Tinihorror

Az 1987-es és a 2000-es palesztin felkelésre emlékeztetnek a Kelet-Jeruzsálemben, Ciszjordániában és egyes arabok lakta izraeli városokban minap végigsöpört tüntetések. A két 16 és egy 19 éves zsidó tinédzser meggyilkolása, majd egy 17 éves palesztin fiú megölése újfent jelezte, hogy mindkét oldal szélsőségesei szinte bármikor képesek veszélyes helyzetet teremteni. Ám a gyűlölet és a bizalmatlanság újabb mélypontját jelzi, hogy nem csak az áldozatok, az elkövetők között is lehetnek kiskorúak.

A ciszjordániai Hebron mellett autóstoppolás közben egy hónapja elrabolt, majd lelőtt három zsidó fiatalember gyilkosait lapzártánkig nem találták meg, holott az izraeli hadsereg és rendőrség szinte átforgatta a Jordán folyó nyugati partját. Több palesztin meghalt, és legalább négyszázat őrizetbe vettek, de e hét elejéig eredmény nélkül. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő a Gázai övezetet irányító Hamászt vádolta a terrorcselekménnyel, de az iszlamista szervezet nem erősítette meg, és nem is cáfolta, hogy köze van az akcióhoz. Netanjahu ugyanakkor a merényletet elítélő Mahmúd Abbász palesztin elnököt is felelőssé tette, mondván: a gyilkosok az általa irányított ciszjordániai palesztin területről érkeztek, és oda is menekültek vissza.

Az izraeli kormányfő fellépésének talán az is a célja lehetett, hogy gyengítse az új palesztin egységkormányt, amelyet hétévi ellenségeskedés után a Hamász és a világi Fatah tákolt össze júniusban. Netanjahu a palesztin kibékülés áprilisi bejelentése óta ellenezte az alkut, és rá hivatkozva függesztette fel az egyébként is kudarcba fulladt, amerikai nyomásra tavaly újraindított béketárgyalásokat. A Hamász nem ismeri el Izraelt, és a szervezet célja a zsidó állam elpusztítása.

A palesztin fiú múlt heti meggyilkolása tovább növelte a feszültséget, ráadásul orvosi jelentések szerint a Kelet-Jeruzsálemből elrabolt áldozat még élhetett, amikor felgyújtották. Hat zsidó gyanúsítottat vasárnap őrizetbe vettek, köztük állítólag többen nincsenek 18 évesek. Lapzártánkkor még tartott a hírzárlat, de a palesztinok szerint nyilvánvalóan bosszúról lehet szó. Tovább borzolta a kedélyeket, hogy az áldozat amerikai állampolgárságú unokatestvérét egy tüntetés során az izraeli rendőrök brutálisan megverték, amiért a washingtoni külügyminisztérium vizsgálatot követel.

Félő, hogy elszabadulnak a leszámolások, a bosszúk, ami újfent lángba boríthatja a palesztin területeket. Különösen az 1967-ben Izrael által elfoglalt Kelet-Jeruzsálem veszélyes gócpont. A zsidó állam annektálta a szent város arabok lakta keleti felét, és azóta számos zsidó lakóövezet épült a palesztinok által remélt államuk fővárosaként követelt területen. A gyűlöletbeszédet jól érzékeltetik a közösségi oldalak. Mindkét részről tízezrek kattintanak a másik ellen irányuló rémtettek dicséretére, helyeslésére.

Közben a Gázai övezet és Izrael között rakétapárbaj folyik. Szélsőséges csoportok hetek óta több tucat rakétát lőttek izraeli területre, amit a zsidó állam légvédelmi pajzsa eddig hárítani tudott. Válaszul az izraeli hadsereg is több gázai célpontot támadott a levegőből, sőt a kormány egységeket vezényelt a gázai határra, jelezve, hogy a 2005-ben egyoldalúan kiürített tengerparti sáv inváziója is az izraeli lehetőségek között szerepel. A jelek szerint azonban Netanjahu igyekszik önmérsékletet tanúsítani, és inkább elkerülné a komolyabb katonai akciókat. A Hamásznak és más gázai szélsőséges csoportoknak ugyanis gyaníthatóan nagyobb hatótávolságú rakétáik is vannak, melyekkel akár Tel-Avivot is elérhetik. Márpedig Izrael üzleti központjának megtámadását a kormányfő már aligha hagyhatná erőteljesebb válasz nélkül.

Netanjahut szélsőjobboldali koalíciós partnerei részéről már így is bírálat érte, hogy nem reagál kellően erélyesen sem a zsidó fiatalok meggyilkolására, sem a gázai rakétákra. Az izraeli kormányfő hétfőn telefonon felhívta a megölt palesztin fiú apját, kemény szavakkal ítélve el a gyilkosságot, közölve: az elkövetőkre a törvény teljes szigorával lesújtanak, és egyik oldal szélsőségesei sem maradhatnak büntetlenül. Védelmi minisztere, Mose Jaalon ugyancsak megdöbbenését hangsúlyozta a kegyetlen gyilkosság kapcsán, amelynek elkövetői szavai szerint „zsidó terroristák”.

A palesztinok azonban nem hisznek az izraeli igazságszolgáltatásban, a baloldali izraeli sajtó pedig attól fél, hogy a palesztin területek lassan ötven éve tartó megszállása az izraeli társadalmat egyre komolyabb mértékben károsító arabellenes rasszizmust szül. Több elemző is emlékeztetett arra, hogy a palesztinokkal az oslói békefolyamatot 1993-ban elindító Jichák Rabin kormányfőt egy zsidó fanatikus két évvel később meggyilkolta, vagy arra, amikor egy izraeli orvos 1994-ben a hebroni Pátriárkák Sírjánál 29 imádkozó muszlimot mészárolt le. Egyesek szerint nemcsak a palesztin fundamentalista szervezetek viselkednek elszabadult hajóágyúként, de a földalatti szélsőséges zsidó csoportok is egyre kezelhetetlenebbek.

A Hamásszal szembeni fellépés kérdése az izraeli kormány egységét is kikezdte. A határozottabb fellépést sürgető Avigdor Lieberman külügyminiszter hétfőn bejelentette, hogy pártja, a Jiszrael Bétenu szakít a Netanjahu vezette Likuddal, de a koalícióban maradt. A két párt a 2013-as választáson közös listán indult, és közös frakciót alakított az izraeli parlamentben, de a reméltnél kevesebb mandátumot szereztek. Úgy tűnik, a feszültség növekedését kihasználva Lieberman a szélsőjobboldali szavazók visszaszerzése érdekében határolódott el a kormányfőtől, aki egyébként egyre magányosabb a koalíción belül.

Bár a kormányt alkotó ultranacionalista, jobboldali és centrista pártok megosztottak a palesztin kérdést vagy a vallásos zsidók állami juttatásait és katonai szolgálat alóli mentességét illetően, a jobboldali politikai tábor többé-kevésbé egységes a hathatós gázai válaszcsapások sürgetésében. Netanjahu elszigetelődésében nyilvánvalóan az is szerepet játszik, hogy kormányfőként érzékeli: az amúgy is forrongó Közel-Keleten kockázatos volna újabb fegyveres izraeli–palesztin konfliktus.

KERESZTES IMRE