hvg.hu: Február 11-én lemondott Hoszni Mubarak, Egyiptom elnöke. Ön a helyszínen volt. Hogy élte meg az estét?
Rajacic Ágnes: Frenetikus volt, de annak az estének az ellentétben volt a szépsége. Előző napokban légpuskával járkáltunk az utcán. Ahogy az elnök húzta az időt, egyre nagyobb lett a csüggedés, a kilátástalanság, nem beszélve arról, hogy emberek adták az életüket egy ügyért. Ennek a tudatában volt február 11-e a győzelem napja, igazolás a tűntetők számára. Leírhatatlan volt az öröm.
R.A: Már elnézést, de miért van légpuska egy szabadúszó újságírónőnél?
R.A: Egyiptomiaknál voltam elszállásolva, és ők váltásban ellenőrizték az utcát éjjelente. Én is voltam őrjáraton velük, ahova légpuskát és husángokat is vittek. Ellenőrzőpontok voltak felállítva a kerületekben, amit a helyi katonaság és a civilek működtettek. Így tartották távol az ismeretleneket, a bűnözőket.
hvg,hu: A helyszíni beszámolók szerint sok volt a lökdösődés a téren, tömegek voltak az utcán. Ön is női tudósítóként volt kint, ahol elmondása szerint támadás is érte.
R.A: Mubarak lemondásával nagyon megváltozott a helyzet. Azelőtt engem is kétszer néztek Moszad-ügynöknek, az egyik esetben egy héberül beszélő palesztin nő előtt kellett bizonyítanom, hogy nem vagyok ügynök.
hvg.hu: Hogyan "bizonyított"?
R.A: Képtelen helyzet volt: a nőt elémvezették, és héberül kezdett beszélni, elég sok mindent mondott. A többiek azt figyelték, hogy rezzen-e a szempillám. De február 11-én órákig járkáltam a téren a diktafonnal és a kamerával a nyakamban, anélkül, hogy bárki zaklatott volna. Igaz, hogy egyiptomiak elmondták a játékszabályokat. Például, ha interjúzni akarok valakivel, előtte szóljak. Ezt képtelenség volt betartani, így percekre is magamra maradtam.
Egy helyen vált csak kritikussá a helyzet, amikor egy tank és a színpad közötti embertömegen kellett átmenni. Ekkor furcsa alakok rám tapadtak, húztak balra-jobbra. Ijesztő volt, és ösztönösen fel akartam pofozni őket. A körülöttem lévő barátok és más egyiptomiak azonban észrevették, hogy mi történik. Lezárták a teret, és kivezettek, közben kérték, mutassak rá a tapogatókra. Barátaim elkaptak belőlük párat, és egy nagy veszekedés kezdődött. Szerintünk a tapogatók nem a tűntetőkből kerültek ki. Lehetségesnek tartom, hogy a volt hatalom fizetett emberei kerültek be az ünneplő tömegbe.
hvg.hu: Több nőt is molesztáltak, akik jelentették az incidenst. Ön miért nem írta meg a saját incidensét?
R.A: Tartani kell az arányokat. A molesztálás egyáltalán nem volt kellemes, de két oknál fogva sem gondoltam, hogy lényegi hír. Egyiptom a Mubarak lemondását megelőző két hétben 140-nél több újságírót kaptak el a hatóságok, akkor 390 halottról tudtunk, most Líbiában humanitárius válság van. Ehhez képest, és a 11-i ünnepség szervezettségét nézve nem volt elsődleges hír, hogy engem a téren tapogattak. Másrészt tartottam a rasszista reakcióktól is, főleg a magyar közönség körében. Ha megnézzük Cseke Eszter hasonló esetére érkezett kommenteket, ez be is igazolódott. Pedig ez a dolog egy európai futball stadionban is megtörténhetett volna, akkor senki sem arabozna. Az újságíró szerintem nem ejtőernyőről kell, hogy alászálljon egy háborús övezetbe. Itt is pontosan megvoltak a magatartásbeli szabályok. A helyiek megmondták, mit kell és mit nem kell csinálni, a normál civilek pedig nem bántották a külföldieket.
hvg.hu: A CBS riporternőjét, Lara Logant viszont brutális szexuális támadás és verés érte aznap este. Erről mit hallott?
R.A: Az eset sajnálatos, de a hír nagyon el lett ferdítve. Bár még nem tudni pontosan mi és miért történhetett Lara Logannel. Az biztos, hogy nem erőszakolták meg, erre azon a téren nem volt semmilyen lehetőség, ilyet még a CBS első, és egyetlen közleménye sem állított. Én először kételkedtem az egész ügyben, ezért telefonálni kezdtem. A tüntető barátokon kívül kikérdeztem az AFP kulturális felelősét, az átállt egyiptomi tv magazinjának főszerkesztőjét, az Al Akbar el Yom főszerkesztő-helyettesét, és vagy öt másik újságírót, akik a téren voltak. Beszéltem azzal a két szervezettel is, akik az újságírók ügyét vizsgálják. Nem sokra jutottam. Az egyiptomiak, beleértve az újságírókat is, vagy egyáltalán nem tudtak az esetről, vagy azt gondolták, úgy, ahogy a nyugati média tárgyalja, nem történhetett meg. Következésképpen Egyiptomban ez nem is hír, és ha a CBS nem szolgáltat több információt, nehéz lesz kivizsgálni az esetet.
hvg.hu: Találkozott szemtanúval?
R.A: Személyesen nem, de a témára indított internetes oldalak tömkelegét átnézve egyetlen szemtanút találtam. A Facebookon írta:„Mi meg akartuk védeni Lara-t, de azok az undorítóak”. Nincs kétség afelől, hogy megtörtént. A kiszivárogtatott kórházi jelentés szerint zászlórudakkal verhették meg Lara Logant. Én nem tudom, mi történt pontosan, de a zászlórudak elég puha műanyagból voltak, egyet behajtogattam a bőröndömbe is. Szerintem itt egy valóban sajnálatos, és elítélendő eset aránytalan eltúlzásáról van szó. Annak, aki ilyen támadást szenved el, a félreértések elkerülése végett, többet kellene mondania. Már csak azért is, hogy megkönnyítse az elkövetők pontos beazonosítását. Minket nem az „arab társadalom” molesztált.
