Megdöbbentően növekszik a szélsőjobboldali Szabadságpárt népszerűsége Ausztriában, s a hagyományos nagy pártok részesedni akarnak az FPÖ előretöréséből.
„Az ámokfutó bosnyák rettenetes tette mögött akár vallási megfontolás is lehet” – kommentálta a szombati grazi vérengzést az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetője, Heinz-Christian Strache, amikor még hivatalosan semmit sem lehetett tudni a három ember halálát, 34 ember sérülését okozó ámokfutásról. Amikor aztán kiderült, hogy egy négyéves kora óta Ausztriában élő, 26 éves férfi mentális zavaráról van szó, Strache a Facebook-oldalán próbálkozott erőtlen bocsánatkéréssel. De megengedheti magának a felelőtlen heccet, mert fut vele és pártjával a szekér, és ma minden osztrák politikai erő az ő kegyét keresi. Pontosan május 31-e óta, amikor a burgenlandi és a stájer önkormányzati választásokon látványosan előretört az országos hatalomból 2007 óta kizárt „kék” párt: az előbbi tartományban 15, az utóbbiban 26 százalék fölötti eredményt ért el. Azaz Strache olyan magasságokba juttatta vissza a pártját, ahol utoljára a kilencvenes évek végén, Jörg Haider irányítása alatt volt.
A nem várt erősödés mindkét tartományban azzal a felismeréssel járt, hogy a szociáldemokraták (SPÖ) és a néppártiak (ÖVP) nemcsak egymással képesek kormányozni, hanem mindkettőjük számára lehetséges partner az FPÖ. A „fekete” néppárt 2000–2007 között már országosan is kipróbálta ezt a variációt, hogy az ellenzékben még sikeres FPÖ a hatalomban látványosan szétesett. Kiderült róla, hogy szakmailag felkészületlen, és a más pártoknál bírált korruptság sem idegen tőle.
Az akkor átmenetileg ellenzékbe kényszerült „vörös” szociáldemokrata párt az utóbbi nyolc évet már a néppárttal vitt kormánykoalíció élén csinálta végig, töretlenül ragaszkodva az 1986–1997 közötti kancellárról elnevezett Vranitzky-doktrínához, amely kategorikusan megtiltotta neki, hogy beemelje a hatalomba a szélsőjobboldali elképzelésekkel, vad idegenellenességgel kampányoló Szabadságpártot. Az SPÖ tavaly novemberi kongresszusa megerősítette a tilalmat, hiteltelennek minősítve a szabadságpárti „megtérést”.
A burgenlandi vörös Hans Niessl viszont olyan tartományi választási kampányt folytatott, amelyben radikálisabb volt az FPÖ-nél. A kelet-európai, főleg magyar és szlovák vendégmunkásokat életveszélyesnek minősítette a burgenlandi munkavállalókra, s a tartomány biztonságának romlását is összefüggésbe hozta a keleti határok kitárulásával. A menekültözön még inkább kivívta az ellenszenvét, ezért követelte, hogy az embertömeg megállítására zárják le Ausztriát. A rendőrből tartományi FPÖ-vezérré emelkedett Johann Tschürtz boldogan elfogadta Niessl koalíciós ajánlatát, hiszen – mint mondta –, cserébe pártja egyetlen elképzeléséről sem kellett lemondania. A két politikus négy nap alatt 39 oldalas koalíciós paktumot tett le az asztalra, azaz nyilvánvalóvá vált, hogy már a választást megelőzően készültek az együttműködésre.
Stájerországban megmaradt az országosan is kormányzó két párt koalíciója, csak éppen szerepcserével. A tíz évig a tartományt irányító szocdem Franz Voves átengedte a miniszterelnökséget helyettesének, a néppárti Hermann Schützenhofernek. Ő maga hősiesen a nyugdíjat választotta, elejét véve a Szabadságpárt hatalomra jutásának. Niessl áruló, Voves hős – mondatott ki az SPÖ országos központjában, ahol azonban a kezdeti egység hamar morzsolódni kezdett. Az osztrák társadalomra egyre nagyobb súllyal nehezedő problémákat, most mindenekelőtt a menekültek áradatát s a velük szemben egyre ellenségesebb közvéleményt látva a nagy pártok is elkezdtek populista megoldásokat keresni. Norbert Darabos szociáldemokrata főtitkár, korábbi védelmi miniszter például elhagyta az SPÖ székházát, hazament Eisenstadtba, s elvállalta a tartomány biztonsági ügyeinek irányítását. „Országosan szó sem lehet az FPÖ-vel az együttműködésről, legfeljebb tartományi szinten szabad kísérletezgetni” – hangzik a pillanatnyi központi direktíva.
Októberben a párt számára legfontosabb tartományban, Bécsben lesznek önkormányzati választások, s az SPÖ legbefolyásosabb politikusa, Michael Häupl polgármester nem akar fölösleges feszültséget. Egyelőre tehát kiáll az általa magasba emelt, népszerűtlen kancellár, Werner Faymann mellett, esküdözve, hogy ő sohasem fog egy gyékényen árulni az FPÖ-vel. A párton belüli többség nyomására azonban az SPÖ maga már nem olyan elutasító. Sőt a kékek programjától sem idegenkedik annyira, bejelentette például, hogy szűkebben méri majd a szociális juttatásokat a már Ausztriában dolgozó bevándorlóknak. A szociáldemokraták a menekültkérdésben azon mesterkednek, hogy a sokasodó tömeg elhelyezésének problémáját rálőcsöljék Johanna Mikl-Leitner néppárti belügyminiszterre. Különösen azóta, hogy a traiskircheni vörös polgármester, Andreas Babler szervezkedni kezdett a teljes politikai vezetés ellen a legnagyobb felvevőtáborban uralkodó szörnyű viszonyok miatt.
A néppárt legravaszabb emberének mondott Reinhold Lopatka parlamenti frakcióvezető közben szűkebb pátriájában, Stájerországban a Kanadában élő milliárdos Frank Stronach önmagáról elnevezett, széthullóban lévő pártjának több képviselőjét csábította át, s állítólag a koalíciós helycsere is az ő ügyességének köszönhető. Szeptember végén Felső-Ausztriában lesznek választások, az ottani néppárti tartományi miniszterelnök már most súg-búg az FPÖ embereivel, arra készülve, hogy velük váltsa fel eddigi koalíciós partnerét, a zöldeket. A jövendő néppárti vezérnek tartott külügyminiszter, az integrációért is felelős Sebastian Kurz messzebb néz, s az Ausztriában élő 570 ezer „jegyzett” muszlim kapcsán európai értékeket elfogadó muszlim közösség megteremtéséről beszél.
FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS
A gyülekezés joga arról szól, hogy egy véleménycsoport megmutatja magát köztéren a köznek: „Itt vagyunk, ezt gondoljuk, ilyenek vagyunk, ezt akarjuk!” Aki ezt nem teheti meg, az az önkifejezés, a közéletben való részvétel alapvető jogától van megfosztva.
A minisztérium sem tagadta, hogy nagykövetségeknek is levelet írt a Pride betiltásáról.
A SpaceX egy dinamikus felületen közvetíti, merre jár a Dragon űrhajó.
A párt fővárosi frakciója hajlandó részt venni a hétfői közgyűlésen, de kérnek is cserébe.
