp eltántorította. Az is rontott a helyzetén, hogy Strache a kampány finisében magára hagyta az általa kitalált jelöltet. Már az őszi bécsi választásokra gondolva saját óriásplakátjával terítette be az osztrák fővárost, Rosenkranz ezeken csak miniatűr változatban tűnt fel.

„Nemzetiszocializmussal, múltba merengéssel ma már nem lehet választást nyerni” – üzent az FPÖ vorarlbergi második embere, Fritz Amann. Nem titkolta, hogy ő maga sem élt a megjelenés lehetőségével az országosan 50 százalékos részvétel mellett tartott voksoláson, ahogy a tartomány szabadságpárti szavazóinak a 84 százaléka is távol maradt az urnáktól. Amann-nál határozottabb változtatást sürgetett a szabadságpárt tekintélyes felső-ausztriai veterán elnöke, Manfred Haimbuchner, aki szerint az örökzöld és mindig helyes idegenellenesség mellett a gazdasági liberalizmust, az adórendszer igazságosságát, a kispénzűek szociális támogatását kell a párt zászlajára tűzni. Többen az 1986–2000 közötti legendás pártvezért, a 2008-ban már egy másik párt vezetőjeként elhunyt Jörg Haidert emlegették, aki úgy kreált a harmadik erőnek mondott, a nemzeti fasiszta hagyományokból kiemelt FPÖ-ből közel 30 százalékos pártot, hogy témákban és személyekben is nyitott a szalonképesség felé.

A nagy előd ilyen képességeitől elmaradó Strache nem akar liberalizálni. Arra szerinte nincs vevő, a párt 19. századi liberális tradícióját követők szinte kivétel nélkül átmentek már az FPÖ-ből Haider vezetésével kiszakadt, de a visszatérés lehetőségével állandóan kacérkodó alakulatba, a BZÖ-be. A régi vagy újnáci irányt sem akarja túlhangsúlyozni, az állandó provokáció, a hatalommal szembeni szüntelen protestálás önmagában elegendő lendületet adhat a Strache irányítása alatt modern, városi mozgalommá alakult FPÖ-nek. A diszkókat járó, a munkanélküli fiatalokat, a proletariátust kigyúrva, zselézett hajjal, karkötővel toborzó, a nyers férfitársaságot kedvelő, egyszerűen fogalmazó Strachénak a nemzeti gyökereket hangoztató régi káderekre már nem is igen lenne szüksége, az FPÖ törzsközönsége azonban máig belőlük áll.

Mindazonáltal Strache bejelentette, hogy a nyílt neonáci akciókat és a szélsőséges elemeket bátorító, a durva kocsmai verekedéseket is elnéző Martin Graf parlamenti alelnök nem vesz részt most induló bécsi kampányában. A pártelnök az idegenellenesség örökzöld témájában is differenciál. Szerinte Ausztriának a fő veszélyt a félmillió muszlim, elsősorban török származású letelepedett jelenti. Ellenük kell harcolni, a keresztény–ortodox szerbeknek ellenben akár a szabadságpártiak között is ott a helyük, mint mindenkinek, „aki nem a szociális juttatásokat fosztogatja, aki nem a becsületesen dolgozók vérét szívja, aki a rendnek és biztonságnak a híve”. Strache – hat év kormányzási kárából tanulva – nem kér a hatalomból, de frakcióvezetőként bármikor kész alkalmi koalícióra bármely párttal.

„Az FPÖ nincs könnyű helyzetben” – summázta a helyzetet a párt európai parlamenti képviselője, Haider egykori tanácsadója, Andreas Mölzer. Szerinte a pártszakadás sebei még nem hegedtek be, a média ugyanakkor egyfolytában ellenséges velük szemben, és, mint mondja, a progresszív szabadságpárti üzenetek is kicsorbulnak rajta. Talán ennek is szól Strache – a népszerű amerikai westernfilmre utaló – minapi megjegyzése, hogy ezentúl a média nem csupán az ő arcát látja majd, hanem hét mesterlövész jelenik meg a nyilvánosság előtt, olyan képviselői a pártnak, akik az ő munkáját közvetlenül segítik. A kiválasztottak az FPÖ főtitkáraiból, alelnökeiből, Strache odaadó híveiből kerülnek ki, az egyetlen új arc a felső-ausztriai Haimbuchner, aki azt sürgeti, hogy szélsőségektől a közép felé vegyék az irányt.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS