Zentai Péter: Maguk győztek a jelek szerint. Obamáék nem fognak tudni adót emelni, amíg hatalmon vannak, legalábbis az elnökválasztásig nem. A világ legerősebb országában olyanok diktálhatnak az elnöknek, akik formálisan nincsenek jelen a politikában, akikről két-három évvel ezelőtt azt se tudtuk még, hogy a világon vannak.

Shelby Blakely: Mi nem diktálunk soha senkinek sem. A népakaratot fejezzük ki csupán. Az Egyesült Államok elnöke csaknem négy éven át fejjel ment a falnak, most pedig menteni igyekszi, amit lehet. A nemzet akaratát figyelmen kívül hagyva ránk erőltette az egészségügyi reformot, ami nem más, mint szocializmus, olyan ideológia, ami teljesen idegen az amerikai értékektől. Az egészégügyi ellátás átalakítása totálisan fölösleges próbálkozás volt, amivel Obamáék eljátszották a jövő generációk pénzét, közben felduzzasztották a washingtoni központi apparátust.

Z. P.: Ugye nem gondolja komolyan, hogy az egészségügyi reform az oka annak, hogy a leminősítés veszélye fenyegette egésze mostanáig az Egyesült Államokat?

S. B.: A leminősítésnek semmiféle jelentősége sincs. Az Egyesült Államokat nem fenyegette államcsőd. Ezt Obama és a pénzügyminisztere, továbbá a sok szocialista és liberális nagyokos állította csupán, hogy zsarolja az adófizető polgárokat, hogy még több pénzt sajtoljon ki belőlünk. Tizennégyezer milliárd dollárt már felszívott a szövetségi kormány az elmúlt években, az is sokkal több volt a tűrhetőnél. Pedig abból simán gazdálkodhattott volna az állam.

Z. P.: Évek óta tartó gazdasági világválságot élünk. Menteni kellett a bankszektort, menteni kellett az amerikai ipart, hogy éppenséggel amerikaiak millliói ne veszítsék el az állásukat, hogy a világ pénzügyi rendszere ne dőljön össze. Az Egyesült Államok világhatalmi státusát, erejét egyebek között az amerikai államkötvények eladása révén lehet csak finanszírozni.

S. B.: Az államapparátus meg tudna lenni kevesebb pénzzel is. Az elnök néhány nappal ezelőtt is azzal zsarolta a nemzetet, hogy álllamcsőd következik be, ha nem jut további adóbevételekhez. Nos, íme itt ez a megállapodás, amit maga az elnök jelentett be, mint megoldást. Eszerint mégsem kell emelni adókat. Vagyis bebizonyosodott, hogy nekünk van igazunk, igazunk volt, amikor azt állítottuk, hogy az államcsőddel való fenyegetés csak játék, Obama elnök és környezete játszik velünk.

A Tea Party szerint Obama felellős az amerikai gondokárt, itt az ideje, hogy lelépjen a színről

AP

Z. P.: Én nem akarom magukat megbántani, és elismerem, hogy messze élek Amerikától, de innen nézve a dolgot, inkább azt feltételezem, hogy maguk játszanak Amerikával és a világgal. Felelőtlenségnek tartom, hogy nem akarják figyelembe venni az Egyesült Államok világhatalmi kötelezettségeit, hogy a maguk katonáinak helyt kell állniuk Afganisztánban, Irakban és egy sor más olyan helyen, ahonnan kétségtelenül fenyegetik, ahogy maguk előszeretettel emlegetik, a keresztény világ békéjét. Ha Amerika katonailag legyengül, akkor ezt ellenfelei ki fogják használni ellene és minden nyugati ország ellen.

S. B.: Maga úgy beszél pontosan, ahogy az itteni liberálisok. Ez zsarolás. Van pénz arra, hogy kifizessük a katonáinkat, ehhez tessék lebontani az államapparátus nagy részét, és ne tessék adófizetők dollárjaival menteni azokat, például egyes bankokat, akik a válságot okozták. Az amerikai nép nem kérte a kormányt, hogy olyan vállalatokba nyomjon bele pénzeket, amelyek életképtelenek. Ez a szabad verseny megalázása, szóval amerikai alapértékek semmibevétele. Most ezért bűnhődik az országunk. A keresztény világot egyébként nem Irakban és Afganisztánban kellene megvédeni, hanem először is a szocializmustól és a liberalizmustól, olyan eszméktől, amelyek a hitetlenségen, a cinizmuson alapulnak. Itt Obamáék égisze alatt azon kísérleteztek mostanáig, hogy Amerikát Európává tegyük, szocialistává, ahol az állam beleavatkozhat a polgár legintimebb szférájába is.

Z . P.: Hidegen hagyja magukat, hogy a világ számos konzervatív politikusa is józan kompromisszumra intette a republikánusokat és a demokratákat, az elnököt és ellenfeleit egyaránt? Arra, hogy az államcsőd esetén meginoghat a világ pénzügyi rendszere.

S. B.: Az IMF-ről meg a hozzá hasonlókról beszél? Nos ők küldték lejtőre a világot, egy szavuk sem vehető hitelesnek. Nekik az az érdekük, hogy még több pénzzel játsszanak és tőlünk, amerikai polgároktól akarják azt beszedni. Baleknak tartanak bennünket.

Z. P.: Térjünk vissza a kompromisszumhoz. Minek tudja be az ön által képviselt Tea Party győzelmét?

S. B.: Mi, Tea Party patrioták ezt nem győzelem vagy vereség kérdésként fogjuk fel. Csak az amerikai nemzet érdekeit tartjuk szem előtt. Mi nem párt vagyunk, hanem népi kezdeményezés, Istenhez és az általa diktált értékekhez, az Egyesült Államok értékeihez vagyunk csupán hűségesek, és ennek szellemében támogatunk vagy támadunk mindent. Most még a tanulságok levonásánál tartunk. Nos, észleltük, hogy a republikánusok azon vezérei, akik a mi nevünkben is tárgyaltak az elnökkel, le akartak feküdni neki, árulókká váltak volna, mert hajlottak arra, hogy belemenjenek az adóemelésekbe…

Z. P.: Az adóemelések a leggazdagabbakat érintenék. Miért fáj maguknak, ha többet fizetnek az államkasszába, hogy aztán az ő pénzükkel a szegényeket, a jólét emelését, a világ biztonságának erősítését támogassák ?

S. B.: Verejtékes munkával lehet ebben az országban gazdag valaki. Leszámítva persze az élősködőket. De a többség a megtakarított pénzét visszaforgatná a gazdaságba. Ha hagyná ezt az állam, ha nem avatkozna bele minduntalan a gazdaságba. De nem hagyja. Csak azért nem, hogy gátolja a gazdasági körforgást és ürügye legyen megint zsarolni és adókat emelni.

De ha megengedi, folytatom, hogy megértessem, mi történt az elmúlt tizenkét-huszonnégy órában: felülkerekedett kétségtelenül azoknak a támogatásunkat élvező,  állhatatos, értékorientált, a szavazóiknak tett esküjüket szentként tisztelő kongresszusi tagoknak a szava, akik semmiféle álságos zsarolásnak nem voltak hajlandók felülni és nyilvánvalóvá tették, hogy ezen magatartásukon semmilyen körülmények közt sem változtatnak. Az elnök vette ezt az üzenetet, mert egyszerűen nem tehetett mást.

Z. P.: Miért nem úgy fogják ezt fel, hogy még Barack Obama  is hallgatott magukra?

S. B.: Ő csak saját érdekeire és főként a liberális körökre hallgat. Az újraválasztása érdekli csupán, e tekintetben azonban szerintem rosszul teszi a dolgát. A mi szavazóinkat sosem tudná megszerezni, a sajátjait pedig folyamatosan elveszíti. De ez legyen az ő baja. Tulajdonképpen Obama belátta, hogy az amerikaiaknak elege van belőle. Bennünket nem érdekelnek a kisstílű washingtoni intrikák, a New York-i pénzvilág pillanatnyi helyzete, csak Amerika jövője. Az, hogy gyerekeink és unokáink ne adósságot örököljenek tőlünk, hanem értékekeket: elsősorban az Isten által nekünk adományozott, minden egyénre, polgárra szabott szabadságot, amelyet állami bürokraták sose korlátozhassanak. Valahányszor ezzel próbálkoznak, mindig is Isten akaratával fordulnak szembe, ezért bűnhődni kénytelenek – minduntalan.