Esküdt ellenségek

Pszichopatának nevezte Sejk Haszina, az újraválasztott bangladesi kormányfő a riválisát, az ellenzéki Bangladesi Nacionalista Pártot vezető Khaleda Ziát, akit azzal vádol, hogy az uszítására kirobbant összecsapásokban öten meghaltak és közel százan megsebesültek. A csípős megjegyzést akkor tette, amikor felkereste az áldozatok családjait, és csekket nyújtott át nekik. Haszina, aki a pártjával, az Avami Ligával (AL) a januári választást az ellenzéki bojkott közepette fölényesen, kétharmados többséggel megnyerte, vetélytársának arra a zavaros helyzetértékelésére célzott, hogy Zia sikeresnek értékelte az akcióját, pedig valójában halálba küldte honfitársait.

Haszina persze nem tett említést arról, hogy a rendőrség csak a választás napján lezajlott összecsapásokban is húsz ellenzéki tüntetőt lőtt le vagy vert agyon. Majd ellenzéki szimpatizánsok otthonait forgatta fel, és őrizetbe vette a kormányellenesnek vélt aktivistákat. Hasonló akciókra a szavazás előtt is sor került, Zia szerint pártjuk 4 ezer támogatóját tartóztatták le. Az ellenzék mindent elkövetett a választás megakadályozására, hívei utakat torlaszoltak el, tömegével gyújtottak fel autókat, buszokat, szavazóhelyiségeket, és megfélemlítették azokat, aki voksolni akartak.

ABanglades történetében példa nélküli erőszak közepette lezajlott választásokon való részvételről még mindig nincs hiteles adat. Az ellenzék szerint a 95 millió szavazásra jogosultnak talán a tizede voksolt, diplomáciai források 20 százalékra, a választási bizottság 40 százalékra tette az arányt. Ellenzéki jelölt híján pedig a 300 körzetből 153-ban aligha lehetett igazi választásról beszélni, hiszen csak egyetlen, kormánypárti politikus indult. A lebonyolítás tisztaságán nem őrködtek nyugati megfigyelők, egyedül a szomszédos India vállalkozott arra, hogy képviseltesse magát. Így bőven akadt olyan szavazóhelyiség, ahol senki sem jelent meg, mégis nagy mennyiségben számoltak meg voksokat.

Haszina és Zia képtelen felhagyni az évtizedek óta tartó rivalizálással. Sem politikusként, sem emberként nem becsülik egymást, teljesen elvakítja őket a mélyen gyökerező gyűlölet. Pedig a politikai erőszak a két, karrierjét ugyanakkor kezdő, közel azonos korú – Zia 67, Haszina 64 éves – asszony életében hasonló tragédiákhoz vezetett. Haszina apját, az 1971-ben függetlenné vált Banglades első államfőjét, Mudzsibur Rahmant 1975-ben a hadsereg vezette puccs során meggyilkolták, és csaknem az egész családjával végeztek – a két lánya azért menekült meg, mert épp külföldön tartózkodtak. Haszina 1981-ben tért haza, amikor az apja által alapított jelenlegi kormánypárt elnökévé választották. Katonai puccsnak esett áldozatul Zia férje, Ziaur Rahman is, akit 1981-ben öltek meg, pártja irányítását vette át az özvegye.

Mindketten aktívan kivették részüket a nyolcvanas években a dél-ázsiai ország demokratizálódásában, amelynek nyomán a katonák és diktátorok uralmát megtörve először Zia került hatalomra: 1991-ben Banglades első, a muszlim világ második női kormányfőjeként ünnepelték. A királynői szerepben tetszelgő Ziához hasonlóan karizmatikus, önfejű, autokrata, kinézetében azonban inkább joviális nagymama Haszina 1996-ban kaparintotta meg a kormányrudat, amit Ziának 2001-ben sikerült visszaszereznie, majd 2009-ben ismét elvesztenie. Azóta Haszina van hatalmon. Zia a mostani választást azért bojkottálta, mert riválisa 2011-ben törölte az alkotmányból azt a szabályt, hogy a mindenkori szavazást, annak tisztasága érdekében, három hónapra kinevezett ideiglenes kormány bonyolítja le.

Abojkotthoz a többi ellenzéki erő is csatlakozott, ám Zia korábbi kormányzati szövetségese, az iszlamista Dzsamaat-i-Iszlami, ha akart volna, sem indulhatott, mert a kormány radikális vallásos pártnak minősítette, és betiltotta. De nem elégedett meg ennyivel: a párt egyik vezetőjét, Abdul Kader Mullahot az 1971-es függetlenségi háború idején elkövetett bűnökért elítélték, és decemberben felakasztották. Haszina 2009-ben állította fel a négy évtizeddel ezelőtti cselekmények kivizsgálását végző különleges bíróságot, mert a dél-ázsiai ország máig nem nézett szembe a múltjával, a 3 millió áldozatot követelő háború borzalmaival. A Dzsamaat-i-Iszlami, a legnagyobb bangladesi iszlamista párt elnökét, Motiur Rahman Nizamit is halálra ítélték január végén. A politikust és 13 társát bűnösnek találták abban, hogy 2004-ben, amikor ő Zia kormányának ipari minisztere volt, fegyvereket kíséreltek meg átcsempészni a szomszédos Indiába, egy szeparatista csoporthoz. A 70 éves politikus fellebbezett az ítélet ellen, de 1971-es háborús bűnökért szintén vád alá helyezték, neki is népirtásért kell majd felelnie.

A radikális iszlám, annak ellenére, hogy az ország 150 milliós lakosságának mintegy 90 százaléka muszlim, soha nem nyert teret az egykori Kelet-Pakisztánból lett Bangladesben, ahol az állam világi státusa az alkotmány egyik fontos része. Az egyre harciasabb iszlamisták viszont újabban a főleg Haszina pártjával szimpatizáló hindu lakosságot veszélyeztetik. A kialakult helyzetért az egymást kölcsönösen terroristának bélyegző Haszina és Zia a másikat okolja. Úgy tűnik, nem tanultak abból, hogy a hadsereg 2007-ben már megpróbálta lecsillapítani őket. A hónapok óta tartó erőszakra hivatkozva a katonák akkor átvették a hatalmat, és közpénzek eltulajdonításának vádjával mindkettőjüket egy évig házi őrizetben tartották.

TÁLAS ANDREA