Tanügyködés

Egész napos iskola, a buktatás mellőzése, a tanárok jobb megbecsülése – egyebek között ezek szerepelnek abban az oktatási reformjavaslatban, amelyet Ausztriában népi kezdeményezéssel vetettek a parlament napirendjére. A szabályok szerint egy ügyhöz 100 ezer aláírást kell gyűjteni, hogy a bécsi törvényhozás elé kerüljön, amit a november 3–10. között erre rendelkezésre álló időben csaknem négyszeresen túlteljesítettek. Az persze vita tárgya, hogy a választásra jogosult 16 éven felüli osztrákok 6,4 milliós köréből érkezett 384 ezer igen sok-e vagy kevés, a kezdeményező volt alkancellár-pénzügyminiszter, máig sikeres üzletember Hannes Androsch nyolcszázezer támogatóval számolt. Ennyi gyűlt össze ugyanis korábban, amikor törvény született népi kezdeményezés alapján a 40 órás munkahét bevezetéséről, illetve a rádiózásról és televíziózásról. A legtöbb – egymilliónál több – állampolgárt a bécsi ENSZ-negyed építése és a géntechnológia hasznosítása mozgósította népi kezdeményezésként.

A Werner Faymann szociáldemokrata kancellárnak gazdasági tanácsokat adó expolitikus azt remélte, hogy az Ausztriában 1964 óta létező népi kezdeményezések történetében – eddig 35 alkalommal került rájuk sor – az oktatás ügye jobb helyezést ér el a mostani 17.-nél. „A lakosságnak nincs jó tapasztalata a népi kezdeményezésekről, de abban mindenki egyetért, hogy az oktatási rendszer Ausztriában úgy rossz, ahogy van, évtizedek óta csupán milliméternyi előrehaladás történt” – értékelte az eredményt Eva Glawischnig, az osztrák zöldek pártelnöke.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az ezredforduló óta méri fel az iskolások tárgyi tudását, és Ausztria nem szerepel túl fényesen. A Nemzetközi Diákértékelési Programban (PISA) legutóbb vizsgált 65 ország közül az osztrák 15 évesek olvasni tudásból a 31., a természettudományok ismeretében a 30., matematikából pedig a 24. helyen végeztek (Magyarország a 26., 22. és 29. helyet szerezte meg). A gyerekek örömtelenek, 20 százalékukat szorongás kíséri végig tanulóéveiken (az iskolakötelezettség 15 éves korig tart), sokan buknak, a szülők évente összesen 140 millió eurót költenek magántanárokra.

A 12 pontos népi kezdeményezés az óvodáskortól az egyetemi oktatásig változtatna az osztrák képzési rendszeren, konstatálva, hogy a szisztéma ma is azokon az alapokon nyugszik, amelyeket 250 éve Mária Terézia lerakott. Androschéknak elegük van a túlbürokratizált, központosított iskolarendszerből, ahol felülről szabják meg, milyen tantárgyakat hány tanuló választhat, s hogy mekkora a tanári fizetés, függetlenül attól, ki mennyit és hogyan tanít.

A javaslat az iskolákra bízná a tanszemélyzet menedzselését, és szakítana azzal, hogy a koalíciós erőviszonyoknak megfelelően osztják el az iskolairányítói tisztségeket. Megszüntetnék a buktatást, és a magántanárok kiváltására több és jobb pedagógust alkalmaznának. A szemük előtt a rendre a PISA-felmérések élvonalában szereplő finnek példája lebeg, ahol a tekintélyelvű osztrák iskolarendszertől mindenben különböző módon legfeljebb 10 gyerekkel két pedagógus foglalkozik, nem engedve a leszakadást a többiektől.

Egész napossá tennék az iskolát, váltogatva a tanítást, a szabad időt és a mindennapos testnevelést. Ezzel azoknak a gyerekeknek a hátrányos helyzetét javítanák, akik otthon semmiféle segítséget nem kapnak leckéik elkészítéséhez, a felkészüléshez. Véget vetnének annak is, hogy már 10 évesen szelektálnak a gyerekek között, és aki a régen Magyarországon polgárinak mondott iskolatípusba kerül, annak már nem sok reménye marad átmenni a gimnázium felső négy osztályába. A javaslat ehelyett egységesítené az oktatást 14 éves korig. A kezdeményezők szerint ahhoz, hogy az iskolák színvonala emelkedjék, nagyobb megbecsülés jár a tanároknak, akiket szociális munkásokkal kellene mentesíteni attól, hogy a bevándorlók gyerekeinek integrálódásával, kulturális felzárkózásával kelljen foglalkozniuk (az osztrák elemikben minden negyedik gyermek külföldi származású).

Az óvónőket sem becsülik meg Ausztriában – panaszolják a kezdeményezés kidolgozói –, nem kérnek tőlük felsőfokú végzettséget, kevesebbet keresnek, mint tanár kollégáik, nem kapnak elég szerepet az iskola előtti képzésben, holott ennek fontosságát nemzetközi példák igazolják. Amikor ötéves kortól kötelező az óvoda, az óvónők mindegyikére 30–36 gyerek jut, aláásva a foglalkozás eredményességét. Létezik területi különbség is, Vorarlbergben és Tirolban kevesebb az intézmény, mint az ország keleti csücskében, s rövidebb ideig is tartanak nyitva. Számos óvoda csak délig üzemel, ez az anyák dolgát nehezíti.

Gyöngélkedik az osztrák egyetemi oktatás is, a felvételi és a tandíj 2008-as eltörlése óta túlzsúfoltság van. Az egyetemek alulfinanszírozottak, el kell érni, hogy a GDP két százalékát fordítsák a felsőoktatásra a jelenlegi 1,3 százalék helyett – sürgetik a 12 pont összeállítói. Azt is szeretnék, hogy 2020-ban már az egyetemisták 40 százaléka fejezze be a tanulmányait, s ne 22 százalék, mint most. Nem csak kevesen végeznek egyetemet, a felnőttkori továbbképzés is gyengélkedik.

A követelések az egész oktatási rendszert átfogják, ezért lehet, hogy túl sokat markolnak a kezdeményezők. S bár a Szabadság Párt kivételével valamennyi parlamenti erő támogatja a reformot, a lendületüket visszafogja, hogy Androsch révén valójában a szociáldemokrata párt kezdeményezéseiről van szó. Visszatetszést keltett, hogy az aláírók között van Claudia Schmied oktatási miniszter is, aki pedig évek óta a reform végrehajtásán fáradozhatna. A szintén szociáldemokrata politikus azzal védekezik, hogy eddig minden javaslatát megfúrta a néppárti koalíciós partner, és csak akkor lehetne előbbre jutni, ha az ideológiai árkokat sikerülne betemetni. A népi kezdeményezés után az ügyben nemzeti csúcstalálkozót sürgető Androsch optimista: szerinte a következő választásokat az a párt nyeri, amelyik képes újítani az ország jövőjét meghatározó oktatásban.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS