A teljes genetikai állomány DNS-betűsorrendjének meghatározásához egy szibériai barlangban talált lábujjcsont szolgáltatta az alapanyagot. A mostani, nagy pontosságú szekvenálást ugyanaz a kutatócsoport végezte a lipcsei Max Planck Intézet evolúciós antropológiai részlegében, amely évekkel ezelőtt már megalkotott egy "sorrendvázlatot".

"A neandervölgyi genomja most már olyan pontos formában áll rendelkezésre, mintha ma élne és az utcán sétálna közöttünk" - közölte Svante Pääbo, a kutatás vezetője. 

Richard G. Klein, a Stanfordi Egyetem paleoantropológusa, aki nem vett részt a szekvenálásban, "óriási teljesítménynek" nevezte a lipcseiek munkáját, olyan eredménynek, amelyet "tíz vagy akár öt évvel ezelőtt még senki sem tartott volna megvalósíthatónak".

A kutatócsapat azt reméli, hogy az adatok birtokában képes lesz összehasonlítani az új géntérképet más neandervölgyiekével, illetve a gyenyiszovai és a modern ember genomjával. (A gyenyiszovai ember maradványait 2008-ban fedezték fel az Altaj-vidéki Gyenyiszova-barlangban. Az egyetlen ujjpercből álló leletről a mitokondriális DNS elemzése alapján később azt közölték, hogy egy korábban nem ismert, már kihalt emberféléhez tartozott, amely 41 ezer évvel ezelőtt élt, egy időben azzal, amikor neandervölgyiek és modern emberek csoportjai is laktak a környéken.)

Päabo bízik abban, hogy a további kutatások során sikerül többet megtudni azokról a genetikai változásokról, amelyek azután következtek be a modern ember genomjában, hogy ősei különváltak a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak őseitől.

A modern ember negyvenezer évvel ezelőtt érkezett Afrikából az európai kontinensre, ahol már régóta élt a neandervölgyi ember. A Homo sapiens és a Homo neanderthalensis mintegy 10-12 ezer évig élt egymás mellett, majd a neandervölgyi ember kihalt. Korábbi tanulmányok szerint a neandervölgyi és a gyenyiszovai ősember, illetve a modern embertípus utolsó közös őse mintegy 660 ezer évvel ezelőtt (plusz-mínusz 140 ezer év) élhetett.