A szakemberek szerint a paradox jelenséget az Antarktisz selfjegeinek - a parti síkságról a tengerbe benyúló jégtömegek - olvadozó aljáról felszabaduló, viszonylag hideg édesvíznyalábok okozhatják. Ennek az olvadt víznek viszonylag alacsony a sűrűsége, ezért felhalmozódik az óceán legfelsőbb rétegén. A hideg felszíni vizek ezután könnyebben újrafagynak az őszi és téli hónapok során.

A Holland Királyi Meteorológiai Intézet (KNMI) kutatócsoportja szerint ez magyarázatot ad az érintett évszakokban megfigyelt nagyfokú jégkiterjedésre. A klímaszakértők számára fejtörést okoztak azok a megfigyelések, amelyek szerint az antarktiszi tengeri jég kismértékű, ám statisztikailag jelentős - 1985 óta évtizedenként nagyjából 1,9 százalékos - növekedést mutat, míg az északi-sarkvidéki tengeri jégkiterjedés mértékében csökkenést tapasztaltak az elmúlt évtizedekben.

A KNMI kutatói úgy vélik, hogy a tanulmányukban felvázolt jelenség várhatóan folytatódik a jövőben. A szakemberek megpróbálták számítógépes klímamodellel reprodukálni a megfigyelt változásokat. A tengeri jég a déli félteke őszi és téli hónapjai során növekedett, válaszul azon édes, hideg felszíni réteg kialakulására, amely a sűrűbb, melegebb, sós tengervízen terül el. Ez az édesvíz az antarktiszi selfjegek aljának fokozott olvadásából származik - írta a tanulmányt ismertetve a BBC News. 

Vannak azonban más valószínűnek tűnő magyarázatok is az antarktiszi tengeri jégkiterjedés növekedésére. A Brit Antarktiszi Kutatóprogramban (BAS) részt vevő Paul Holland tavaly ismertetett eredményei szerint a klímaváltozás hatására megváltozott szélmozgás elfújja a jeget a partközelből, lehetővé téve, hogy az egyes területeken szabaddá vált vízfelszín megfagyjon és ezáltal még több jég képződjön.

"Természetesen fennáll a lehetősége annak, hogy a növekedés a szélmozgás és az olvadt víz hatásának összeadódásából ered" - húzta alá a szakember, aki úgy véli, hogy az utóbbi valószínűleg kisebb szerepet játszik a folyamatban.