Kétszer győzték le az olaszok a németeket a múlt héten. Előbb a focipályáról küldte haza Joachim Löw csapatát a két gólt szerző Mario Balotelli, majd a brüsszeli tárgyalóasztalnál Mario Monti olasz kormányfő diadalmasodott Angela Merkel német kancellár fölött. A világsajtó ezt visszhangozta az EU-csúcs után, mert nehezen talált magyarázatot Merkel meghátrálására. Hiszen a kancellár még a Brüsszelbe utazása előtti napon is azt mondta a berlini alsóház liberális frakciója előtt: „Amíg én élek, nem lesznek eurókötvények.” Aztán beleegyezett, hogy megtegyék az első lépést ebbe az irányba, mivel az Európai Stabilitási Mechanizmushoz (ESM) való hozzáférés megkönnyítése, különösen a bankok közvetlen megsegítésének lehetősége nem más, mint a fegyelmezetlenül gazdálkodó országok adósságainak „közössé tétele”, a kollektív felelősség bevezetése. Ami ellen Németország mindeddig vehemensen tiltakozott.
Merkel kettős beszéde, a keménykedés otthon és a kompromisszumkészség Brüsszelben mégsem az elvek föladását, hanem a német érdekek ésszerű képviseletét jelenti. Aligha volna ugyanis nagyobb vesztese az eurózóna további gyengülésének, pláne szétesésének, mint Németország. Bajban lennének a nagy német exportálók, ha nem lenne kinek eladniuk a portékáikat, mert az esetleg újra bevezetett nemzeti valuták leértékelésével európai vevőik nem tudnák megfizetni azokat, viszont olcsó importárukkal árasztanák el a német piacot.
A rövid távú politikai megfontolások is szerepet játszottak Merkel döntésében. Alig néhány órával a csúcs után a német törvényhozás mindkét házában napirenden szerepelt a fiskális paktum és az ESM ratifikálása. Ehhez pedig kétharmados többségre volt szükség, ami a Merkelt a sok „nein” miatt bíráló ellenzéki szociáldemokraták és zöldek támogatását is igényelte. A brüsszeli alku után viszont előbb a Bundestagban, majd a tartományok képviselőiből álló felsőházban, a Bundesratban is megszavazták a törvényt. Ami még nem hatályos, mert többen – köztük a kormánykoalícióhoz tartozó képviselők – alkotmányossági panaszt nyújtottak be ellene. Ezt az alkotmánybíróság néhány héten belül tárgyalja, addig viszont Joachim Gauck államfő nem írja alá a jogszabályt.
WEYER BÉLA / BERLIN
A könnyűzene mindig is elitellenes volt, nem kell csodálkozni, hogy az előadók ma is be-beszólnak a kormánynak – véli a szociológus-médiakutató és egyben punkzenész Hammer Ferenc. Szerinte a popzenét nem lehet a hatalom által megrendszabályozni, de azt nem tudni, hova vezet a fiatalok nyári fesztivál- és koncertlázadása. Interjú.
Hadházy Ákos szerint „Orbán smasszerei” voltak a tettesek, elküldte a picsába a minsizterelnököt.
