Bemasíroztak

„Erősek vagyunk, hamarosan pedig dominánsak leszünk” – harsogta Iliasz Kaszidiarisz, az újnáci görög Arany Hajnal párt szóvivője és egyben főideológusa a minap az athéni bíróságon, ahonnan büntetlenül távozhatott. A tavaly júniusi parlamenti választáson mandátumot szerzett Kaszidiarisz ellen egy egyetemista 2007-ben történt megveretésében való közreműködése miatt emeltek vádat. A bíróra óriási nyomás nehezedett, és képtelenné vált a per levezetésére.

A tárgyalóterem megtelt a párt talpig feketébe öltözött, kopaszra nyírt híveivel, a 32 éves Kaszidiarisz ügyvédje pedig nem hagyta szóhoz jutni a tanúkat. Megfélemlítette őket, folyamatosan rájuk ordibált, viselkedését pedig a bíró szó nélkül tűrte. Az értelmiségi családból származó, élelmiszervegyész végzettségű politikusra újabb bírósági eljárás vár: a törvényhozás ismét felfüggesztette a mentelmi jogát, hogy számon kérhessék rajta egy másik erőszakos cselekedetét. A tavalyi kampányban egy tévévita során bántalmazott egy kommunista párti politikusnőt, amiért egy másik női jelölt védelmére kelt, akinek Kaszidiarisz egy pohár vizet öntött az arcába.

A parlamentben a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből antiszemita szólamokat idéző Kaszidiarisz önbizalma nem alaptalan. A görög politikai elitet és Athén európai partnereit is komoly aggodalommal tölti el, hogy a nyíltan antiszemita, holokauszttagadó, tinédzserkorától szélsőséges nézeteket valló matematikus, Nikolaosz Mihaloliakosz által 1985-ben létrehozott Arany Hajnal a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint 11,5 százalékos támogatottsággal immár a harmadik politikai erővé lépett elő. Igaz, népszerűsége még messze van a 28 százalékkal élen álló radikális baloldali–populista Szirizáétól és a jelenlegi kormánykoalíciót vezető jobbközép Új Demokráciáétól.

Az adósságválságot megelőző, szocialista győzelemmel végződött 2009-es választáson a párt csupán 0,29 százalékot szerezve még a törvényhozáson kívül rekedt, és első sikere az volt, amikor a pártelnököt 2010-ben beszavazták az athéni közgyűlésbe. Az egy éve tartott parlamenti választáson aztán az Arany Hajnal már 6,9 százalékkal 18 mandátumhoz jutott a 200 fős törvényhozásban. Azóta folyamatosan nő a népszerűsége, a felmérések azt mutatják, hogy a hívei között többségben vannak a 35 évesnél fiatalabb városi férfiak, akik nem emlékezhetnek az 1967–1974 közötti jobboldali katonai diktatúrára.

Egyre több, a politikai elitből kiábrándult szavazó fogékony a magát erősnek, a görögök nemzeti érdekeit védelmező nacionalistának mutató Arany Hajnal kirekesztő, gyűlöletkeltő politikájára. Görögországban hat éve tartanak a megszorítások, az államcsőd elkerülését szolgáló restrikciós politikát a szocialisták bukásával hatalomra került Új Demokrácia vezette koalíció is folytatja. A munkanélküliség csúcsokat dönt, a fiatalok körében 54 százalék az állástalanok aránya. Egyre nagyobb méreteket ölt a bűnözés, amit sokan a lakosság legalább tizedét számláló, többnyire illegális bevándorlók számlájára írnak. Az Arany Hajnal egymást a megmozdulásaikon, sőt még a parlamentben is náci karlendítéssel üdvözlő tagjai nemcsak nyíltan követelik a szerintük a görögökre veszélyes ázsiai, afrikai bevándorlók kipenderítését az országból, hanem hajtóvadászatot is folytatnak utánuk.

Rendszeresek a híradások erőszakos akcióikról, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és más emberi jogi szervezetek több száz rasszista támadásról számoltak be csak az utóbbi egy évben. A legkeményebbek az egyes külvárosokban, a német nemzetiszocialista rohamosztagosok mintájára magukat barnaingeseknek nevező fiatalokból verbuválódott bandák, amelyek baseballütőkkel, késekkel, láncokkal felfegyverkezve, motorokon rohanják meg a bevándorlók lakta negyedeket, törnek-zúznak, az ott élőket megtámadják, esetenként félholtra verik. Az aktivistáik a piacokon „igazoltatják” a pakisztáni, Fülöp-szigeteki árusokat, és ha kiderül, hogy a papírjaik nincsenek rendben, a standjaikat feldúlják, és bántalmazzák őket. Célpontjaik a bevándorlók mellett a melegek, a baloldaliak is, nekik egyre gyakrabban nekimennek. Az áldozatok sok esetben nem mernek a rendőrökhöz fordulni, mert kiderült, közöttük is egyre több az Arany Hajnal-szimpatizáns. A tavalyi választások idején a kifejezetten a rendőrőrsökön nyitott szavazókörökben az újnácik a voksok 23,7 százalékát szerezték meg.

Az erőszak az arany hajnalosok olvasatában erődemonstráció, ami a „törvényes rend helyreállításáért” történik. Úgy tűnik, fellépésük a görögökben bizalmat kelt, a bevándorlók által kifosztott boltosok gyakran nem is a rendőrséget, hanem az Arany Hajnal aktivistáit hívják segítségül támadóik felkutatására. A párt ugyanakkor visszautasítja, hogy neonáci lenne, noha retorikájában és szimbólumaiban is nyilvánvalóak az egyezések. A náci karlendítés, a fekete ruházat mellett a párt logója is a horogkeresztre emlékeztet. Vezetői jól szervezett katonai egységként képzelik el a pártot, mert szerintük egyedül ez az alakulat képes az országot összetartani.

Céljuk egyszerű és világos. „A parlamenti többség birtokában majd minden bevándorlót letartóztatunk és deportálunk” – hangoztatja Kaszidiarisz rendszeresen a tömeggyűléseken. A párt „szabadítsuk meg az országot a bűztől” szlogennel tavaly kampányt folytatott az illegális bevándorlók ellen. A pártalapító-elnök Mihaloliakosz lánya és felesége is aktív, utóbbi maga is képviselő, aki az országra rárontó, betegségeket hordozó félállatoknak nevezte a bevándorlókat. Az Arany Hajnal időnként hangsúlyozottan a görögöknek szervez véradást, ahogy élelmiszerosztó kampányaival is szelektál; a legutóbbit az athéni polgármester betiltotta, mert diszkriminálták volna a bevándorlókat.

A párt aktivistái járják a vidéket, és sorra nyitják a pártirodákat, ahol rendszeresen tartanak a görög nép ókorig visszanyúló történelméről, kultúrájáról, a keresztény hitről „nemzeti ébredés” címszóval tanórákat a kisiskolásoknak. Propagandaanyagaikat tizenévesek terjesztik a tanintézetekben. A diaszpórát is megkörnyékezték, újabban Németországban, Ausztráliában, Kanadában és az USA-ban terjeszkednek és agitálnak, bízva a tehetős külföldi görögök szolidaritásában, pénzügyi támogatásában. Antonisz Szamarasz konzervatív pártelnök-kormányfő a német Handelsblattnak adott tavaly októberi interjújában az Adolf Hitler hatalomra jutását megelőző weimari köztársasághoz hasonlatos görögországi állapotokról beszélt. Ezzel olyannyira egyetértett a kérdésben jelentést készítő Nils Muiznieks, az Európa Tanács lett emberi jogi biztosa, hogy felvetette: az athéni kormánynak fontolóra kellene vennie az Arany Hajnal betiltását. Amire akár még lehetőséget is adna, hogy a párt öt képviselőjével szemben erőszakos cselekmények, rasszista megnyilvánulások gyanújával bűnvádi eljárás folyik.

TÁLAS ANDREA