Sebzett oroszlán

A világ egyik legrégibb lakott városának tartott Damaszkusz mindig túlélte a történelem viharait, így az óegyiptomiak és a hettiták érte vívott küzdelmét vagy éppen Nagy Sándor és Szaladin hódítását. A város megőrizte római, keresztény és oszmán kori emlékeit, az első kalifátus fővárosaként pedig büszkén nevezte magát az arab világ lüktető szívének. De mi lesz vele, nem oly rég még békés lakosságával, miután a 16 hónapja tartó szíriai felkelés váratlan fordulataként az ellenzéki erők összehangolt támadást indítottak a Basar Asszad elnök egyik bástyájának tartott főváros ellen, a hadsereg pedig elkeseredett ellenoffenzívába kezdett?

A könnyűfegyverekkel felszerelt felkelők a Damaszkuszi vulkán és szíriai földrengés nevű hadművelet során gerillataktikához folyamodtak, befészkelve magukat a szűk sikátorokba. A rezsimmel szemben ellenséges lakosok barikádokat emeltek és gumiabroncsokat gyújtottak fel, hogy gátolják a katonák mozgását. A hadsereg páncélozott harcjárművekkel, tankokkal és légi csapásokkal igyekszik megállítani az ostromot, amely az elnöki palota közeléig jutott. A rendszerhez hű milíciák a visszafoglalt kerületekben több tucat embert kivégeztek. A hadsereg egyes egységei állítólag fosztogatni kezdtek.

A polgárháborús és anarchikus jelleget öltő harcok során az ellenzéki erők két iraki és egy török határátkelőt is elfoglaltak. Rohamot indítottak a stratégiailag fontos Dér az-Zór keleti település ellen, az ország második legnagyobb városában, Aleppóban pedig harcok törtek ki a hírszerzés helyi főhadiszállása körül. Ellenzéki források szerint mind többen állnak át, a 280 ezres hadseregből 50 ezerre teszik a dezertálók számát. Az eddig 18 ezer halálos áldozatot követelő konfliktus egyre véresebbé válik, csak a legutóbbi napokban közel 1500-an vesztették életüket.

A július közepén kezdődött ellenzéki offenzíva külön epizódjaként merényletet követtek el Asszad vezető tisztjei ellen, akik éppen válságtanácskozást tartottak a biztonsági erők egyik fővárosi épületében. Meghalt Asszef Szaukat, Asszad sógora, a katonai akciók stratégiai irányítója, a rezsim egyik leggyűlöltebb embere, továbbá a védelmi miniszter, a hírszerzés főnöke és egy vezető tábornok. Akár öngyilkos merénylet, akár pokolgép végzett Asszad bizalmasaival, az alavita kisebbséghez tartozó elnök klikkjének legbelső körét és az egész elnyomó gépezetet érte komoly veszteség, ami lélektanilag is fordulópont lehet az ellenzék számára.

Sokak szerint Asszad utolsó reménye az öccse, Maher maradt, aki a hadsereg elit alakulatait irányítja. Az alavita elit uralma mögötti szocialista-nacionalista rendszer düledezésével az elnök még inkább a családjára kénytelen támaszkodni, így a klánt sokak szerint matrónaként összetartó anyjára, akinek egykori férjét, a família hatalmát megalapozó néhai Háfez Asszadot a családnév arab jelentése után Damaszkusz oroszlánjának neveztek. Az elnök számíthat még nővérére, a most megölt Szaukat özvegyére és talán brit születésű feleségére, akinek lojalitását sokan nem értik.

Valószínűleg nemcsak Asszad szűk környezetében, hanem a rezsimet támogató Moszkvában is felmerült: mi történhetett, hogy a pár hete még igen magabiztos damaszkuszi kormány ilyen hamar veszélybe került. A Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) több mint száz önálló egysége egyre összehangoltabb, és kisebb osztagokra oszlik, hogy ne válhasson a túlerőben lévő hadsereg könnyű célpontjává. Javult a kommunikáció, és az USA nem tagadja, hogy ha fegyverrel nem is, de távközlési eszközökkel segíti a lázadókat. Arab országok – így Szaúd-Arábia és Katar – könnyűfegyverekkel és lőszerrel látják el az ellenzéket, és nem kizárt, hogy a lázadók külföldről hírszerzési információkat is kapnak.

Az ellenzék katonai aktivitása talán összefüggésben állhat azzal is, hogy a The New York Times napilap szerint Barack Obama amerikai elnök felhagyott a diplomáciai megoldás keresésével, miután Moszkva és Peking az ENSZ Biztonsági Tanácsában rendre megakadályozza az Asszad távozásával együtt járó rendezési kísérleteket. Washingtoni tisztviselők – Törökországot és Izraelt is bevonva – Asszad-ellenes koalíció összeeszkábálásán dolgoznak, elősegítve a damaszkuszi rezsim bukását, és terveket vázolva a különféle vészjósló forgatókönyvek esetére. Ilyen például a szíriai vegyi fegyverek sorsa. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő attól fél, hogy a szír kormány a Hezbollah dél-libanoni síita szervezetnek vagy terrorcsoportoknak játssza át a készleteket, vagy egy részüket. De az sem kizárt, hogy Damaszkusz a lázadók ellen veti be a gyilkos mérgeket. A szíriai külügyminisztérium például vegyi és biológiai fegyverekkel fenyegetőzött külföldi beavatkozás esetén, először ismerve el a létezésüket.

A rezsim állítólag meg is kezdte a vegyi fegyverek kihozatalát a raktárakból, persze lehet, hogy csak biztonsági okokból helyezik át a tömegpusztító arzenált. Szakértők nem tartják kizártnak, hogy az etnikailag és vallásilag színes Szíria több területre szakad, így a fővárosi alavita vezetés – vegyi fegyverekkel együtt – a főként a hívei által lakott Latakiába és a környékbeli hegyvidékre menekül, egyfajta mentsvárat alakítva ki. Egyes hírek szerint Asszad családjának több tagja, sőt már ő maga is Latakiába távozott.

De külön önálló térséget követelnek a 21 milliós lakosság öt százalékát számláló kurdok is, mégpedig az 1991 óta autonóm iraki kurd tartományok mintájára. Csakhogy az iraki Kurdisztán – önálló hadsereggel és kormánnyal – szinte állam az államban, amely amerikai segítséggel alakult ki, s nem éppen Bagdad kedvére. A szíriai szunnita arab többség aligha egyezne bele hasonló kurd entitás létrejöttébe, ráadásul a szíriai kurdok sem egységesek a jövőjüket illetően. A vita a legfőbb szír ellenzéki politikai tömörülésen, az amúgy sem egységes Szíriai Nemzeti Tanácson (SNC) belül is forr, ráadásul a testületet június óta épp egy kurd, Abdelbasszet Szida vezeti.

KERESZTES IMRE