A nyilvánosság hiánya megdrágíthatja és a korrupció martalékává teheti az ország nemzetközi tekintélyét befolyásoló 2011-es magyar EU-elnökséget.
Hat hónappal a magyar EU-elnökség kezdete előtt mintha kormányzati érdektelenség övezné a sokak által féléves politikai olimpiának nevezett rendezvénysorozatot. A HVG információi szerint Orbán Viktor kormányfőt nem különösebben izgatja a dolog, ami bizonyos fokig érthető is, hiszen az EU lisszaboni szerződésének tavalyi hatálybalépése óta az unió elnöke, Herman Van Rompuy orozza el a dicsfényt a soros elnökséget adó ország kormányfője elől. Az előkészületeket eddig összefogó Külügyminisztérium új vezetőjének, Martonyi Jánosnak nyilván számos más teendője is elvonja a figyelmét. A felkészülés aprólékos feladataival korábban foglalkozó két szakállamtitkár, Kiss Tibor és Faller Jenő megbízatása a kormányváltással megszűnt, a külügyben most egy frissen kinevezett államtitkár-helyettes, Ódor Bálint próbálja felvenni a fonalat, akinek viszont nincs döntésképes főnöke.
Noha a Fidesz-kormány elvileg államtitkári rangra emelte az EU-ügyek kezelését, jelezve a téma kiemelt politikai jelentőségét, a feladatra kiszemelt Győri Enikő kinevezése egyelőre elmaradt. A késedelmet az magyarázza, hogy a 42 éves jelölt igen komolyan veszi az öngondoskodás polgári erényét: arra vár, hogy a nyár végén leteljen az Európai Parlament képviselői székében töltött első és egyetlen éve. Az EP szabályzata szerint ugyanis minimum ilyen hosszú képviselőség után lesz jogosult 63 éves korától kezdve élete végéig felvenni az európai képviselőháztól a nyugdíját, amelynek összege minden ott letöltött év után a mostani, bruttó 7665 eurós fizetésének a 3,5 százaléka.
A pártok is közömbösnek mutatkoznak a magyar EU-elnökség iránt, noha ez korábban nem így volt. A kormányzati felkészülést 2008 februárja óta egy 2010. december 31-éig érvényes frakcióközi megállapodás alapján összpárti munkacsoport felügyeli. A két év alatt összesen 13 ülést tartó testületet társelnöki minőségben Németh Zsolt, a Fidesz akkori frakcióvezető-helyettese és Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője irányította, hol nagyobb, hol kisebb egyetértésben egzecíroztatva az aktuális kabinetet (HVG, 2009. december 12.).
Ügyrendje szerint a pártközi munkacsoport országgyűlési időszakonként legalább kéthavonta ülésezik, a kormányváltás előtti utolsó ülés február közepén volt. Azóta se kép, se hang: Hörcsik Richárd, a parlament európai ügyi bizottságának új, fideszes elnöke és Mesterházy is azt mondta a HVG érdeklődésére, tudomásuk szerint az ismét ötpártivá bővülő munkacsoport intézménye a nemzeti együttműködés rendszerében is tovább él, a választások után megváltozott politikai összetételben azonban még nem ült össze a grémium. Holott a testület jogosítványai nem lebecsülendők: az annak idején Németh Zsolt és Lendvai Ildikó által aláírt ügyrend alapján a kormánynak egy sor kérdésben a munkacsoport konszenzusos állásfoglalása szerint kell eljárnia, ha pedig ettől eltér, azt meg kell indokolnia.
A Bajnai-kormány elképzelését, hogy – a válságra tekintettel – a magyar EU-elnökség fő jellegzetessége a költséghatékonyság és a szerénység legyen, amit a brüsszeli és budapesti helyszínekre koncentrált rendezvényterv, mérsékelt kulturális kísérő műsor és ehhez illeszkedően takarékos, új beruházásokra nem pazarló, 2010–2011-re összesen bő 20 milliárd forintos büdzsé tükrözött volna, a Fidesz–MSZP-duó már ez év elején megfúrta. A pártok ugyanis négy vidéki várost (Visegrád, Debrecen, Balatonfüred és Szeged) is bevetettek a „buliba”, amivel a költségterv 25 milliárd fölé nőtt, de kaparta az ajtót például Gödöllő is az 1 milliárdos felújításra szoruló kastéllyal.
Egyelőre nem tudni, hogy az új kormány tartja-e magát a korábbi megállapodáshoz, esetleg az önkormányzati választások politikai igényeihez igazítja a rendezvénynaptárt, vagy – az állami költségvetési deficittel kapcsolatos fideszes pálfordulás jegyében – visszatér a Bajnai-féle spórolós elnökség elveihez. Az elnökség finanszírozásában egyébként sajátos, 2,1 milliárd forintos „lyukat” kerített körbe az előző kormány: ezt az összeget a külügyi tárca kezelésében, de a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) tulajdonában lévő 12 fölöslegessé vált külföldi diplomáciai ingatlan eladásából gondolta előteremteni. Értesülések szerint a potenciális vevők meg is volnának, ám az MNV Zrt. igazgatóságának fideszes tagjai a választások előtt megakadályozták az üzletkötést. Most az új kormányon múlik a döntés – úgy tudni, az ingatlancsomag értékesítésének feladata Fellegi Tamás fejlesztési miniszterre száll –, de kérdés, hogy ha el is kel a 10-15 milliárd forintra értékelt vagyon, a befolyt összeget az uniós elnökség céljaira fordítják-e. Az előjelek nem erre mutatnak, Martonyi ugyanis parlamenti meghallgatásán már a költségvetés általános tartalékából vélte befoltozni ezt a rést.
Segítené a tisztánlátást, ha megismerhető volna, szakmai és pénzügyi értelemben pontosan hol állt a soros elnökségre való felkészülés a kormányváltáskor, a HVG azonban az új vezetésű Külügyminisztériumtól az a választ kapta, hogy „az átadás-átvételi dokumentumok nem nyilvánosak”. Nem hivatalos forrásból úgy tudni, az előző kormány a választásokig 5,3 milliárd forintot költött el az idei 9 milliárdos előirányzatból, nagyobbrészt az elnökségi feladatokat betöltő mintegy 700 kiválasztott köztisztviselő szakmai és nyelvi továbbképzésére és fizetési pótlékára, ezenkívül az elnökségi időszakra igénybe vett brüsszeli épület bérleti díjára, emellett az idén 50, jövőre 100 milliót kapnak az EU-elnökséget népszerűsítő civil kezdeményezések, mint például a Futapest vagy a Sziget Fesztivál.
Egyetlen fillért sem költöttek azonban Bajnaiék olyan, nem lényegtelen felkészülési tételekre, mint például a diplomáciai és biztonsági követelményeknek megfelelő ferihegyi kormányváró kialakítása. Nem hozott döntést az előző kormány a technikai és nemzetközi jogi kritériumokat kielégítő úgynevezett szerződött médiapartnerek kiválasztásáról sem. E téren a fő kérdés az, hogy a magyarországi rendezvényeket a köztévé közvetítse-e a brüsszeli átadóállomáson keresztül a 26 többi tagállamnak, vagy a kereskedelmi tévék is beszállhassanak e jól fizető bizniszbe, emellett egy „hivatalos” fotó- és hírügynökségre is szüksége lesz az elnökségnek. Ugyancsak a levegőben lóg a delegációknak és az ideáramló újságíróknak szánt protokollajándékok ügye. Hogy az utóbbi nem is elhanyagolható üzleti falat, azt jelzi például, hogy a mintaszerűen takarékos 2008-as szlovén elnökség 40 ezer sálat és nyakkendőt osztott szét a vendégeknek.
A döntések elhalasztásával a Bajnai-kormány utólag azt a Fidesz-vádat vonta magára, hogy behozhatatlan késésbe kergette utódja felkészülését. Balázs Péter volt miniszter és más külügyesek állítják, nincs légüres tér, az előző kormányzat a nyitott ügyeket kellően előkészítette. A leköszönt kabinet azonban – mint a volt külügyminiszter a HVG kérdésére fogalmazott – azért nem tette közzé az elvileg márciusban-áprilisban már aktuálissá vált közbeszerzési hirdetményeket, mert „a kiírások erősen determinálják az elnökség arculatát”.
A diplomatikus megfogalmazás részben azokra az akkori kormány és a pártok között zajlott vitákra utal, hogy a magyar EU-elnökség mennyire és mi módon szolgálja az országimázs-építést. A pártok által szorgalmazott protokollajándékok között például élen járt az üveg tokaji bor és a zacskónyi pirospaprika, miközben tapasztalt kormánytisztviselők jelezték: mivel a repülők utasterébe idegen üveges folyadékot tilos felvinni, a tokaji alkalmatlan e célra, s az is égő, ha az ajándékba adott magyar pirospaprikáról kiderül, hogy marokkói alapanyagból készült. A praktikumtól az ideológiába átcsúszó diskurzusra jellemző, hogy egyes fideszes korifeusok Tusnádfürdőt (egy másik tagállamban lévő települést) is javasolták felvenni a rendezvényhelyszínek közé.
A Bajnai–Balázs-duót az is eltántoríthatta a nagyobb anyagi elköteleződéssel járó intézkedésektől, hogy a Fidesz-közeli sajtó heves támadásokat intézett a közbeszerzésen kiválasztott, de Gyurcsány-közelinek titulált Develor Zrt. ellen, amely az elnökségi stáb továbbképzésében közreműködött. Nem hirdették meg – csak előkészítették – a szponzorációs koncepciót sem. A szervezők más tagállamokban is az üzleti szférát szokták felhívni, hogy informatikai és közlekedési eszközökkel, ingyenes üzemanyaggal, ásványvízzel, üdítővel és más termékekkel, illetve szolgáltatásokkal járuljanak hozzá a soros elnökség sikeréhez, cserébe egy miniszterelnöki köszönőlevélért és a hivatalos logó ingyenes használata nyújtotta reklámértékért. A Bajnai-kormány politikai szempontból méltánylandó önmérséklete azonban most visszaütni látszik: noha Balázs Péter szerint az előkészített közbeszerzéseket igen gyorsan meg lehetne hirdetni és lefuttatni. Az Orbán-kormányzatban az előd okozta késedelemre hivatkozva információnk szerint arra készülnek, hogy a nyílt pályázatokat lehetőleg mellőzve a Fellegi vezette minisztérium költse el minél sebesebben a rendelkezésre álló milliárdokat.
KOCSIS GYÖRGYI
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
