A vizsgálat első szakaszában, amelyet egy másik bíró, Luis Aláez folytatott le, felmerült a vasúthálózatot fenntartó állami vállalat, az ADIF több magas beosztású vezetőjének felelőssége is. Ezt azonban végül a tartományi bíróság megalapozatlannak találta.

Az ügy további vizsgálatát több mint egy éve vette át Lago bíró, aki figyelmen kívül hagyta a sérültek és a halottak hozzátartozóinak beadványait azzal kapcsolatban, hogy ne csak a mozdonyvezetőt vádolják a balesettel, mert szerintük nem kizárólag ő tehet a szerencsétlenségről, és a tragédiát meg lehetett volna előzni, ha az érintett pályaszakaszon megfelelően működnek a biztosítóberendezések.

Érvelésükben egyebek mellett arra hivatkoztak, hogy a 2010-ben telepített automata fékrendszert 2012-ben kikapcsolták a vonatok késésére hivatkozva, illetve a társaság figyelmen kívül hagyta azokat a szakemberektől érkező jelzéseket, miszerint a kanyar nagyon veszélyes.

Jesús Domínguez, a hozzátartozókat tömörítő csoport egyik tagja a 20minutos című újságnak a döntéssel kapcsolatban azt nyilatkozta: most csalódottnak és tehetetlennek érzik magukat, szerintük a bíró félreértette az ügyet.

A bíró szerint a tragédiához egyértelműen a túl nagy sebesség vezetett, amiért a mozdonyvezető a felelős, aki gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolható. A mozdonyvezető elismerte, hogy a megengedett 80 helyett óránként 190 kilométeres sebességgel haladtak mielőtt a tragédia bekövetkezett.

A vonaton 218 utas és négyfős személyzet tartózkodott, amikor a szerelvény nem tudott bevenni egy éles kanyart és kisiklott. Négy vagon felborult, egy összeroncsolódott. A balesetben 80-an ember vesztette életét, és több mint 140-en megsérültek.