A FAZ szerzője, Andreas Kilb beszámolójában kifejtette: Kertész, aki műveiben "összekötötte Kafka szemléletét Auschwitz és Buchenwald tapasztalatával", a csütörtöki, felolvasással egybekötött ünnepség végén igen nehezen állt fel kerekesszékéből, hogy egy biccentéssel kifejezze köszönetét a közönségnek. "Aki látta (a 83 éves írót), nem tudta elkerülni, hogy feltegye magában a kérdést, vajon ez az utolsó nyilvános fellépése volt-e" - tette hozzá.

A rendezvényen Kertész Imre 2002-ben és 2003-ban keletkezett naplóbejegyzéseiből hangzottak el részletek. Ebben az időszakban a Nobel-díjjal és a Felszámolás című regény befejezésével két olyan esemény történt az író életében, amelyek örömet szereztek neki, de meg is rendítették, mindebből pedig "a harag, a mizantrópia és a gyengédség" egyedül Kertész Imrére jellemző keveréke állt elő. Az irodalmi Nobel-díjat például csak iróniával elviselhető abszurditásként írta le naplójában - áll a FAZ cikkében.

A magyar író több mint egy évtizede Berlinben él, és a város sokkal inkább emlékezteti gyermekkora Budapestjére, mint a mai Budapest. "Ez az ő köszönete", pedig "mi tartozunk köszönettel" - írta Andreas Kilb.

Kertész Imre munkásságának dokumentumaiból a Berlini Művészeti Akadémián hoztak létre archívumot. Ebben őrzik egyebek mellett a Sorstalanság, A kudarc, a Kaddis a meg nem született gyermekért és a K. dosszié című kötetek, valamint számos esszé és beszéd kéziratát, továbbá az író 1961 óta vezetett naplóit, illetve 1988 óta keletkezett levelezését.