Lemezteleníti az USA külpolitikáját a Wikileaks által közzétett negyedmillió dokumentum.
Moamer el-Kadhafi líbiai vezető nem szeret nyolc óránál többet és vízfelület fölött repülni, épületben 35 lépcsőnél magasabbra felmenni, és minden útjára elkíséri 38 éves, érzéki szőkeként jellemzett ukrán ápolónője, akihez a tripoli amerikai nagykövetség egyes forrásai szerint romantikus kapcsolat fűzi. Angela Merkel német kancellár kerüli a kockázatot, és ritkán kreatív, védelmi minisztere, a népszerűségi listák éllovasa, a fess Karl-Theodor zu Guttenberg lekicsinylően beszél Guido Westerwelle külügyminiszterről, akinek az USA berlini nagykövete szerint nem elég mély a tudása posztjához. Dmitrij Medvegyev orosz elnök felesége listát vezet a férjéhez nem lojális, ezért megbüntetendő hivatalnokokról, Ilham Alijev azeri államfő neje pedig már annyi plasztikai műtéten esett át, hogy az arca képtelen a mimikára.
A bulvársajtóba kívánkozó gyöngyszemek abból a több mint 250 ezer amerikai diplomáciai iratból származnak, amelyek első részét a hétvégén tette fel honlapjára a bizalmas információk kiszivárogtatásával foglalkozó Wikileaks. Az egykori hacker, az ausztrál születésű Julian Assange fél év alatt harmadszor hozza kellemetlen helyzetbe Washingtont, és legközelebb egy nagy amerikai bank leleplezését ígéri. Előbb az afganisztáni, majd az iraki háborúval kapcsolatos dokumentumtömeget tett közzé, de a mostanival kavarhatja a legnagyobb vihart.
A várhatóan a következő hetekben feltöltendő irdatlan adatmennyiség – a budapesti nagykövetségről a portál szerint 808, a Spiegel közlése alapján 743 diplomáciai irat származik – példátlan betekintést enged az USA külpolitikájának boszorkánykonyhájába, és áttételesen más országok belső életébe. Bár Hillary Clinton külügyminiszter igyekezett felkészíteni az USA szövetségeseit a helyenként nyers megfogalmazásokat tartalmazó dokumentumok napvilágra kerülésére, manővereinek, politikai megfontolásainak lelepleződése nemcsak Washingtont, hanem a diplomáciai párbeszédben a hazai közvéleménynek szóló kommunikációnál jóval nyíltabban fogalmazó számos partnerét is kényelmetlen helyzetbe hozta.
Az nem meglepő, hogy a zömmel 2003 után keletkezett iratok alapján az USA külpolitikai megfontolásaiban mindent felülír a terrorizmus elleni küzdelem igénye, az már inkább, hogy a legnagyobb fejfájást jelentő Irán ügyében egy platformra került Izrael és a zsidó államot engesztelhetetlenül ellenfelének tekintő konzervatív arab monarchiák csoportja. Teherán nukleáris ambícióinak letörését, ha kell, erővel, ugyanis a diplomáciai feljegyzések szerint éppoly vehemensen sürgette Szaúd-Arábia uralkodója vagy Abu-Dzabi trónörököse, mint Izrael miniszterelnöke. Kiderült, az USA a számára fontos célokért sok minden fölött hajlandó szemet hunyni. Ahmed Zia Maszúd afgán alelnök például szabadon utazhatott tavaly az Egyesült Arab Emírségekbe 52 millió dollár készpénzzel a csomagjában.
Az összeesküvés-elméleteket szövők nem találhatnak muníciót az eddig nyilvánosságra hozott iratokban, az azonban kiderült, hogyan hozta össze Barack Obama amerikai elnök az ENSZ Biztonsági Tanácsában az Irán elleni szankciókhoz a szavazatokat. A vétójoggal bíró, a szigorítástól húzódozó Kína Washington közbenjárására szaúdi garanciát kapott az esetleg kieső olajszállítások pótlására, Oroszországot pedig az amerikai rakétavédelmi pajzs cseh és lengyel bázisának kiiktatásával nyerték meg. A dokumentumokból kiderül, hogy egy szuperhatalomnak is vannak feloldhatatlan dilemmái: ki a barát és ki az ellenség Pakisztánban, mi lesz, ha összeomlik Észak-Korea, hogyan kezeljék Szíria és Irán szerepét a libanoni Hezbollah síita mozgalom felfegyverzésében.
A feljegyzések paradox módon azt igazolják, hogy az amerikai diplomaták az információszerzésben és -elemzésben – a pletykákat is begyűjtve, politikusokról személyiségképeket rajzolva – profi munkát végeznek. Nyílt fogalmazásukat az indokolja, hogy arra számítottak, az információk 25-30 év után, megszűrve látnak napvilágot – a külügyminisztérium 1972-nél tart archívuma megnyitásában. A 2 gigabájtos pendrive-on elférő iratokat a gyanú szerint az afganisztáni és az iraki háború dokumentumaival együtt a haditörvényszéki tárgyalására váró, 23 éves Bradley Manning hírszerzési elemző juttatta el a Wikileaksnek. Az Irakban dolgozó katona ahhoz az adatbázishoz fért hozzá, amelyet éppen az amerikai kormány különböző egységei közötti jobb információáramlás érdekében 2003-ban hoztak létre. A tavasszal őrizetbe vett Manning jogosultsága nem terjedt ki szigorúan titkos minősítésű anyagokra, ám a dokumentumözön után így is kérdéses, a biztonság erősítését ígérő fogadkozások ellenére ki áll szóba bizalmasan amerikai diplomatákkal, különösen, hogy őket egy tavalyi külügyminiszteri rendelkezés eddig hírszerzőkre bízott adatgyűjtésre is utasította.
NAGY GÁBOR
Egy lecsúszott zsákfaluban játszódik, ahhoz képest mégis meglepően pozitív kicsengésű a Loupe Színházi Társulás Az éjjel soha nem érhet véget című bemutatója. De mit jelent itt a fociultrák kedvenc dala? Kritika.
Parázs vita zajlott az EP-ben Magyarországról – Pride, gyülekezési jogok, sátánizmus.
Ami valójában egy kármentesítésre szoruló ipartelep.
A kamatok egyelőre nem érkeztek meg.
A Belügyminisztérium államtitkára mást ígért.
