Bezzegországból vált egy szűk évtized alatt Európa páriájává Görögország: az athéni olimpia megrendezése, majd a 2004-es futball-Eb megnyerése után az egész görög társadalomban egységes volt az érzés: csúcson vagyunk. Innen sikerült néhány év alatt egy minden bizonnyal hosszú válságba kormányozni a hajót, és ünnepelt népből így váltak a görögök negatív hőseivé a friss keletű vicceknek, melyek mind szerencsétlenségükről, lustaságukról szólnak, és arról, hogy ha baj van, csak a markukat képesek tartani, de „nem fogják fel”, hogy a megszorításokra miért van szükség.

Fokasz Nikosz görög származású budapesti szociológus szerint ettől van, hogy az egész helyzetet – a megszorítások nyilvánvaló hatásain túl – a görögök azért is élik meg nehezen, mert úgy érzik, büszkeségükön esett csorba. „Van egy új jelenség, ami korábban nem volt jellemző a görögökre: egyre több a depressziós. Nyilván azért, mert az emberek nem tudják feldolgozni a történteket” – mondta a hvg.hu-nak az éppen Athénban tartózkodó szakember.

A "sajátos görög út" vége

Fokasz Nikosz szerint Jeórjiosz Papandreu javaslatát a népszavazásról még a legtöbb görög lap, közgazdász, politikai elemző is őrültségnek tartotta, ezért odahaza is rengeteg kritikát kapott a kormányfő ötlete. Ennek ellenére megjósolhatatlan lett volna a végeredmény, ugyanis nagyon sokan úgy gondolják már, hogy az országnak jobb lenne az EU-n kívül. Nem véletlen, hogy nő a kommunista párt népszerűsége, ők nyíltan vállalják, hogy kormányra kerülésük esetén kiléptetnék az országot az unióból, és szocializmust vezetnének be, és „társadalmasítanák” a nagy magánvállalatokat.

Ráadásul, mint Fokasz Nikosz elmondta, a görögökben a legutóbbi időkig élt, hogy ők egy „sajátos görög utat” járnak be, hiába csatlakoztak az Európai Unióhoz, valahogy nem tartoznak teljesen Európához. „Nekem még a 70-as években is azt mondták a rokonaim, amikor felhívtak Athénből, hogy mi újság nálatok Európában, ez sokat elárul” – fogalmazott az ELTE egyetemi tanára.

Magát tapsolja meg a görög kormány a parlamentben. Kézrátétel

AP

Papandreun túl azonban az egész kormányzattal, sőt, az egész politikai elittel torkig vannak a görögök, az általános vélekedés az, hogy a válságot a felszínen egymással marakodó, csak saját politikai érdekeiket néző, a színfalak mögött a korrupcióban egymással összekacsintó pártok okozták, melyek ráadásul még a mostani katasztrófaközeli helyzetben is csak azt nézik, hogy mivel nyerhetnének a legtöbbet a tavaszi parlamenti választásokon.

„Ebben az országban évtizedek óta nagyjából ugyanabból a körből kerül ki a politikai, a gazdasági és a médiaelit, ők azok, akik alig fizetnek adót, és ez még most is így van. A ’kisember’ ezzel szemben azt érzi, róla egyre több bőrt le szeretnének húzni, ezért torkig van mindennel” – mondta Fokasz Nikosz. A „fent” és „lent” élők között ugyanakkor sajátos „társadalmi szerződés” élt évtizedek óta: a társadalom, bár tisztában volt az elit korrupt voltával, mégiscsak hatalomban tartotta szavazataival a régóta meggyökeresedett pártokat, miközben persze az átlagember szintjén is „mentek a stiklik”. Ez a modell dőlt most be.

Megszorítás megszorítás után

– Mit érez egy átlagos görög azért, hogy lustaságán viccelődnek máshol? Az európai közgazdászok és politikusok meg fogják a fejüket, hogy, úgymond, „nem képes megérteni, hogy szükség van a megszorításokra” – hangzott kérdésünk. Fokasz Nikosz szerint előbbi miatt általános a sértettségérzés, és kevesen látják be, hogy ezt az ország maga rontotta el, mozgalom is alakult ’Nem tartozom, nem fizetek’ néven, ami egyre népszerűbb.

A szociológus szerint ugyanakkor érthető is az elkeseredés, düh és kiábrándulás, amit a görög társadalomban tapasztalni. „Egy ismerősöm mesélte, nemrég, amikor egy társaságban felvetette, talán mégis jogos, hogy a hitelezők visszakövetelik a pénzüket, és ezt az országnak magának kell kigazdálkodnia, nagyon indulatosan letorkollták.” Évek óta egymást érik a megszorítások, ráadásul úgy, hogy egy-egy ilyen csomag után mindig azzal nyugtatják a választókat: ez volt az utolsó.

„Tavaly márciusban és májusban is volt egy ’csomag’, a második után valóságos ünneplés tört ki a politikusok között, hogy mostantól kezdve négy évre rendezték a helyzetet, majd idén nyáron már ismét súlyos megszorításokra volt szükség, de júliusban megint mindenki azt mondta, hogy ez volt az utolsó, erre már októberben ismét csődközeli a helyzet. Minden ilyen csomag fizetéscsökkentésekkel, a nyugdíjak megkurtításával, új adókkal, illetékemelésekkel jár, nem csoda, hogy sokan úgy érzik, a tűrőképességük határára jutottak” – mondta Fokasz Nikosz.

A szociológus szerint, ha a közvetlen csődveszélyt sikerül is elhárítani, a mélyebb társadalmi válságból még senki nem tudja, hogyan és merre mászik ki Görögország. A tervek szerint ugyan nemzeti egységkormány alakulhat, de erre egy görög publicista – akinek egyébként a Kleptokráciától a csődig címmel jelent meg nagy sikerű könyve – azt írta elemzésében: miért gondolja azt bárki is, hogy ha két, a társadalom szemében egyaránt lejáratódott, negatív megítélésű párt mondja ugyanazt, majd jobban elhiszik nekik?