A frontvonalakon és a diplomáciában is felülkerekedni látszik a líbiai ellenzék, de a végső győzelem még távolinak tűnik, ami kikezdheti a NATO egységét.
Nyugdíjba vonulhat líbiai földön Moammer Kadhafi, ha lemond minden hatalmáról – hangzott a lázadók egyik legutóbbi ajánlata. Ám az öt hónapja tartó öldöklést lezárni hivatott engedmény az 1969 óta hatalmon lévő ezredesnek nem tűnt vonzónak, hiszen a felkelők mondanák meg, hogy hol telepedhet le, ráadásul nemzetközi felügyelet alatt állna. Ami azt jelenti, hogy tálcán kínálnák fel a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC), amely emberiesség elleni vádak alapján elfogatóparancsot adott ki ellene.
Kétértelműek a tripoli kormány tárgyalási szándékai. A hatalomhoz ragaszkodó hangzatos kijelentések dacára a vezér környezetéből olykor kompromisszumos jelzések is hallhatók. Kadhafi képviselői állítólag a tunéziai Dzserba szigetén brit és francia tisztviselőkkel találkoztak, és elhangzott: az ezredes lemond, ha szülővárosában, Szirtében vonulhat vissza megfelelő biztonsági garanciákkal.
A tárgyalásos rendezést egyelőre az is akadályozza, hogy egyik fél sem került kutyaszorítóba, ami engedményekre kényszerítené. A mérleg talán a lázadók javára billen, akik a Tripolitól délnyugatra lévő hegyekben 80 kilométerre megközelítették a fővárost. Vasárnap pedig beléptek Brega városába, és utcai harcokba bocsátkoztak Kadhafi erőivel. A Tripolitól 750 kilométerre keletre lévő Brega az olajipara miatt stratégiai jelentőségű. A támadás újabb offenzíva kezdete is lehet nyugat felé, segítséget nyújtva például a Miszrátát védő felkelőknek, akiket Kadhafi tüzérsége szorongat.
A líbiai vezető egyre jobban elszigetelődik a nemzetközi porondon is. Az USA több nyugati és arab országgal együtt a múlt héten a lázadók kormányát ismerte el Líbia egyetlen legitim képviselőjének, így több milliárd dollárnyi befagyasztott követelés szabadulhat fel a bengázi központú ellenzéki kabinetnek. Ankara is felmondta a diplomáciai viszonyt Tripolival, pedig Törökország eddig azon kevesek közé tartozott, akik mindkét líbiai féllel tartották a kapcsolatot, és még közvetíteni is próbált. A törökök egyúttal a júniusi 100 millión felül újabb 200 millió dolláros segélyt ajánlottak fel a lázadóknak, a Musztafa Abdel Dzsalil volt igazságügyi miniszter vezette Nemzeti Átmeneti Tanácsnak. Kína pedig nemrég „fontos tárgyalópartnernek” nevezte a testületet, miközben Pekingben külügyminiszteri szinten fogadták a lázadók külkapcsolatokért felelős politikusát.
Ám ahogy a nyugati légi csapások, Kadhafi nemzetközi mozgásterének szűkülése sem ígér gyors megoldást, és talán ennek felismerése késztette Párizst, hogy fegyvereket szállítson a lázadóknak. A hírek szerint ejtőernyőkkel 36 tonnányi géppisztolyt, géppuskát, rakétavetőt és lőszert dobtak le a berberek egyik őshazájának tekintett Nafúzah-hegységben.
A francia fegyverszállítás beismerése új fejezetet nyitott a konfliktusban. Elemzők szerint ez csak a kezdet, és további fuvarokat várnak. A britek például jelezték, hogy több ezer egyenruhát, világító mellényt és robbanások ellen védő öltözéket juttattak el a felkelőknek. Az USA szintén hajlandó lehet a fegyverszállításokra harmadik fél – például arab országok – közbeiktatásával. A Nyugat így egyre jobban belekeveredik a háborúba, és már csak ahhoz a vállalásához hű, hogy nem küld szárazföldi erőket Líbiába.
Oroszország a líbiai fegyverszállítási embargóról februárban hozott ENSZ-határozat súlyos megsértésével vádolja Párizst. Franciaország azonban a civilek védelmében engedélyezett légi csapásokat lehetővé tevő későbbi határozatra hivatkozott, mondván: a könnyű fegyverek a polgárok védelmét szolgálják. Szakértők azonban úgy vélik, bármily gyengén vannak is felfegyverezve a lázadók, a legfőbb baj a megosztottság, a szervezetlenség és a fegyelmezetlenség, amit a jobb utánpótlás sem tud orvosolni.
Franciaország azonban türelmetlen. Nicolas Sarkozy francia elnök jövőre választás elé néz, és szeretne minél hamarabb eredményt felmutatni a líbiai kérdésben, hogy a kampányt már ne terheljék az észak-afrikai harcok. A NATO második 90 napos missziója szeptember végén lejár, az újabb hosszabbításhoz mind a 28 tagország beleegyezése szükséges. Olaszország azonban már fegyverszünetre szólított fel, és a holland védelmi miniszter is a NATO-küldetés esetleges kudarcára figyelmeztetett.
A sietséget prózai okok is indokolják. A nyolc NATO-tagország és néhány arab állam részvételével folyó légi csapásokban vezető szerepet játszó britek és franciák jelezték, hogy a harcok fenntartása hosszabb távon túl költséges. Ráadásul az év vége felé Franciaországnak karbantartás céljából ki kell vonnia a műveletben részt vevő egyetlen repülőgép-hordozót, a Charles de Gaulle-t, amelyről a csapások 40 százalékát indítják. Az anyahajó távolléte azt jelentené, hogy még több bevetést kellene földi bázisokról indítani, amihez viszont az európai országoknak nincs elég tankerrepülőjük, amellyel a vadászgépeket a levegőben üzemanyaggal lehet feltölteni. Az esetleg elhúzódó NATO-akciót csak az USA menthetné meg, de kérdés, hajlandó-e rá. A britek és a franciák ezért minden bizonnyal tovább fokozzák a nyomást a következő hetekben, de Kadhafi – bár uralmának végét biztosra veszik – még hónapokig kitarthat.
KERESZTES IMRE
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
