Tíz évvel ezelőtt esett vissza 20 százalék alá ez az arány. Akkor valamivel több mint 60 ezer magyart számoltak össze, akik a lakosság 18,9 százalékát alkották.

László Attila, Kolozsvár alpolgármestere szerdán megerősítette az MTI-nek az Új Magyar Szó című bukaresti napilap információját, miszerint körülbelül 17 százalékra csökkent a magyarság számaránya az idei cenzus nem hivatalos, ideiglenes eredményei szerint. 

Az alpolgármester hozzátette, hogy két körzetben még nem sikerült lezárni technikai okok miatt az adatfeldolgozást, de véleménye szerint ezek jelentős mértékben már nem befolyásolják a magyarság számarányát.

Hasonlóan vélekedik Székely István, az RMDSZ népszámlálásért felelős munkacsoportjának vezetője, aki szerint Kolozsváron egyenletesen oszlik meg a magyarság lakótelepenként, ezért a két körzet jelentős változást már nem eredményezhet. Székely az MTI-nek elmondta: több tényező együttes hatása játszott közre abban, hogy Kolozsvár magyarságának csökkent a számaránya. 

Egyrészt a magyar közösségnek kedvezőtlen a korfája, vagyis elöregedett, másrészt továbbra is létezik kivándorlás, s ehhez járul még a jelentős mértékű külföldi munkavállalás. Rámutatott: a népszámlálás módszertana nem volt alkalmas arra, hogy összeírja az ideiglenesen külföldön tartózkodókat.

Mindezt tetézi egy másik jelenség, a szuburbanizáció, ami a nagyvárosokból való kiköltözést jelenti. Ez Kolozsváron is megfigyelhető, hiszen az idei népszámlálás első eredményei szerint látványosan megnőtt az olyan környező települések lakosságának száma, mint Szászfenesé vagy Kisbácsé. Még korai következtetéseket levonni arról, hogy a fenti tényezők külön-külön milyen mértékben befolyásolták a számarány csökkenését - mondta Székely István.