Távolban fehér vitorlák

Drákói szigor jegyében zajlik Görögországban a soros EU-elnökség. Az utóbbi időben a nadrágszíj megszorításában kényszerűen jeleskedő konzervatív–szocialista nagykoalíció a fél éven át tartó eseménysorozatot mindössze 50 millió euróból hozza össze, míg eddig mindez más államoknak legalább a másfélszeresébe került. „Senki se számítson arra, hogy a találkozókra egzotikus szigeteken kerül sor” – figyelmeztettek a szervezők, mert erre Görögország korábbi uniós elnökségei idején akadt példa. Athénban tartják a másfél száz hivatalos megbeszélést, egyedül a külügyminiszteri találkozót tették a fővároson kívülire, azt is csak Catherine Ashtonnak, az EU külügyi főképviselőjének kérésére. Szűkre szabottak lesznek az idegenforgalmi, kulturális programok, ritkák a reprezentációs ajándékok, a lebonyolításban pedig csupán 130 állami alkalmazott vesz részt. A növekedést, a bevándorlást, a foglalkoztatást központi témául választó elnökség egyszerű logóját, a tengert jelképező kék háttérben a dagadó vitorlájú csónakot, fiatal képzőművészek készítették el potom 12 500 euróért. Ezért a munkáért általában 150 ezer euróval kalkulálnak a soros elnökséget szervezők.

A dél-európai térségből az európai integrációhoz elsőként, Spanyolországnál és Portugáliánál jóval előbb, a katonai diktatúra bukása után hét évvel, 1981-ben csatlakozott Görögországnak már ötödször jutott az EU-elnökség. Ebből négy ízben szocialisták irányították az országot, most a pártjuk a koalíció tagja ugyan, ám Antonisz Szamarasz konzervatív kormányfő látja el az EU soros elnöki tisztét. Első alkalommal, 1983 második felében, az akkor még Európai Gazdasági Közösségnek nevezett, mindössze tíztagú szervezetben nem volt sok dolga Athénnak. Megbízatása inkább azzal a szimbolikus jelentőséggel bírt, hogy konszolidálódott a demokrácia az országban, amely a nyugati integráció szerves részévé vált. A második elnökség, 1988-ban, az Európai Szociális Charta tartalmának a kiegészítésével telt, a megvalósítás azonban egy évvel később, Franciaország bábáskodásával történt meg.

Az integráció bővítése került napirendre 1994 és 2003 első felének görög elnöksége idején. Röviddel a monetáris uniót, a közös európai pénzt megalapozó maastrichti szerződés életbelépését követően Athén irányította a már Európai Unió elnevezésű szervezetet, a féléves mandátuma pedig Ausztria, Finnország és Svédország tagfelvételi szerződésének aláírásával zárult. Az iraki háború, a konfliktusban való szerepvállalás miatt megosztott tagállamok vitája nyomta rá a bélyegét a 2003-as görög elnökségre, amelynek során az unió legnagyobb, tízes bővítése is eldőlt. A kelet-európai országok mellett az Athén számára különösen fontos Ciprus is felvételt nyert, ha megosztottan, a törökök által megszállt északi rész nélkül is. Görögországnak ráadásul akkorra sikerült levetnie az EU fekete bárányának gúnyáját, az ezredfordulóra a makrogazdasági mutatók látványos javulása lehetővé tette az euró bevezetését.

Hamarosan kiderült azonban, hogy a statisztikáknak a fele sem igaz, és az euróövezeti tagság is sokkal inkább politikai, mintsem gazdasági megfontolások alapján dőlt el. A gazdaság szerkezeti átalakítása nem történt meg, az intézményi reformok az erős szakszervezetek ellenállása miatt sorozatosan megbuktak, a 2004-es nyári olimpiai játékok égbeszökő költsége pedig végképp adósságspirálba taszította az országot, ami 2009-re államcsődközeli helyzethez vezetett. A politikai káosszal, a szélsőséges pártok előretörésével párosuló helyzetből Athén azóta sem tudott kikeveredni. Pedig az EU történetében példátlan segítségnyújtásban részesült, igaz, nem önzetlenül, hiszen bedőlése az eurót is maga alá temette volna.

Az egyetlen biztató jel, hogy a GDP 175 százalékára rúgó, 321 milliárd eurós adósság törlesztési terhe nélkül a költségvetés tavaly 812 millió eurós elsődleges többlettel zárt, ami az idén akár 3 milliárdra is felszökhet. Az athéni kormány optimista, abban bízik, hogy az ország hamarosan visszatérhet a pénzpiacokra, és képes lesz államkötvény-kibocsátással finanszírozni magát. Az EU, az IMF és az Európai Központi Bank trojkája azonban kételkedik ebben, és időről időre olyan vélemények is megfogalmazódnak, hogy elkerülhetetlen egy harmadik mentőcsomag. Athén viszont további adósságenyhítésben reménykedik, a mentőcsomag visszafizetésének feltételeiben szeretne könnyítéseket elérni.

Az Írországgal és Litvániával három féléven át elnökségi triót alkotó Görögország kritikus időszakban viszi a soros elnökséget. Májusban európai parlamenti választásokra kerül sor, ami EU-szerte az euroszkeptikus, radikális pártok előretörését sejteti. A kampány Görögországban is elindult, és a közvélemény-kutatások szerint a kormánypártok súlyos vereségre számíthatnak. Népszerűségben a koalíciót vezető konzervatívokat megelőzte a megszorításokat mint a trojka diktátumát elutasító Radikális Baloldali Koalíció (Sziriza), élén a karizmatikus, populista vezérrel, Alekszisz Ciprasszal, és esélye van arra, hogy a legtöbb mandátumot szerezze. Legalább ennyire aggasztó, hogy a neonáci Arany Hajnal is jól szerepelhet az európai megméretésben, noha az athéni parlamentbe is beválasztott párt vezetője és három képviselője jelenleg is letartóztatásban van, többek között egy antifasiszta rapper meggyilkolásával összefüggésben.

TÁLAS ANDREA