Töréspontok

Előrehaladott korával, gyenge egészségi állapotával indokolta II. Albert belga király, hogy lemond a trónról, és három gyermeke közül elsőszülött fiára, az 53 éves Fülöp hercegre ruházza az uralkodói szerepet. A televízió nyilvánossága előtt múlt héten tett bejelentés meglepetést keltett Belgiumban, az ország 1831-es függetlenné válása óta uralkodó hat király közül ugyanis a 79 éves II. Albert az első, aki saját elhatározásból adja át a jogart. Apja, III. Lipót volt ugyan a másik belga király, aki nem a haláláig uralkodott, csakhogy neki nem önszántából: Belgium második világháborús náci megszállása alatti kétes tevékenysége miatt, a monarchia megszűnésével fenyegető tiltakozáshullám közepette kellett 1951-ben lemondania. A trónt idősebbik fia, Baldvin vette át tőle.

Albert – elődeivel, különösen bátyjával, a 42 évig uralkodó, gyermektelen Baldvinnal összevetve – viszonylag rövid ideig viselhette a királyi címet. Belgium függetlenségének napján, július 21-én adja át a trónt a belga Királyi Katonai Akadémián vadászpilótaként végzett, ám emellett a dublini Trinity College-ban, Oxfordban és Stanfordban politikatudományt tanult Albert a fiának, így két hét híján két évtizedig foglalta el a trónt.

A Szász–Coburg–Gothai-házhoz tartozó II. Albert a legidősebb belga királyként távozik, egészségével valóban nincs minden rendben: néhány éve szívműtéten esett át, az utóbbi időben pedig megviselte, hogy magánéleti botrányai ismét felszínre kerültek. Az olasz nemesi családból származó Paola Ruffo di Calabriával 54 éve házasságban élő II. Albertről jó ideje, nem sokkal az után, hogy 1993-ban elfoglalta a trónt, kiderült, hogy „balkézről” lánya született. Az anya a belga arisztokrata Sybille de Sélys Longchamps bárónő volt, akivel majdnem két évtizeden át titkos viszonyt folytatott. A botrányt a bulvársajtó szellőztette meg, és 2008-ban a magát Albert lányának valló, Londonban élő képzőművész Delphine Boel az életéről írt visszaemlékezésében megerősítette. A szerelmi affért, a törvénytelen gyerek létezését következetesen tagadó Albert most újból kénytelen szembenézni a kényes helyzettel. Lánya genetikai vizsgálatot követel, és miután Albert ezt megtagadta, bíróság elé akarja vinni az ügyet, hogy legalább erkölcsi elégtételt kapjon.

A belga királyi családra árnyékként vetül I. Baldvin király özvegyének, Albert sógornőjének nemrég napvilágot látott kétes adóügye is. Kiderült, hogy miközben a belga kormány az adósságállomány és a költségvetési hiány leszorítása érdekében adóemeléseket foganatosított, és megvont szociális juttatásokat, a néhai király özvegyét, a 84 éves, spanyol származású Fabiola királynét – aki évente egymillió euró apanázst kap az államtól – a szocialisták vezette kormány megvádolta, hogy alapítványokon keresztül külföldre helyezi át vagyonát leendő örököseinek, hogy mentesüljenek az örökösödési adótól. Aligha véletlen, hogy a kormány a minap, először a független Belgium fennállása óta, a királyi család megadóztatását rendelte el, és szűkítette az állami apanázsban részesülők körét. A törvény II. Albert ez évi 11,5 millió eurós jövedelmét nem érinti, az alkotmány nem teszi ugyanis lehetővé, hogy az uralkodóra vonatkozó törvényeket megváltoztassák. Ám utódjára, Fülöp hercegre már a módosított szabályok érvényesek, és megkoronázása ellenére is adóznia kell.

Az újdonsült király aligha kerülheti el a politikai szerepvállalást, amire az évszázados flamand–vallon ellentétből fakadó, egyre erősödő szeparatista törekvések miatt egyszer apja is rákényszerült. Közreműködésével állt fel a 2010-es választások után 535 nappal, 2011 decemberében az új kormány, mégpedig a francia nyelvű Vallóniában a legtöbb szavazatot kapott szocialisták elnökének, Elio Di Rupónak a vezetésével. A választások győztese, a holland ajkú, fejlettebb Flandria függetlenségét zászlajára tűző Új Flamand Szövetség (N-VA) nem volt azonban hajlandó részt venni a koalícióban, és azóta is az északi országrész elszakadását hirdeti.

Politikája, úgy tűnik, egyre sikeresebb, a párt elnöke, a bevándorlásellenes szólamokról liberális és szocialista szavazókat is megszólító centrumpolitikára váltott Bart De Wever a tavaly októberi helyhatósági választásokon elsöprő győzelmet aratott. Pártja a hagyományosan kereszténydemokraták uralta Flandriában a 35 választókörzetből 20-ban többséget szerzett, és a pártelnök a 90 éven át szocialisták irányította, második legnagyobb európai kikötőváros, Antwerpen polgármesteri székét is megszerezte. A páratlan győzelem előrevetíti a jövő évi választások kimenetelét: a gazdasági válság és a költségvetési helyzet konszolidálása végett megszorításokra kényszerült koalícióban elhasználódott erőkkel szemben De Wever pártja ellenzéki szerepből komoly esélyekkel indul.

TÁLAS ANDREA