Vakrepülés

Nem kímélik a humoristák az egyiptomi elnökjelölteket. A Muszlim Testvériség színeiben induló Mohamed Murszit például egy plakáton „pótkeréknek” nevezik, hiszen a mozgalom tartalékosa volt csupán, míg elő nem lépett indulónak, mert elődjét kizárták a küzdelemből. Egy másik poszteren a múlt rendszerhez fűződő kapcsolata miatt Amr Musza volt külügyminisztert, az Arab Liga egykori főtitkárát terminátorként ábrázolják, és „nagy átalakítónak” titulálják. Egy régebbi plakáton Lionel Messinek, a Barcelona argentin futballsztárjának mezén a szalafisták, a konzervatív iszlamisták szintén diszkvalifikált jelöltjének képe virított. A lapzártánk utáni választás kampányában a humoristák a különböző tévéműsorokban is pellengérre állították a jelölteket, ami új színfolt a 82 milliós országban.

Az egyiptomiak többségének azonban sok mulatnivalója aligha lesz, bárki költözik is a tavaly februárban megdöntött Hoszni Mubarak rezidenciájába, a Kairó melletti Héliopoliszban 1910-ben épült, 400 szobás luxusszállodából átalakított elnöki palotába. A forradalomtól sokan nemcsak szabadabb légkört, netán demokráciát vártak, de az életszínvonal javulását is, márpedig az utóbbi 15 hónap során csak nehezebb lett a megélhetés. És még az sem biztos, hogy beteljesül a rezsimváltás, hiszen nem tudni, mekkora hatalma lesz a monarchia 1952-es megdöntése óta először szabadon választott elnöknek.

Leállt az alkotmányozás, mivel az új alaptörvény megalkotására kijelölt százfős bizottság munkáját az összetétele miatti tiltakozásokra hivatkozva egy bíróság felfüggesztette. Így például nem világos, miként osztják meg a hatalmat az iszlamisták uralta új parlament és az elnök között, és mekkora befolyása marad a hadseregnek. A kiváltságaikra, gazdasági birodalmukra féltékeny katonák eddig sem váltak meg szívesen a pozícióiktól, és a közelmúltig jellemző török mintára a világias jellegű állam őrzőiként tekintenek magukra a jövőben is. De a helyén maradt és nem változott az állam többi pillére sem, így a Mubarak-érából örökölt rendőrség, a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás.

Az elszámoltatás tesztjének tekintik sokan a Mubarak elleni pert. A bíróság június elejére – azaz a választás első és valószínű második fordulója közti időszakra – ígérte az elsőfokú ítéletet. A főváros egyik kórházában elhelyezett exelnök állítólag sétálgat a kertben, tévét néz, rokonokat fogad, miközben a bíróságon hordágyon és napszemüvegben megjelenve gyengének és betegeskedőnek tűnik. A vád szerint parancsot adott a tüntetők lövetésére, ezért gyilkosság miatt halálbüntetést is kaphat, kérdés, megvédi-e a hadsereg őt, aki a légierő egykori parancsnoka volt.

A múlt rendszerrel szembeni gyűlölet, illetve az „aranykor” iránti nosztalgia egyaránt komoly szerepet játszik a választásokon. A 12 induló közül az iszlamistáknak két esélyesük is van, de egyiket sem látná szívesen az elnöki székben a hadsereg. A Muszlim Testvériség hivatalos jelöltje, Murszi viszonylag későn lépett a ringbe, és bár amerikai egyetemen szerezte mérnökdoktori címét – öt gyermeke közül kettő amerikai állampolgár –, gyűlésein a saría, azaz az iszlám törvénykezés bevezetését ígérte. Győzelme esetén az évtizedeken át betiltott, üldözött mozgalomé lesz a törvényhozó és a végrehajtó hatalom is az arab világ legnépesebb országában. Alternatívát kínál a mérsékelt iszlamista hírében álló, a mozgalomból tavaly kilépett Abdel Monejm Abul Fotuh, aki furcsamód megszerezte a szalafisták támogatását is.

Megoszlanak a szavazatok a világi oldalon is. Ott a legtöbb voksra a 75 éves Musza számíthat, aki főként nemzetközi hírnevével és diplomáciai jártasságával kampányolt. A régi rendszer túlélőjének számít Ahmed Safik is, aki szintén a légierő parancsnoka és repülésügyi miniszter volt, sőt Mubarak utolsó kormányfőjeként szolgált. A hadsereg minden bizonnyal őt favorizálja, de a diadala azt jelentené, hogy a katonák még évekig a hatalomba betonozva érezhetnék magukat.

A szegények jelöltjeként lép fel a régi ellenzéki politikusként ismert, baloldali Hamdín Szabahi, aki az iszlamisták és a liberálisok körében egyaránt szavazatokra számít. Társadalmi igazságosságot ígér, és talán az ő kampánya világítja meg a leginkább, hogy az átmenet lezárulása után a gazdaság beindítása lesz a legégetőbb feladat. Miközben minden jelölt azt hajtogatja, hogy 15–25 százalékkal növelni kell az egészségügyi és oktatási kiadásokat, a széles körű munkanélküliség és szegénység miatt fenn kell tartani az alapvető élelmiszerek állami támogatását, az állami költségvetés nehéz helyzetben van. A hiány a GDP tíz százaléka, az infláció 12 százalékos, a turizmus a harmadára esett, a külföldi beruházások szinte eltűntek. Egyiptomnak szüksége lesz a Nyugatra és az arab donorokra – így például Szaúd-Arábiára és Katarra –, hogy a társadalmi elvárások és a gazdaság talpra állítása közötti szűk mezsgyén haladva elkerülje a káoszt.

Valószínű, hogy az első fordulóban egyik jelölt sem szerzi meg a szavazatok több mint 50 százalékát, így az első kettő mérheti össze újra az erejét. A felmérések szerint a megkérdezettek több mint harmada még a kampányfinisben sem tudta, kire adja a voksát. A várható szoros küzdelmet jelzi, hogy a külföldön élő egyiptomiak követségeken leadott szavazatai alapján a négy legesélyesebb jelölt az első részleges eredmények alapján 18–26 százalékot szerzett.

KERESZTES IMRE