A Fidesz-kormány ideákat kergető jellege nem is annyira a politikában, mint inkább a gazdaságban érződik – fogalmazott a brit lap. Az Orbán-kormány két tucatnál is több új adót vezetett be annak a pénznek a pótlására, amelyet az IMF kirúgásával elveszített.

A Magyarország szabadságharcosának szerepében pózoló Orbán Viktor éppen az ország két fő befektetője, Németország és az EU ellen ágál. Ez diplomáciai elmebajnak tűnhet egy olyan ország esetében, amely annyira függ a német gazdaságtól és az EU strukturális alapjaitól, mint Magyarország.

A 2009 óta végrehajtott állami beruházások 97 százalékát az EU kohéziós juttatásaiból finanszírozták. Orbán szerint ugyanakkor a Nyugat halott, és Magyarország új stratégiai partnere Kína. Mindez lassan ismét zsákutcába vezeti Magyarországot – áll a hétfői Guardian szerkesztőségi cikkében.

Magyarországgal foglalkozott a Die Presse konzervatív osztrák napilap, illetve a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) német konzervatív lap is. A Die Presse szerzője szerint a jelenlegi európai politikai elit néhány kivételtől eltekintve inkább siralmas képet nyújt, de ebből a sorból is kitűnik Orbán Viktor magyar kormányfő és Milos Zeman cseh elnök.

Burkhard Bischof úgy véli, hogy amióta Silvio Berlusconi nincs kormányon, van néhány másik államférfi, akik az "Európa első számú politikai sarlatánja" címre pályáznak. Orbán Viktor például – írta – már három éve "buldózerként vonul keresztül a politikai színtéren", egyre mélyebb árkokat húzva a társadalomban, állandóan az alkotmányon "babrálva", ami miatt az Európa Tanács szakértői már "a demokrácia komoly fenyegetettségéről" beszélnek.

Milos Zeman cseh államfő a cikkíró szerint baloldali populistaként mindeddig enyhébb elbírálásra számíthatott a fősodorbeli európai baloldali liberális médiában, mint a nemzeti konzervatív Orbán, s ezt olyan "belpolitikai tombolásra" használta ki, "mintha nem lenne holnap".

Zeman viselkedése a parlament és az elnöki hivatal közötti "brutális hatalmi konfliktus" felé vezet – állt a lapban. A szerző végül úgy vélekedett, hogy a "Berlusconi-, Orbán- és Zeman-típusú" politikusoknál csak propagandacélokból áll az első helyen a saját országuk, valójában egyre inkább saját hatalmuk kiépítéséről, pártjuk hatalmon tartásáról van szó és arról, hogy a párt klientúrájának apanázst biztosítsanak.

A FAZ Nem látszik a fény az alagút végén című cikkében a szerzők, Stephan Löwenstein és Michaela Seiser kiemelték, hogy a kormány szerint az ország a gazdasági siker útjára lépett. Magyarország valóban elért bizonyos sikereket az utóbbi időben, de "a befektetők vegyes érzelmekkel tekintenek az egykori éltanulóra" - tették hozzá.

Egyebek között úgy vélték, hogy a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése egy széleskörű gazdaságpolitikai lazítás részeként történt meg, amely tíz további uniós tagállamot érintett, a rezsicsökkentéssel kapcsolatban pedig megjegyezték, hogy a kormány a 2014-es választásokra tekintettel hozta meg a vonatkozó intézkedéseket.

A FAZ szerzői hozzátették, hogy a befektetőket elbizonytalanítja a törvényi és adózási környezet gyakori változása, és az is visszafogja a beruházási hajlandóságot, hogy gyakran torzít az Orbán-kormány tevékenységéről a német sajtóban kibontakozó kép.