Sokat próbált

Nem kíván hátat fordítani a politikának Václav Klaus, a második mandátumának végén e héten távozó cseh államfő. Hivatalosan az amerikai elnöki könyvtárak mintájára nemrég létrehozott, a nevével fémjelzett kutatóintézet vezetőjeként tevékenykedne, közvetlenül nem venne részt a közéletben. Ám a Lidove noviny napilap információja szerint titokban dédelgetett álma, hogy euroszkeptikus pártot alapítson, és jövőre mandátumot szerezzen az Európai Parlamentben.

Keserédesre sikeredett az államfői posztot Václav Havel utódjaként tíz éven át betöltő politikus búcsúja. Hivatali ideje alatt töretlen népszerűsége hirtelen a mélybe zuhant, óriási felháborodást váltott ki utolsó intézkedése, a Csehszlovákia kettéválásának 20. évfordulóján meghirdetett amnesztia. A többek között elhúzódó gazdasági és korrupciós bűncselekményekben érintetteknek is büntetlenséget adó közkegyelem miatt az ellenzék is szót emelt, és a baloldali többségű szenátus hétfőn megszavazta, hogy hazaárulás vádjával alkotmánybíróság elé vigyék az ügyet. Mintha Klaus is magyarázni akarná a bizonyítványt: intézete első kiadványa, a Vita az amnesztiáról című könyv a törvény teljes szövegét, a távozó államfő beszédét, a politikai reakciókat, a filozófiai, törvényi megközelítéseket dolgozza fel.

Klaus nimbuszának az is sokat ártott, hogy éles kirohanást intézett elődje, politikai riválisa, a szocializmus alatt üldözött ellenzéki mivolta ellenére baloldali, liberális és euroatlanti elkötelezettségű Havel ellen. A 15 hónapja elhunyt, külföldön is nagy presztízsű író-politikust szélsőséges baloldalinak minősítette. Volt olyan művész, aki ezért visszaadta a Klaustól kapott állami kitüntetését, míg Jiri Stivin világhírű zenész nem fogadta el a meghívást az államfő búcsúztatására rendezett dzsesszkoncertre. Klaus rajong a műfajért, a prágai várban lévő rezidenciáján rendszeresen szerveztek dzsesszrendezvényeket.

Hiába tartják a 71 éves Klaust odahaza és külföldön is a rendszerváltás utáni cseh politika meghatározó személyiségének, a nevét mindig is a felső osztálybeli családból származó, lázadó entellektüel Havelé után emlegették. Az 1989-es bársonyos forradalom utáni politikai pályafutásukat szinte egy időben és oldalon kezdték, mégis hamarosan megmutatkoztak közöttük az ellentétek. A szocializmus alatt a másként gondolkodók gyűjtőhelyének tartott akadémiai intézet közgazdászaként olasz és amerikai egyetemeken tanult, Milton Friedman szabadpiaci nézetei iránt elkötelezett Klaus az ismeretlenségből került 1989-ben a Havelhez kötődő Polgári Fórumhoz, és két év alatt szétrobbantotta a rendszerváltó mozgalmat. A példaképének a brit konzervatív Margaret Thatchert tekintő Klaus – a Vaslady autogrammal díszített portréját ma is az íróasztalán tartja – a Fórum konzervatív szárnyából létrehozta a Polgári Demokrata Pártot (ODS), amely máig hatalmi tényező, a liberális oldal szerveződése viszont eltűnt a politikai süllyesztőben.

Az ODS vezette koalíció élén Klaus már 1992-ben kormányra került, 1997-ben pártfinanszírozási botrány miatt mondott le, amit ő a megbuktatásaként élt meg. A németül, angolul és oroszul kiválóan beszélő Klaus öt év alatt a nacionalista Vladimír Meciar szlovák miniszterelnökkel békésen elrendezte Csehország és Szlovákia válását, amit ő eszelt ki. Sikeres országarculat-építő politikájával elérte, hogy Csehország a Nyugat szemében a térségbeli átalakulás mintája lett. Azt jótékony homály fedte, hogy a reformok elmaradtak, és a Klaus által máig világrengető vívmányként értékelt kuponos privatizációról is bebizonyosodott, a pártjához közeli, cégvezetésben járatlan, tőkeszegény cseh vállalkozók érdekeit szolgálta, s nem a széles néptömegekét, ahogy azt hirdette. A magánkézbe került, állami bankok finanszírozta, piacképtelen cégek bedőlése a pénzintézeteket is magával rántotta, a kormányfő Klaus bankválságot, mély recessziót hagyott hátra.

Politikai befolyása azonban megmaradt: a rivális szociáldemokraták akkori elnöke, Milos Zeman – aki államfői utódja – az ő támogatásának köszönhette hatalmát. Klaus cserébe házelnök lett, az ODS prominensei pedig állami vállalatok igazgatóságaiban kaptak helyet. Három vesztes választás kellett ahhoz, hogy Klaus 2002-ben hátat fordítson a pártvezetésnek. Tiszteletbeli elnökként megcélozta az államfői posztot, amely a két mandátumát letöltő Havel távozásával 2003-ban megüresedett. Politikai alkukkal, harmadik nekifutásra sikerült megszereznie a kellő számú szavazatot a parlament két házában a tisztséghez.

Államfőségének első ciklusában az egyre erősödő populizmusa mellé euroszkepticizmus társult. 1996-ban még kormánya adta be Csehország uniós csatlakozási kérelmét, de időközben távolságtartóvá vált a tagság megítélésében, a belépésről tartott 2003-as népszavazáskor pedig nem fedte fel, hogyan voksolt. A brit konzervatívok politikáját követve a tagállamok szuverenitását tartja elsődlegesnek, az EU működését az egykori Szovjetunióéhoz hasonlítja, és demokratikus deficittel vádolja az Európai Bizottságot, amiért a nemzetállamok jogkörébe tartozó kérdésekben nem választott testületként hoz döntéseket. Elutasítja az euró bevezetéséhez vezető monetáris uniót, aminek működésképtelenségét szerinte az eurózóna válsága bizonyítja. Önmagát nem tartja euroszkeptikusnak, nézete szerint kétféle politikus létezik, eurorealista és euronaivista, ő az előbbinek tartja magát. Államfőként a végsőkig húzta a lisszaboni szerződés aláírását, és csak az után szánta rá magát, hogy az írek második nekifutásra népszavazáson jóváhagyták a dokumentumot.

Külpolitikájában az autokrata berendezkedésű országok, Kína és Oroszország felé nyitott, túllépve a Havel által képviselt emberi jogi szempontokon. A Vlagyimir Putyinnal jó viszonyt fenntartó, az orosz nyelv és kultúra ápolásáért 2007-ben magas állami kitüntetésben, Puskin-díjban is részesült Klaus ellenezte annak idején Szerbia NATO általi bombázását, később Koszovó függetlenségét. A hivatalos prágai állásponttal ellentétben a 2008-as orosz–grúz háború idején nyíltan Moszkva mellé állt, és támogatta a Tbiliszihez tartozó Dél-Oszétia és Abházia kiválását. A klímaváltozásról szóló vitát tudománytalannak nevezi, Kék bolygó zöld béklyóban című könyvében pedig kifejti, hogy a környezetkímélő technológiákkal az esetleges egyensúlytalanságokat ki lehet védeni. A zöld aktivistákat terroristáknak, az új szélsőbal megtestesítőinek tartja.

TÁLAS ANDREA