Csak az a vég

„Ha Németország szavatolni akarja energiabiztonságát, akkor még a közép-európai államokhoz fűződő viszony romlását is tudomásul véve fogékonyabbnak kell lennie az orosz külpolitikai érdekekre. Ugyanez a helyzet a Közel-Keleten, ahol az arab országok felé kell nyitni” – javasolta a berlini kormánynak egy titkosnak szánt, ám a Der Spiegel című német hetilap által tavaly ősszel kiszivárogtatott tanulmányban a német védelmi minisztérium kutatóintézete. A szerzők szerint a világ kőolajtermelése 2010–2011 körül éri el a csúcsot, ezt követően viszonylag gyors visszaesés kezdődik. A Thomas Will vezérezredes vezette tudóscsoport úgy tartja, az olajfelhozatal csökkenése miatt általános nyersanyag- és élelmiszerhiány várható, összeomlik az olajpiac, elszabadulnak az üzemanyagárak. Közben megnő a nyersanyagtermelő országok befolyása, és helyzetükkel visszaélve képesek lesznek külpolitikai céljaik megvalósítására.

AP/ Martin Meissner

 Hasonló véleményre jutott két angol tudóscsapat, amelyek a brit kormány megrendelésére dolgoztak. Miután a nyersanyaghiány várható következményeit vizsgáló társaságok szerint a szigetországban is lázongások törhetnek ki az üzemanyag- és élelmiszerárak drasztikus emelkedése miatt, a Guardian brit napilap értesülései szerint a londoni védelmi minisztérium az iparágak és a nemzeti bank képviselőivel akciótervet készített egy esetleges válsághelyzetre.

Míg a berlini és a londoni kabinet inkább kulisszák mögötti lépésekkel akarja kezelni a 15-30 éven belül súlyos belbiztonsági következményekkel fenyegető hiányt, több civil, illetve lobbiszervezet a közvélemény figyelmének felkeltésével tervezi megakadályozni a legrosszabb forgatókönyvek valóra válását. A 200 nemzetközi vállalat által létrehozott Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) szervezet (lásd Cégek a fenntarthatóságért című írásunkat) tavaly ősszel Budapesten is bemutatta tanulmányát, a Vision 2050-et, amely úgy szeretné 2050-ben 9 milliárd ember számára élhetővé tenni a Földet, hogy a befektetők, az üzleti körök is jól járjanak.

A társaság csak akkor lát esélyt a méltó életkörülmények szavatolására, ha a termékek árába beépítik a gyártáshoz használt környezeti erőforrások valódi értékét, miközben a jelenleg használt föld- és vízmennyiség növelése nélkül kétszeresére emelik a világ mezőgazdasági termelését, és megtöbbszörözik a nyersanyagok felhasználásának hatékonyságát is. Ugyancsak fontos, hogy mindenkinek elérhetővé tegyék a kis mennyiségű szén-dioxidot kibocsátó közlekedési eszközöket. A Vision 2050 programigazgatója, Per Sandberg (lásd Józan jós című írásunkat) szerint a megoldandó fejlesztések hatalmas üzleti lehetőséget rejtenek: 2020-ig évente 500–1500 milliárd dollárnyi, a következő harminc évben pedig 3–10 ezermilliárd dollárnyi megrendelésre számíthatnak az ezzel foglalkozó cégek. Ez azt jelenti, hogy 2050-re a világ GDP-jének a jelenlegi kevesebb mint 0,5 százaléka helyett 1,5–4,5 százalékát költenék a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtésére. A tanulmány szerint a fordulathoz szükséges tudományos, technikai és pénzügyi feltételek adottak, ám még nem egyértelmű, mi lesz az állam szerepe az új szabályok, illetve ösztönzők kialakításában.

 Míg a budapesti konferencia résztvevőinek csak a fele jelezte, hogy megvalósíthatónak tartja a Vision 2050 célkitűzéseit, az üzleti világtanács képviselői szerint – ha lassan is, de – már megindult a zöld technológiák forradalma, és a közgondolkodás átalakulása. Ezt bizonyítja szerintük például, hogy míg fél évszázaddal ezelőtt Marlene Dietrich büszkén pózolt a kamerák előtt fókabőr bundájában, ma egyetlen világsztár sem merné követni ebben a német színésznőt. Az üzleti tanács tagjai tudják, nem lehet az életminőség rontásával védelmezni a környezetet, rendre bebizonyosodott ugyanis, hogy a fogyasztók többsége nem vesz olyan terméket, amely bár nem károsítja a természetet, rosszabb minőségű a versenytársainál. A vállalatokat tömörítő lobbicsoport a kapitalizmus alapelveiben, azaz a piacban és a profitban bízva próbálja megmenteni a Földet, és számításai szerint, ha nem változik semmi, az emberiség 2050-ben a ma rendelkezésre állónál 2,3-szer több nyersanyagot használ majd el.

A független tudósok alkotta, 1974-ben alapított, washingtoni központú Worldwatch intézet eszmei alapon képzeli el a váltást. A Világ állapota 2010-ben című tanulmányában a tudósok bolygónk rákfenéjének nevezik a fogyasztói társadalmat, és hangsúlyozzák, a fejlett államokban el kell venni az emberek kedvét a jólétüket aláásó fogyasztási szokásoktól, azaz a gyorséttermi ételektől, a dohányzástól, az eldobható termékek használatától, a túlméretezett otthonok építésétől, illetve a hatalmas gépkocsiktól. A Worldwatch szerint e kártékony szokások elhízáshoz, az emberek elmagányosodásához vezetnek, ezért az államoknak kötelességük, hogy a választék szűkítésével, a társadalmi nyomás fokozásával, valamint az oktatással tabuvá tegyék e viselkedési formákat. „Az egészséges és környezetbarát lehetőségeket ugyanakkor könnyen elérhetővé kell tenni” – véli a Worldwatch. Az intézet kikelt a házi kedvencek ellen is, a reklámipar által már-már családtaggá emelt állatok etetésére ugyanis világszerte évente 42 milliárd dollárt költenek, miközben a Worldwatch szerint két német juhászkutya több erőforrást használ el, mint egy bangladesi átlagpolgár.

A fenntartható növekedéshez az élelmiszer-termelési eljárások megújítása is szükséges. A brit Biológiai Tudományok Királyi Társasága szerint a géntechnológia mellett fontolóra kell venni a művi úton előállított hús felhasználását is. „Technikai szempontból már ma is készíthető műhús, s bár jelenleg a közvélemény nehezen képes elfogadni ezt a táplálékot, az újfajta élelmiszer egészségesebb, és higiénikusabb a mostaninál” – áll a közelmúltban közzétett tanulmányban. A tudósok szerint a globális felmelegedés és a bioüzemanyagok népszerűbbé válása miatt csökken a takarmánynövények vetésterülete, így új módszerek nélkül az élelmiszerárak elviselhetetlenül gyorsan növekednének.

NÉMETH ANDRÁS