Hőssé tett rendőrgyilkosok

Roman Szavcsenkóval jól bánnak a börtönben, szabadidejében szépirodalmat is olvashat. Erről ő maga számolt be a múlt héten vlagyivosztoki jogvédőknek. A fegyőrök visszafogottsága azért említésre méltó, mert a 18 éves Szavcsenko és öt hasonló korú társa rendőrök ellen elkövetett merényletekért került rács mögé. A gyanú szerint két rendőrt megöltek, hatot megsebesítettek. A bandát június közepén számolták fel. Két tagja önként jelentkezett a rendőrségen, ketten akkor adták meg magukat, amikor Usszurijszk város központjában kommandósok kerítették be a búvóhelyüket, ketten pedig öngyilkosok lettek, további táptalajt adva annak a legendának, amelyet az utóbbi hetekben szőtt akcióik köré az orosz közvélemény, mindenekelőtt az internetes blogoszféra egy része.

A többnyire csak „tengermelléki partizánokként” emlegetett bűnözőket olyan igazságtevőknek igyekeznek beállítani, akik a rendőrség gátlástalan túlkapásai miatt esküdtek bosszút. Egyikük édesapja azt állítja, hogy fia – csakúgy, mint több társa – akkor fordult szembe a törvénnyel, amikor nemrég lopás gyanújával őrizetbe vették, és veréssel próbáltak beismerő vallomást kicsikarni belőle. Az első rendőrellenes támadások után szinte ellepték az internetet a „partizánokat” megértő bejegyzések, kézre kerítésük után „hőstetteiket” méltató falfeliratok jelentek meg Vlagyivosztok utcáin. A Newsweek hírmagazin orosz nyelvű kiadása szerint lakóhelyükön, Kirovszkij városkában még tüntetést is tartottak mellettük, sőt pénzgyűjtésbe kezdtek a támogatásukra. Egy moszkvai hírrádió telefonos beszélgető műsorában jó néhány hallgató közölte, kész lenne menedéket, ellátást adni a modern kori betyároknak. Mindez – a rádió főszerkesztője, Szergej Dorenko szerint – az országban uralkodó rendőrellenes hangulatról tanúskodik.

Óvatosabban fogalmaz Borisz Dubin szociológus, a Levada közvélemény-kutató intézet osztályvezetője. „Bár a távol-keleti végekről érkező hírek és álhírek között nehéz eligazodni, a sarkos állásfoglalásokat nem lehet az egész ország véleményének tekinteni. A lakosság többsége elutasítja az erőszakot” – mondta a HVG-nek, majd hozzátette: Oroszországban valóban gyakoriak a rendőri túlkapások, és ezek az internetes közösség derékhadát is adó fiatalokat sújtják a leggyakrabban. Az ebből fakadó elégedetlenség azonban szerinte nem szül feltétlenül tettlegességet.

Akadnak viszont, akik attól tartanak, hogy a történtek láncreakciót indíthatnak el. A titkosszolgálatok név nélkül nyilatkozó egyik volt munkatársa az Itogi moszkvai hetilapban megkockáztatta, hogy kísérletről van szó, a „tengermelléki partizánok” akcióival bizonyos, általa meg nem nevezett, „destruktív erők” azt próbálják felmérni, hogyan reagál az átlagpolgár a hatalom elleni erőszakra. Nem könnyíti meg a történtek megítélését, hogy az interneten két szélsőséges hangvételű felhívás is megjelent, amely „Oroszország megmentése” és „a nemzetárulók megsemmisítése” jelszavával partizáncsoportok alapítását hirdette meg. Hamar híre ment annak is, hogy a bűnözők némelyike szélsőséges nacionalista nézeteket vall, szkinhedtámadásokban is részt vett, egyikük pedig egy ideig a náci jelképekre emlékeztető szimbólumokkal operáló, betiltott Nemzeti Bolsevik Párt (NBP) aktivistája volt.

Politikai csavart ad az ügynek az a Dmitrij Medvegyev államfőhöz címzett nyílt levél is, amelyben a rendőrség és a titkosszolgálatok veteránjait összefogó szervezetek vezetői azt írták, hogy az orosz nagyvárosokban Egyet nem értők menete néven ismertté vált ellenzéki megmozdulások egyik szervezője éppen az NBP vezére, a radikális nézeteiről ismert író-politikus, Eduard Limonov. Az aláírók ezzel gyakorlatilag párhuzamot vonnak a bűnözők és a helyenként mégoly szélsőséges ellenzékiek között. Az egyet nem értők olyan – nem engedélyezett – tüntetéseire hivatkoznak, amelyeken ugyancsak a rendőrség elleni szembeszegülést hirdették. Sőt úgy állítják be, mintha erre hajlana Vlagyimir Lukin orosz emberi jogi biztos is, aki kifogásolta, hogy május 31-én a rendfenntartó erők indokolatlanul keményen léptek fel a legutóbbi moszkvai kormányellenes demonstráció résztvevőivel szemben (HVG, 2010. május 5.).

A hatóságok láthatóan igyekeznek nyilvánosan minél kevesebbet foglalkozni az orosz sajtóban részletesen taglalt tengermelléki eseményekkel. Szerintük az egyesek által bosszúálló hősöknek beállított fiatalok közönséges bűnözők, akiknek számláját lopások, rablások, gyújtogatások is terhelik, és azért támadtak rendőrökre, mert így akartak fegyvereket szerezni újabb bűncselekményeikhez. A rendőrség szerint a rokonszenv-megmozdulásokban csak hozzátartozók és ismerősök vettek részt. Moszkvai elemzések viszont szinte egyöntetűen hangoztatják, hogy alapos elemzés és hatékony intézkedések nélkül nem lehet megnyugtatóan lezárni az ügyet.

Nem véletlen, hogy éppen a Tengermelléken ébresztettek megdöbbentő rokonszenvet az egyenruhások elleni támadások. Oroszország-szerte szinte nem telik el hét, hogy ne jelennének meg hírek rendőrök által elkövetett visszaélésekről, bűntettekről, de a szóban forgó távol-keleti térség nemcsak hangos korrupciós botrányairól, hanem erős alvilágáról is ismert.

POÓR CSABA / MOSZKVA