Július 22-én pokolgépet robbantott Oslóban, a kormányzati negyedben, majd lelőtt 69 fiatalt Utoya szigetén a norvég Anders Behring Breivik.

„Valaki csendre intette az utasokat és felhangosította a tévét, ami akkor szakította meg adását. Jött az első gyorshír: pokolgépet robbantottak Oslóban. Nekem olyan érzésem támadt a képek láttán, mint 2001. szeptember 11-én, amikor a terroristák a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyába vezették a repülőgépeket” – mesélte el emlékeit a delmagyar.hu-nak az 58 éves szegedi Böde László, aki még mindig az északi országban van.

Gyászoló tömeg Osloban

AP

A szegedi férfi május 9-én indult el Szegedről kerékpárral Skandináviába, a merénylet idején pedig Észak-Norvégiában volt, Oslótól mintegy 1300 kilométerre, egy kompon. A történtekre így emlékszik vissza: „A csöndes, és alaptermészetükből adódóan békés norvégokban, de minden ott utazó külföldiben is mélységes megdöbbenést váltott ki a szörnyű esemény”.

A magyar férfi szerint északon az emberek reakciója ugyanakkor visszafogottabb volt, mint az ilyen súlyú eseménynél várható lenne. „Nem tárgyalták, elemezték csoportokba verődve az emberek a helyzetet. Fekete zászló csak egy-két középületen volt, viszont a nemzeti lobogót – amely szinte minden norvég ház udvarán ott leng a magas zászlórúdon – a legtöbb helyen félárbocra eresztették” – részletezte.

Böde szerint a tragédia okozta felindultság pár nap alatt elmúlt: „Ma már nem beszédtéma a szörnyű esemény. Tegnap voltam vendégségben egy norvég családnál, szó sem esett a merényletről és a gyilkosságról. Természetesen az újságok még foglalkoznak Breivikkel és a történtekkel. Volt olyan lap, amely különkiadást adott ki az áldozatok fényképével és adataival. Megítélésem szerint a norvégok betudták annak, ami, egy őrült elme egyszeri, és szerencsére nagyon ritkán előforduló őrjöngésének, ami sajnos most nagyon sok áldozatot követelt. Az aranyigazságot azonban ők is tudják, az élet megy tovább”.

További anyagaink a tragédiáról itt!