Azokban a városokban és járásokban, ahol egy kisebbség számaránya meghaladja a 15 százalékot, az adott kisebbség jogosult választani egy-egy polgármester-, illetve járási elöljáró-helyettest. A valamivel több mint 14 ezer fős magyarság esetében ez összesen öt járásra igaz. Ezek közül az egyikben a magyarok nemcsak meghaladják az arányt, hanem egyúttal a legnépesebb közösséget alkotják, így ott nem a helyettesi, hanem magáért az elöljárói posztért indultak. 

A két horvátországi magyar szervezet, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK), valamint a Magyar Egyesületek Szövetsége (MESZ) civil szervezetként nem indíthatott jelöltet a választásokon, így a magyarok független vagy horvát pártlistákon indultak.

Mind a négy járási elöljáró-helyettesi posztért legalább két-két magyar versengett. A még nem hivatalos eredmények szerint a magyar szavazatok többségét a bellyei járásban Déra Nándor, az ernesztinovóiban Dominovics Edit, a darázsi járásban Sípos Sándor szerezte meg a HMDK támogatásával, a Vukovár-Szerém megyei Tordinci járásban pedig Kel Rózsika győzött a MESZ támogatásával. A hercegszöllősi járásban, ahol két magyar indult az elöljárói posztért, Sója Dénes, a magyar kisebbség parlamenti képviselője és egyben a MESZ egyik alelnöke nyert, és ezzel zsinórban negyedik járásvezetői mandátumát szerezte meg.

Legkevesebb 5 százalékos népességarány mellett egy-egy megyében, városban vagy járásban - számarányának és a képviselő-testület létszámának függvényében - egy vagy több képviselői hely is megilleti az adott kisebbséget a megyei közgyűlésben, valamint a városi, illetve járási tanácsban. Becslések szerint a magyarok a korábbiakhoz hasonlóan most is legkevesebb 30-40 képviselői mandátumot szereztek országszerte a regionális, illetve helyi testületekben. Ahol a horvátok vannak kisebbségben, ott ugyanez az elv a horvátokra érvényes.