Masszív falrendszer, több mint 150 torony védte az Újasszír Birodalom II. Sarrukín által 2700 éve alapított, nagyjából négyzet alapú fővárosát. A több mint másfél kilométer hosszú oldalakkal határolt városban szobrok, domborművek díszítették a palotát, a templomokat és egy zikkuratot. Jó két és fél évezreddel később a dombokkal, romokkal és kevés épen maradt épületrésszel tarkított egykori Dúr-Sarrukín – mai nevén Horszábád – vált az Irak északi harmadát ellenőrzése alatt tartó Iszlám Állam (IS) szélsőségeseinek legújabb célpontjává. Módszerük nem változott: a város falainak és templomainak maradványaiból buldózerekkel taroltak le néhányat. Dúr-Sarrukínt Paul-Émile Botta moszuli francia konzul kezdte feltárni 1842-ben, de 1928-tól a chicagói Keleti Intézet is végzett ott régészeti munkákat. A lelőhelyről számos műkincs került elő, köztük 40 tonnás, szárnyas bikát ábrázoló szobrok.
Buldózerekkel mentek neki néhány nappal korábban az Asszír Birodalom korábbi fővárosa, a Moszultól délre lévő, több mint 3000 éves Nimrúd maradványainak is. Az utóbbi nevet már az arabok adhatták a bibliai mitikus vadász, Nimród után a városnak, melyet eredetileg Kalhunak hívtak. Az írott forrásokból az i. e. XIII. századtól ismert települést II. Assúr-nászir-apli az i. e. IX. században tette székhelyévé. A palota környékét csatornákkal látták el, fénykorában százezren is lakhatták a várost. Az 1840-es évektől folytatott feltárásokat főként britek végezték, és hat évtizedes kihagyás után Sir Max Mallowan brit régész, a krimiszerző Agatha Christie második férje folytatta a munkát.
Azt őrt álló ninivei oroszlán szétrombolása
Youtube
Nem kímélték a Moszulban található, a Bibliából is ismert és egykor szintén az Újasszír Birodalom fővárosaként szolgált Ninive halmait sem. A romok között található az i. e. VII. században uralkodott Assur-bán-apli király palotája; ennek a könyvtárából került elő 12 agyagtáblán a Gilgames-eposznak – az emberiség feltehetőleg első nagyszabású elbeszélő művének – a legteljesebb szövege. Kijutott a rombolásból a római erődítményből a Párthus Birodalom érdekkörében jelentős kereskedővárossá fejlődött, Moszultól 120 kilométerre délnyugatra fekvő Hatrának is, ahol nemcsak buldózereket vetettek be, hanem robbantottak is. A viszonylag épen megmaradt, díszített falak, templomok, oszlopsorok hellén, római és keleti építészeti jegyeket egyaránt mutatnak.
„Muszlimok, ezek az ereklyék mögöttem bálványok, amelyektől meg kell szabadulni a Próféta parancsára” – hangzott azon a videofelvételen, amelyen radikális militánsok szobrokat, kőtáblákat vertek szét kalapácsokkal, fúrókkal. Szakértők szerint a műtárgyak a moszuli múzeumból valók lehettek. A kalifátust tavaly kikiáltó IS módszeresen teszi tönkre a mezopotámiai, hellén, római és egyéb civilizációk emlékeit. Szemtanúk és videobeszámolók alapján a pontos károk felmérhetetlenek. Az okozott és a jövőbeni veszteségek nagyságát jelezhetik azok a kincsek – köztük hatalmas szobrok és emberi fejjel szárnyas oroszlánt vagy bikát ábrázoló, többtonnás asszír kőtáblák –, amelyeket a XIX. és a XX. századi ásatások során tártak fel, és párizsi, londoni, berlini, illetve amerikai múzeumokban helyeztek el.
Dúr-Sarrukínnak, Nimrúdnak vagy Ninivének legfeljebb a tizedét tárták fel, az emlékek jelentős része még a föld alatt rejtőzik, de a buldózerek és robbantások ezekben is súlyos károkat tehetnek. Az IS ellenőrzése alatt álló északi Ninive tartományban 1700 régészeti lelőhelyet tartanak nyilván az Irak területén lévő 12 ezerből. Az IS vandalizmusa helyrehozhatatlan károkat okozhat az emberiség történelmi emlékeiben, amit Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár háborús bűnnek nevezett. Az IS a szaúdi vahabita radikális irányzattal egyetemben az iszlám rendkívül puritán ágát követi, amely istenkáromlásnak tartja az – igencsak tágan értelmezett – bálványok tiszteletét. Ennek a szemléletnek megfelelően a nemrég elhunyt Abdullah szaúdi királyt például jeltelen sírban helyezték örök nyugalomra, sőt a XX. század elején a vahabiták Mohamed próféta medinai sírja mellett szinte valamennyi más sírt leromboltak, és a vallásalapító nyughelye – a Zöld Dóm, az iszlám második legszentebb zarándokcélpontja – is épphogy megúszta.
Ellentétben a zsidók mellett a muszlimok által is tisztelt, szintén a Bibliából ismert Jónás sírjával Moszulban. A szentélynek otthont adó, lépcsőzetes kerttel díszített dombon lévő mecsetet tavaly júliusban robbantották fel a szélsőségesek, alig egy hónappal az után, hogy elfoglalták Irak második legnagyobb városát. Már ez a rémtett is jelezte, hogy az IS nem fogja kímélni a kulturális és történelmi emlékeket, köztük a muszlim szent helyeket sem. Az IS az általa eretneknek tartott síiták és az iszlám misztikus, békésebb ágát követő szúfik mecseteit, illetve a keresztények, jezídik és más vallásúak templomait, imahelyeit is a rombolás célpontjaivá tette.
Az újra megnyitott Iraki Nemzeti Múzeumban
AFP / Ahmad Al-Rubaye
A szélsőségesek iraki vandalizmusa lendületet adhat a többi közel-keleti és más muszlim országban a fundamentalista ideológiát követő szélsőséges csoportoknak. A Moszultól több ezer kilométerre fekvő líbiai fővárosban a Tripoli Egyetem régészeti vezetője aggodalmát fejezte ki, hogy a rossz példa ragadós lehet. Attól tart, hogy az öt világörökségi kinccsel rendelkező Líbia görög és római kori, több esetben is majdnem épen megmaradt települései – köztük a világ legnagyobb antik városának tartott Leptis Magna – is veszélyben vannak. A föníciaiak által alapított város a római korban, a II. században – saját szülötte, Septimius Severus császár uralkodása alatt – élte fénykorát. Viszonylag épen maradt fenn a császár diadalíve, továbbá fürdők, fórumok és egy színház is.
| Nyitva a bagdadi múzeum |
A filmbéli Indiana Jones módjára kutatta a 2003-as amerikai invázió után kifosztott bagdadi Iraki Nemzeti Múzeum ellopott kincseit az amatőr klasszika-filológus és jegyzett bokszoló, Matthew Bogdanos, az amerikai hadsereg volt tisztje. A Dél-Irakban szolgált Bogdanos a történelem legnagyobb múzeumlopásának tartott, majd' kétnapos fosztogatás után kért engedélyt parancsnokaitól, hogy csapatot szervezzen, és az eltűnt műtárgyak után eredjen. A lelkes brigád tagjai járták a bagdadi utcákat, piacokat, antik kereskedéseket, kávéztak és ostáblán játszottak a helyi lakosokkal, hogy információkat gyűjtsenek. Sokan önként vitték vissza az értékes tárgyakat, de a fülesek révén a műkincsvadászok farmokon is rajtaütöttek. Bogdanos magas rangú emberekkel is beszélt, egyik legjobb informátora a ma már kegyvesztett, de egykor szép reményű iraki politikus, Ahmed Csalabi volt, akinek segítségével például egy Irán felé tartó, műtárgyakkal megrakott konvojt sikerült megállítani. A kutatásban persze részt vett a bagdadi kormány és az Interpol is, számos darabot külföldön füleltek le. Előfordult olyan is, hogy egy New York-i műkereskedőnek feladott FedEx-dobozokban találtak műkincseket. Bogdanos állhatatos munkájának is köszönhető, hogy március elején, közel 12 évvel a kényszerű bezárás után, a múzeum újra megnyitotta kapuit. Hajder al-Abadi kormányfő közölte, azért hozták a tervezettnél előbbre a megnyitót, hogy az Iszlám Állam észak-iraki műkincsrombolását ellensúlyozzák. Az 1,25 dollárnak megfelelő áron megváltott jegy fejében megtekinthető műtárgyak valamelyest kárpótolják a beszámolók szerint a szélsőségesek pusztítása miatt sokkolt látogatókat. Nemcsak a lövésektől megrongálódott épületet, a belső termeket, galériákat újították fel, de a különböző adatok szerint 4–5 ezer darab műkincset is sikerült visszaszerezni az ellopott 14–17 ezerből. |
A káoszba süllyedt Líbiában szélsőségesek már több szúfi szentélyt és mecsetet ledózeroltak. De még a 2011-ben kezdődött arab tavasz viharos változásain viszonylag békésen átevickélő Tunéziában is mintegy negyven szúfi szentélyt – köztük szentek sírjait – támadtak meg vagy gyújtottak fel a szélsőséges szalafisták. Maliban 2012-ben Timbuktu városát, annak könyvtárát és középkori vallásvezetők sírjait érték támadások. Egyiptomban kopt templomok – köztük a kereszténységgel majdnem egyidős emlékhelyek – váltak a szélsőséges muszlim csapások célpontjaivá, de egy radikális vallási vezető az ötezer éves gízai piramisok és a Szfinx elpusztítására is felszólított.
A múltat teljesen eltörölni szándékozó szélsőségesekkel szemben tehetetlenek a kormányok. Ráadásul a háborús állapotokban kevesebb figyelem jut a lelőhelyek és a műemlékek védelmére, melyeket a fosztogatások, illegális építkezések is fenyegetnek. Az Oxfordi és a Leicesteri Egyetem kutatói – Endangered Archaeology néven – a múlt hónapban programot indítottak, hogy légi és műholdfelvételekkel feltérképezzék a régészeti szempontból az egyik leggazdagabb térségnek számító Közel-Kelet 3,5 millióra becsült lelőhelyét, mielőtt számosat közülük végleg elpusztítana az emberi őrület.
