Mintha összeomlana az arab világ legszegényebb országa, Jemen. Tízezrek tüntettek a hétvégén a Szanaát elfoglaló síita lázadók ellen és mellett, miután a múlt héten lemondott Manszúr Hadi elnök és a kormánya, aláásva ezzel a nem sokkal korábban újra megkötött hatalmi megállapodást. Ezáltal nemcsak a békés kiút reménye szállhat el, de a hatalmi vákuumban az ország könnyen darabokra hullhat, és Szomália sorsára juthat.
Pedig a gyakorlatilag házi őrizetben lévő Hadi sokáig igyekezett kibékülni az északi területekről érkezett síita hutikkal, akik azonban egyre nagyobb szeletet követeltek maguknak a hatalomból. Mostanáig a főváros is viszonylag könnyedén elviselte a lázadók jelenlétét, a hétvégi volt az első komolyabb tiltakozás a síita mozgalom ellen. Az elnök távozása láncreakciót indított el vidéken is, a hadsereg mind több egysége határolódott el a hutiktól, akik, ha ellenőrzésük alatt tartják is a fővárost, egyelőre semmiféle életképes próbálkozást nem mutattak a kormányzásra.
Szanaából százezrek menekültek el, az élelmiszerárak a harmadával emelkedtek, a benzinkutaknál hosszú sorok alakultak ki. A lázadók, akiknek hivatalos neve Anszarallah (Isten harcosai), elfoglalták a fontosabb sajtóorgánumokat is. Úgy tűnik, hogy a hadseregben és az állami polgári intézményekben a síitáknak jelentős szerepet kínáló, az alkotmányt is módosítani szándékozó alkunak a kölcsönös bizalmatlanság vetett véget. A lázadók azzal vádolják a lemondott elnököt, hogy késleltette a még tavaly szeptemberre visszanyúló első megállapodás ütemszerű végrehajtását.
Hadi viszont a maga részéről azt láthatta, hogy a hutik módszeresen elfoglaltak mindent, az elnöki palotát is, őt gyakorlatilag az otthonába zárták, elrabolták a kabinetfőnökét, sőt sokan egyenesen puccsot emlegettek. Az is nyílt titok, hogy az arab tavasz révén 2012-ben távozásra kényszerített Ali Abdullah Szaleh egykori elnök a hutik oldalára állt. Ez lehetett a magyarázata annak, hogy a főként szunniták lakta főváros nem állt ellen a síita bevonulásnak. A 72 éves Szalehnek még mindig igen sok híve maradt ugyanis a hadseregben.
Sokak szerint a mostani lázadás egyik fő oka éppen a Szaleh távozásával kapcsolatos rossz kompromisszum volt. Bár a 2011-ben kezdődött tüntetések nem torkolltak polgárháborúba, a 33 évig hatalmon lévő Szaleh köre a helyén maradt, a volt elnök azóta is akadályozta a békés átmenetet, és folytatódtak a hatalmi torzsalkodások. A 25 milliós ország gazdasága egyre rosszabb állapotba került, a korrupció nem változott, ezért a huti lázadással sokan egyet is értettek. Szaleh elnökként hat éven át háborút folytatott az északi területeken lázongó hutik ellen, aminek 2010-ben tűzszünet vetett véget. Most azonban nyilvánvalóan a befolyásának megőrzése, esetleg visszatérése érdekében szövetkezik a hutikkal, ami azért nem eshet annyira a nehezére, mert bár szunnita, a gyökerei a jemeni huti síiták egyik klánjáig nyúlnak vissza. Szaleh újbóli esetleges megjelenése felerősítheti a déli szeparatizmust. A szocialista Jemen vele szemben vesztette el a háborút, és az ő uralma alatt egyesült az ország 1990-ben. Ráadásul Hadi déli származású, lemondása után a déliek központjában, Ádenben a helyi tisztviselők máris utasították a biztonságiakat, hogy ne a Szanaából érkező parancsoknak engedelmeskedjenek.
A politikai ellentétek vallási gyűlöletet szíthatnak Jemenben, ahol eddig alapvetően harmóniában éltek egymás mellett a síiták és a szunniták. A lakosság harmadát számláló síiták a zaidizmushoz tartoznak, mely a síita irányzatok közül a legközelebb áll az iszlám szunnita ágához, különösen pedig ahhoz a szunnita áramlathoz, amelyet a jemeni többség követ. A hutik – akik egykori vezérükről, Husszein Badruddin al-Hutiról kapták a nevüket – nagyobb autonómiát követelve kezdtek lázadozni, hiszen az 1962-es katonai puccsig saját imamátusban éltek sok száz éven át.
A vallási szempontokat erősítheti az is, hogy Szaúd-Arábia és az USA szerint a hutikat a síita Irán támogatja, miközben a hutik úgy érzik, Rijád áll a jemeni elnyomásuk mögött. Amerikai kormánytisztviselők hangsúlyozzák, hogy Teherán nemcsak politikai és pénzügyi támogatást nyújt a hutiknak, de fegyvereket is szállít a mozgalomnak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a síita térnyerés egyre több szunnitát hajt az al-Káida jemeni szárnyának karjaiba. Lapzártánkig a fővárosi események miatt legalább két szunnita törzs kötött szövetséget az al-Káidával. A néhai – egyébként jemeni származású, de szaúdi – Oszama bin Laden által létrehozott al-Káida jemeni tagozata legutóbb a januári párizsi merényletekkel hívta fel magára a figyelmet. Az USA pilóta nélküli repülőkkel igen komoly harcot folytat az al-Káida jemeni állásai ellen, amit a leköszönt Hadi elnökkel való együttműködése tett lehetővé. Így az államfő távozásával Washington terrorellenes jemeni hadjáratának legalitása is megkérdőjeleződhet.
A hutik egyébként arról számoltak be, hogy nekik is kijutott az amerikai támadásokból. Könnyen lehet, hogy szaúdi kérésre, hiszen a jemeni káosz komoly fejfájást okoz Rijádnak. A jelek szerint a jemeni válságra az egyetlen tetten érhető szaúdi reagálás az 1700 kilométer hosszú közös határ megerősítése, ahol gőzerővel folyik a biztonsági kerítés felhúzása – többek között a Saudi Binladen Group, a királyság egyik legnagyobb építtetője részvételével (a vállalat alapítójának egyik fia volt az al-Káida vezére).
Rijád számára rémálom, hogy Bagdad, Damaszkusz és Bejrút után újabb arab fővárosban, Szanaában is Teherán mozgathatja a szálakat. A hutik számára azonban elgondolkodtató, hogy Jemen kormányzásához külföldi segítségre van szükség, és Hadi bukásával a szaúdi segélyek elapadhatnak. Vajon a szankciók és az olcsó olaj miatt súlyos költségvetési gondokkal küszködő Irán képes lesz-e felszínen tartani a hutikat? Akárhogy is, könnyen elszabadulhat a pokol az Arab-félsziget déli részén, amitől az épülő jemeni nagy fal sem védheti meg Szaúd-Arábiát.
KERESZTES IMRE
