Kormányválsággal fenyegető szavazás előtt áll Petr Necas cseh miniszterelnök, aki ismét bizalmat kapott jobbközép pártjától.
Pirruszi győzelmet arathatott Petr Necas cseh kormányfő: pártja, a Polgári Demokrata Párt (ODS) hétvégi brnói kongresszusán nagy többséggel újfent elnökké választották. Ám a tagság hiába erősítette meg pozíciójában, a parlamenti ciklus felénél tartó politikus jobbközép koalíciójának bukásával fenyegető hét elébe néz. Lapzártánk után kerül az alsóház elé az a többek között adóemeléseket tartalmazó reformcsomag, amelynek – bizalmi szavazással összekötött – támogatását a párt hat képviselője továbbra is ellenzi.
Necas pedig mindent elkövetett, hogy meggyőzze őket. Önkritikus beszédében alaposan kielemezte a pártot és a kormányt feszítő ellentéteket, és még azt is elismerte: az egység hiánya kormányának bukásához vezethet. Mindent mérlegre téve a hatalomra kerülésekor bizonytalannak, befolyásolhatónak tűnő, ám időközben határozottságról tanúbizonyságot tett Necas nem hagyott kétséget afelől, hogy nem vonja vissza a reformcsomag legvitatottabb adóemeléseit. „Nincs miért kormányozni, ha a költségvetési politikához nem sikerül megszerezni a támogatást” – tette világossá a 47 éves, eredeti szakmáját tekintve fizikus Necas az álláspontját a mintegy 600 küldött előtt.
A legfőbb érve az volt, hogy a lázadó képviselőknek számolniuk kell azzal, az általa vezetett koalíció bukásával csak rosszabb jöhet. Miközben a pártütőknek elfogadhatatlan, hogy a kormány 22 milliárd koronás (1 korona = 11,4 forint) pluszbevételért a normál áfakulcsot egy százalékponttal, 21 százalékra, a kedvezményest pedig 15 százalékra kívánja felemelni, az ellenzéki szociáldemokraták még nagyobb adóteher-növelést tartanának kívánatosnak. A kormányválsággal elkerülhetetlenné váló előrehozott választásokat pedig nagy valószínűséggel a szociáldemokraták nyernék meg, akik a közvélemény-kutatásokat biztosan, a polgári demokraták előtt 10 százalékponttal vezetik. Mostani ígéreteik szerint ők nem a társadalom minden rétegét érintő áfakulcsot emelnék, hanem a tehetősebbek személyi jövedelemadóját és a vállalatok társasági nyereségadóját.
A szociáldemokraták nemrég fölényesen megnyerték a helyhatósági és a részleges szenátusi választásokat. A felsőházban a baloldal, más ellenzéki szenátorokkal együtt, immár kétharmados többségbe került, miközben az ODS a rendszerváltás óta a legkisebb frakciójába szorult vissza a testületben. Nem ennyire egyértelmű a helyzet a régiókban: bár ott is a szociáldemokraták kapták a legtöbb szavazatot, a helyi korrupciós ügyeik miatt a polgári demokratákhoz hasonló mandátumveszteséget könyveltek el. A helyhatósági szinten a nagy nyertesek a kommunisták: nekik van immár a szociáldemokraták után a legtöbb képviselőjük az önkormányzati testületekben.
A reformcsomag újbóli szavazására is azért van szükség, mert a szenátus visszadobta az alsóháznak az ott nagy nehezen keresztülvert intézkedéseket. A Csehszlovákia 1993-as kettéválása óta a legnagyobb parlamenti többséggel, a 200 fős parlamentben 118 mandátummal indult hárompárti Necas-kormány októberre ugyanis már csak 100 képviselőt tudhatott maga mögött. A bizonytalanságot növeli, hogy a hétvégi kongresszuson kilépett az ODS-ből az egyik lázadó képviselő.
Pedig a mindössze egy-egy százalékos áfaemelés már kompromisszum eredménye. A kormány az idei 3,2 százalékos GDP-arányos költségvetési hiánynak a jövőre tervezett 2,9 százalékosra csökkentéséért eredetileg merészebb lépésben gondolkodott: a két kulcs egyesítésével januártól 17,5 százalékos áfát akart, ám az ellenállást látva visszakozott. A mozgástér viszont szűk a bevétel növelésére.
A cseh gazdaság 2011 vége óta recesszióban van, a jegybank az idén a GDP 0,9 százalékos zsugorodásával számol, a 2013-ra vonatkozó növekedési előrejelzését pedig a minap lefelé módosította, 0,2 százalékra a korábbi 0,8 százalékról. A konjunktúra beindítását segítő monetáris eszközök köre is korlátozott. A jegybank a múlt héten 20 bázisponttal csökkentette ugyanis az alapkamatot, ami ezzel 0,05 százalékra süllyedt. Még ez sem ösztökéli azonban vásárlásra a lakosságot, mert a 8,3 százalékos munkanélküliség közepette mindenki igyekszik megfogni a pénzt: akinek nincs állása, azért, akinek pedig van, az megpróbál tartalékolni arra az esetre, ha utcára kerülne. Hasonlóan viselkednek a vállalatok is, amelyek a beruházásaik halogatásával takarékoskodnak. Aggasztó állapotokról tanúskodik egy napokban készült felmérés is, mely szerint a megkérdezettek 82 százaléka rendkívül rossznak ítéli meg az életkörülményeit. Egy másik felmérésben a csehek 70 százaléka állította, hogy komoly gondot okoz neki havonta a számlák kifizetése, ami egy évtizede a legrosszabb arány, és 9 százalékpontos emelkedés egy év alatt.
Ilyen körülmények között aligha véletlen, hogy a vezető kormánypárt népszerűsége másfél évtizedes mélypontra süllyedt, és akad olyan polgári demokrata, akinek a kormányválság sem lenne drága, csak hogy Necast elmozdítsa. Politikai elemzők szerint a lázadó kormánypárti képviselők mögött valójában Václav Klaus államfő, az ODS egykori alapítója áll. A második mandátumát töltő Klaus ugyanis mindegyik kormányfői pozícióba került pártelnökutódját, elsőként Mirek Topoláneket, most pedig Necast keményen kritizálta, és megpróbálta teljesen ellehetetleníteni. Nem bírta ugyanis elviselni, hogy egyikük sem hajlandó a bábjaként viselkedni, és adott esetben a politikájával szembemenve, önálló személyiségként irányítja a kormányt. Klaus persze cáfolja ezeket a feltételezéseket, ahogy azt is, hogy vissza akarna térni a párt élére, miután márciusban lejár a mandátuma.
Az államfő utódlásának kérdése egyébként még inkább megnehezíti a kormánykoalíció helyzetét. Az új elnök személyéről már nem a parlamenti pártok döntenek, hanem a cseh lakosság, közvetlen választáson. A január 10–11-ére kiírt megméretésre a keddi határidőig a szükséges 50 ezer aláírást tizenegyen gyűjtötték össze, közülük két korábbi kormányfőnek van esélye a győzelemre. Az egyik a függetlenként induló, Topolánek 2009-es bukása utáni átmeneti miniszterelnök Jan Fischer. A másik az egykori szociáldemokrata nagyágyú, az ezúttal általa alapított párt színeiben sorompóba álló Milos Zeman, akinek 1998–2002 közötti kisebbségi kormányát az akkortájt ellenzékbe szorult ODS elnöki posztját betöltő Klausszal kötött paktum tartotta életben.
TÁLAS ANDREA
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
