Nahát, ez tényleg így van – helyeseltek az idősebb urak a berlini sörkert kockás abroszos asztalánál, s adogatták kézről kézre az okostelefont, képernyőjén a legújabb viccel. E szerint fogadj örökbe egy görögöt, aki már ötszáz euróért megcsinál mindent, amire neked eddig nem jutott időd. Alszik délelőtt tízig, aztán elmegy a kávéházba, délben sziesztázik, este benéz a kocsmába.
Az utóbbi hetekben erősen eltolódott a görög helyzettel kapcsolatban nemcsak a közvélemény, hanem a közzétett vélemény, tehát az újságok, rádiók-tévék, illetve politikusi nyilatkozatok iránya is: már egyre több volt az „ami sok, az sok” sommás megállapítás a Ciprasz-kormány húzásai kapcsán. És bár a hétvégi brüsszeli csúcsot sok elemző (elsősorban Németországon kívül persze) úgy értékeli, hogy Angela Merkel mindent lenyomott a görögök torkán, a német kancellárnak otthon ez a megállapodás még sokba fog kerülni.
Elsősorban politikailag. Rövid távon saját pártján belül, hosszabb távon pedig a választók szemében is. A legújabb görög mentőcsomagot is ugyanúgy a német parlament alsóháza, a Bundestag elé kell terjeszteni, mint az előzőeket. Ott pedig már februárban, az akkori „utolsó mentsvár” finanszírozására is nehezen ment a rábólintás a képviselőknek. Merkel saját pártjából, a kereszténydemokrata CDU-ból már akkor is 29-en ellene szavaztak, a bajor CSU-val közös 311 fős frakció tagjai közül pedig százan igennel voksoltak ugyan, de jegyzőkönyvbe vetették fenntartásaikat. Ezek száma most szinte biztosan növekedni fog. Olyannyira, hogy a brüsszeli egyezség utáni sajtótájékoztatón meg is kérdezték Merkelt, nem akar-e a bizonytalan helyzetbe került kormányfők utolsó fegyverével élni, és bizalmi szavazást kérni maga ellen a Bundestagban. A válasz határozott nem volt, de ebben csak a koalíciós társ, a szociáldemokrata SPD képviselőinek támogatása okán lehet biztos a német kormányfő. Korántsem látja ennyire biztosnak a kancellár, hogy a tárgyalási maraton végeredményéhez mit szól a görög parlament. Legalábbis erre lehet következtetni abból a félmondatos megjegyzéséből, hogy a német képviselőket egyelőre azért még ne hívják vissza nyári szabadságukról (merthogy a Bundestag csak az athéni igen után tűzheti napirendre a kérdést).
Amint várható volt, az euróövezet állam- és kormányfőinek görög alkuja nem váltotta ki a német közgazdaságtudomány képviselőinek helyeslését. Marcel Fratscher, a berlini DIW kutatóintézet vezetője „csupán” arra hívta föl a figyelmet, hogy szép-szép az egyezség, de nem látszik, hogyan lesz ebből gazdasági növekedés. Hans-Werner Sinn, a müncheni ifo intézet professzora pedig az ökonómiai Kasszandra szerepében sokadszorra mondta el, hogy leértékelés nélkül nem lehet az importot visszafogni, az exportot ösztönözni, a görög gazdaságot új pályára állítani – s leértékelni csak saját valutát lehet, tehát mégis inkább: ki az euróból, vissza a drachmát!
Vagyis Merkelnek sikerült olyan egyezséggel hazatérnie Berlinbe, amivel többen elégedetlenek, mint elégedettek. És az előbbiek száma csak növekedni fog, ha bármi is másképp alakul, mint azt a brüsszeli éjszaka végeredménye ígéri. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel nehezebb lesz ezentúl akár Merkelnek, akár pénzügyminiszterének, Wolfgang Schäublénak bármi hihetőt mondania a takarékosság, a költségvetési fegyelem fontosságáról. Ugyan, a görögöket is mindig kihúzták a bajból! – mondják majd rá a berlini és egyéb sörkertek törzsvendégei.
WEYER BÉLA / BERLIN
A könnyűzene mindig is elitellenes volt, nem kell csodálkozni, hogy az előadók ma is be-beszólnak a kormánynak – véli a szociológus-médiakutató és egyben punkzenész Hammer Ferenc. Szerinte a popzenét nem lehet a hatalom által megrendszabályozni, de azt nem tudni, hova vezet a fiatalok nyári fesztivál- és koncertlázadása. Interjú.
Hadházy Ákos szerint „Orbán smasszerei” voltak a tettesek, elküldte a picsába a minsizterelnököt.
