Kinek a pap

Egy kedves bárányfigura bundáját fehérítve minősíthetik papjaik teljesítményét a német hívők az interneten indult Hirtenbarometer portálon, ahol folyamatosan nő a felhasználók száma. A prédikáció tartalma vagy éppen a fiatalokkal, illetve az idősekkel foglalkozás minősége alapján osztályozó ötletet a protestánsok – közleményük szerint – pozitív fejleménynek tartják, ám a katolikus egyház egyelőre hallgat a honlapról, amelyet kiötlője korai jelzőrendszernek is szán a problémák megjelenítéséhez. A német katolikusok távolságtartását legfeljebb az indokolhatja, hogy a jelenlegi pápa, a XVI. Benedek nevet fölvett német Joseph Ratzinger báránya a lehetséges 6 pontból csak 3,8-at begyűjtve szürkés bundában szerénykedik, egyébként a püspöki kar példátlan lépésre szánta el magát.

Papszentelés a kölni szemináriumban

AP

 Bonnban közzétették, hogy a katolikus egyházon kívül álló világi személyek számára nem csupán hozzáférhetővé teszik a papok, szerzetesek, püspökök személyügyi aktáit, hanem kifejezetten kérik és megbízzák az „idegeneket”, hogy derítsék föl az azokból kiolvasható, eddig nyilvánosságra nem került eseteket. Az évtizedeken át eltitkolt szexuális visszaélésekről, zaklatásokról, pedofíliáról, megrontásokról van szó, ami Németországban is alapjaiban rengette meg a katolikus egyház hitelét. A püspökök ezért kérték föl az ország egyik legnevesebb kriminológusát, Christian Pfeiffer volt tartományi belügyminisztert, hogy az általa vezetett kriminológiai intézet és a Duisburg–esseni Egyetem kutatói együtt tárják föl az eddig rejtve maradt tényeket. A munka során – amelyben részt vesznek nyugalmazott ügyészek és bírák is – mind a 27 német egyházmegyét átvizsgálják, s nem csupán rögzítik, hanem elemzik is az adatokat, felkutatják az áldozatokat, és választ keresnek a miértre és a hogyanra.

Mozgolódnak a reformokat követelők is. Amikor az év elején 144 német, osztrák és svájci katolikus teológus nyilvánosságra hozta memorandumát az egyház megújítására, az általuk szorgalmazott alapvető változások között első helyen szerepelt a cölibátus megszüntetése, a papi hivatás megnyitása a nők számára, és a hívek bekapcsolása a püspökök kiválasztásába. Az újkori reformátorok egyik motivációja az volt, hogy éppen a szexuális visszaélések következtében annyira megcsappant a katolikusok tekintélye, hogy a hívek ezrével léptek ki az egyházból. Németországban alaphelyzetben – vagyis ha szülei valamely egyházhoz tartoznak – születésétől fogva mindenki hívőnek számít, felnőttként fizeti is az egyházi adót, s a kilépéshez van szükség aktivitásra, ami után természetesen az egyházak fő finanszírozási forrását jelentő adót sem vonhatják tőle többé. Tavaly 180 ezren választották ezt az utat.

A 144 teológus felhívása, amelyhez utólag sokan csatlakoztak, abban a reményben fogant, hogy a követelések esetleges elfogadása – például a cölibátus eltörlése – a kilépések gondját is orvosolhatja, ráadásul kiegyensúlyozott házasságban élő pap ritkábban jut tévútra. Bár utóbbira nincs bizonyíték – sőt Pfeiffer azt állítja, a papok e tekintetben semmivel sem rosszabbak az átlagnépesség férfi tagjainál –, annyi minimális hozadéka mindenképp lenne a papi nőtlenség felszámolásának, hogy az utánpótlás szélesebb körből meríthetne. Már most vannak egyházmegyék, ahol pap hiányában komoly gond a kisebb településeken a vasárnapi mise.

A visszaélések feltárásában most nyitottságot mutató katolikus püspöki kar jóval szkeptikusabb az átfogó reformokkal kapcsolatban. Robert Zollitsch freiburgi érsek, a német katolikus püspöki kar elnöke elutasította, hogy a valóban szorító paphiány ürügyén látványos követelésekkel álljanak elő. Vagyis marad a papi nőtlenség, és nem lesznek papnők sem – de az érsek nem zárkózott el a dialógustól. Zollitsch középutas hozzáállása jellemző a német katolikus egyházra, ahol egyidejűleg van jelen Joachim Meissner bíboros, kölni érsek merev konzervativizmusa és Reinhard Marx bíboros, münchen–freisingi érsek nyitottsága a modern világ problémáira (HVG, 2008. november 22.).

Kettejük közül egyelőre Meissner befolyása a nagyobb – nemcsak azért, mert régebben bíboros, hanem mert egyházmegyéje a legnagyobb Németországban. Ebből a szempontból tehát nem sok jót ígér a német katolikus egyház megújítását szorgalmazóknak, hogy Meissner a közelmúltban ismét elutasított minden változást, a házasságot még csak tervező fiatalokat szexmentes absztinenscsoportok alakítására hívta föl, az abortuszt pedig – utalva a német közvéleményt ma elsősorban foglalkoztató atomerőmű-vitára – az atomkatasztrófánál is nagyobb veszélynek minősítette.

A 82 milliós Németországban egyébként a katolikusok kisebbséget alkotnak, 25 millióan vannak. Így figyelemre méltó, hogy az egyébként az állam és az egyház szigorú szétválasztása elvének megtartásával működő országban miként fogadják majd XVI. Benedek szeptemberre tervezett látogatásának egyik programpontját, amikor is beszédet mond a parlament alsóházában, a Bundestagban. Hogy ez várhatóan nem mindegyik képviselő tetszését nyeri el, jelzi, hogy Zollitsch már előre kétségbe vonta azon képviselők demokratikus elkötelezettségét, akik bojkottálják majd a pápa jelenlétét. E szerint lesznek ilyenek, ami végül is nem olyan meglepő egy olyan államban, amelynek – egyébként protestáns – kancellárja a közelmúltban arra vetemedett, hogy nyíltan kritizálja a katolikus egyház fejét.

WEYER BÉLA / BERLIN